A szürke bálnák minden év márciusa és júniusa között a mexikói Alsó-Kaliforniától az alaszkai és oroszországi Bering-, illetve Csucsk-tengerig vándorolnak, novemberben pedig ismét elindulnak dél felé. Az út során nem ritka, hogy látszólag teljesen egészséges példányok sodródjanak partra. A szakértőket régóta próbálják kideríteni, hogy mi állhat a jelneség hátterében, egy új tanulmány pedig most választ adhat a kérdésre - írja a Space.com.
A kutatókat megosztja a kérdés, hogy az óceáni vándorló állatok, így a szürke bálnák a bolygó mágneses mezői alapján tájákozódnak-e. Az új vizsgálat újabb közvetlen bizonyíték arra, hogy az állatok valóban észlelik a mágneses tér változásait.
A szakértők olyan adatokat elemeztek, melyek az 1985 és 2018 között partra sodródott szürke bálnákra vonatkoznak. A csapat emellett az adott időszak naptevékenységre vonatkozó információit is analizálta.
Az eredmények alapján azon periódusok alatt, amikor csillagunkon napfolt volt, ötször több példány sodródott partra.
Amikor napfolt alakul ki a Napon, a létrejövő napszeleken keresztül nagy mennyiségű elektromágneses sugárzás szabadul fel. Ennek csupán a töredéke, a rádióhullámok érik el a Föld felszínét. A kutatók szerint amikor a naptevékenység hatására érzékelhetően nő a rádiósugárzás, az átlagosnál több bálna pusztul el.
Mivel a naptevékenység befolyásolja a bolygó mágneses mezejét, a szakértők úgy gondolják, hogy tanulmányuk újabb bizonyíték arra, hogy a szürke bálnák részben a mágneses tér segítségével tájékozódnak.
