Rikító táblácskák jelzik ezentúl, ha kisebb lett egy adott termék. Raskó György agrárközgazdász szerint ez egyértelműen jó intézkedés, hosszabb távon pedig akár véget is vethet az ilyesfajta trükközésnek.
Március elsejétől kell kötelezően megjelölniük az egymilliárd forint feletti árbevételt elérő boltoknak azokat a termékeket, melyeket a gyártóik változatlan vagy akár magasabb áron, de csökkentett méretben árulnak. A gyakorlat egyáltalán nem új, de az utóbbi években harapódzott el. Sokan megszokásból vásárlunk, és észre sem vesszük, hogy a megszokott termék, amit kosarunkba teszünk, icipicit kisebb. Márpedig a súly- vagy térfogatcsökkentett termékek a hó végén súlyos ezrekkel károsíthatnak meg minket,
Raskó György agrárközgazdásszal arról beszélgettünk, mennyire magyar sajátosság ez a fajta trükközés, és vajon hatásos lesz-e ellene a védekezésnek ez a formája, visszatérhetnek-e a korábbi méretek és mennyiségek.
– Nekem erről a Pál utcai fiúk jut eszembe, amikor elmennek a fiúk az olasz törökmézeshez, aki kisebb darabot ad nekik, drágábban, és Csele, miután kifizeti, mindezt szóvá teszi. Erre az olasz vigyorogva azt mondja, hogy „hát most drágább, hát most kevesebb”.
– Ez a mennyiségi csonkítás az elmúlt két évben vált jellemzővé Európa-szerte, de még a tengerentúlon is ezzel a trükkel próbálkoznak a gyártók.
Ha nem figyel oda a vásárló, akkor érezheti magát átverve, amikor hazamegy. Bár azon a terméken, ami most nem 100 grammos kiszerelésű, hanem csak 90, ez fel van tüntetve. A gyártó köteles megjelölni a valós mennyiséget, tehát ilyen szempontból mégsem lehet átverésnek vagy csalásnak nevezni a dolgot, de trükkös fogásnak biztosan, mert előfordulhat, hogy a vevő nem veszi észre, hogy amit fizetett, az nem a korábban megszokott mennyiség, hanem annak mondjuk csak a kilenctizede. Csak érdekességként mondom, hogy Franciaországban az ottani legnagyobb áruházlánc, a Carrefour elébe ment a dolognak, és nem várta meg a kormány utasítását, hanem maga elkezdte feltüntetni azt, hogy valamelyik termék nem a korábban megszokott mennyiséget tartalmazza. Más országokban inkább központi utasításra teszik ezt a dolgot az áruházak, és most Magyarországon is életbe lépett az új szabályozás.
– Tehát ez a típusú szabályozás nem magyar sajátosság?
– Nem, legutóbb Kanada lépett meg hasonlót. Ebből látszik, hogy nemcsak Európában fordul elő ilyen trükközés, hanem más földrészeken is. Brazíliában például az az áruház, amely ilyen terméket árul, köteles 180 napon át olvasható helyen feltüntetni, hogy mennyiség csökkent. Attól persze az ára annyi, amennyi, de ott például 180 napon át kötelező a boltban feltűnő helyen közzétenni, hogy az adott hústermék, felvágott, az már nem 100 gramm, hanem csak 90, vagy éppen 80.
A vásárlókat önmagában is idegesíti az állandó drágulás, és mellé még jön a súlycsökkentés, a kettő együtt nem egy kellemes élmény.
– A gyártók akár vissza is térhetnének a megszokott kiszerelésekhez, nem?
– Szerintem a végén ez fog történni, mert a fogyasztó azért csak megjegyzi, ha mondjuk egy húsipari cég sorozatban csökkenti a korábban 100 grammos, 150 grammos vagy éppen 200 grammos termékei mennyiségét, és ezt rá is írja. A vásárlóban csak marad egy keserű íz, hogy haver, te átversz engem. Ha más cégek nem alkalmaznak ilyen trükköt, a gyártó versenyhátrányba kerülhet.
Ha a többiek visszatérnek a megszokott mennyiségekhez, amik a kerek számokat jelentik általában, akkor az, aki ezt nem teszi meg, ki fog szorulni a piacról. A kiskereskedelemben olyan éles verseny van, hogy hosszú távon, aki kilógó módon trükközik, az biztos, hogy vesztese lesz ennek a sokszereplős játéknak.
Hasonló volt a helyzet a Lidlnél is, de itt már a bejáratnál egy nagy információs tábla hívja fel a vásárlók figyelmét a változásra, aminek megfelelően bent is ott virítottak a címkék az adott termékek polcain. Szakasztott ugyanez volt a helyzet a Sparnál és az Aldinál is. Tábla a bejárati ajtón (nem is egy), és figyelmeztető táblácskák bent is. Ötszáz terméket nem böngésztünk át, egy ismert öblítőmárkát kiválasztottunk. Azt tapasztaltuk péntek délelőtt, hogy három boltban megkapta a felkiáltójelet, azonban a negyedikben nem. De mivel az első nap első óráiról volt szó, meglehet, hamar pótolták ott is.
– Pénteken több boltban is jártunk, és volt, ahol még nem került fel minden figyelmeztetés. Vajon miért?
– Nagyon sok adminisztráció ezzel külön foglalkozni, mert egy nagyobb élelmiszeráruháznál nagyjából 500 terméknél kell ezt a figyelmeztetést jól látható helyen közzétenni. Eszméletlen sok plusz munka, és nyilvánvalóan nagyobb munkaerőköltséget jelent.
– Ön mit tippel, mikor kezd el csökkenni a piros figyelmeztetések száma a boltokban?
– Lehet akár egy-két év is a visszaállás, mire a termelők, gyártók visszatérnek a megszokott csomagolási egységekhez. És egy dolgot biztos, hogy nem változtat meg ez a hazai előírás:
Most, hogy a hazai élelmiszer-kiskereskedelmi árak elérték a nyugat-európai árszintet, még nyilvánvalóbb az, hogy a kapott jövedelem vagy a vásárlóerő mennyivel nagyobb Ausztriában vagy Németországban, mint Magyarországon. Most már az úgynevezett vásárlóerő-paritáson mért árakban nagyon közel vagyunk egymáshoz, azt lehet mondani, hogy a hivatalos árfolyamon számítva egy az egyben kijön az, hogy
és ugyanez igaz a német vásárlóra is. Transzparensebbé is vált ezáltal az egyes országok életszínvonal mérése, aminek fontos összetevője, hogy az élelmiszerárak egyes országokban hogy alakulnak önmagában és a jövedelmekhez viszonyítva, hogy melyik országban mennyit költenek élelmiszerre. Nagyjából ugyanaz az árszint, és így az jön ki, hogy ez Ausztriában a teljes háztartási kiadásnak csak 11 százaléka, Magyarországon 25 százalék.
Amennyiben nem bízna a címkézésben, vagy csak kisbolt van a közelben, a Nébih oldalán megtalálja az összes terméket is.
