"Ez egy belső harcművészet, mindenkinek a testében van egy ritmus"– a tajcsi egy oktató szemével

Biztosan mindenki látott már legalább filmekben kínai embereket, akik reggelente parkokban furcsa mozdulatsorokat hajtanak végre egyedül vagy csoportosan. A tajcsi egy kínai, úgynevezett belső erős harcművészet, amely elsősorban nem az izomerőt, hanem a Qi (csí) felismerését, a vele való bánást fejleszti.

Mióta foglalkozol tajcsival?

13 éve kezdtem. Gyerekkoromban elég sokáig karatéztam. Azután az abba maradt, és amikor a lányom nagyobb lett, akkor kezdtem tajcsizni. Ez azért fontos, mert megmaradt bennem az a szemlélet, amit a karatéból hoztam. Ha az ember kapcsolatba kerül egy harcművészettel, az mély nyomot hagy benne, és igyekszik visszakerülni abba a fajta gyakorlásba, szemléletbe.

És most már nem csak tanulod, hanem tanítod is.

Igen, lassan 5-6 éve.

Annak, aki nem tud semmit a tajcsiról, mint például én, ránézésére valamiféle egzotikus reggeli tornának tűnik. Nem nagyon tudjuk hova tenni.

A legfontosabb, amit el kell mondani, hogy a tajcsi harcművészet.

Ez meglepő, az embernek a harcművészetről elsősorban küzdősportok jutnak eszébe. A tajcsinak is van ilyen része?

Még a kezdő tajcsizók sem értik sokáig, mi a különbség a csikung – ami egy ősi kínai meditációs energiatorna – és a tajcsi között. Tajcsi edzésen egyébként mindig végzünk valamilyen csikung gyakorlatot is. Ugyanazokkal az energiákkal dolgozik, ugyanazokat a hagyományos kínai orvoslás szerinti pontokat, meridiánokat használja. A hagyományos kínai orvostudomány azt mondja, hogy akkor vagy egészséges, ha ezek a meridiánok jól átjárhatóak – 12 fő meridián van, és egy csomó kisebb, – és a meridián rendszerben áramló energia nem ütközik akadályba. Egy csikung gyakorlat során a meridiánok mentén lévő izmokat lazítjuk el vagy feszítjük meg. Így stimuláljuk a meridián pályákat, és biztosítjuk, hogy azok jól átjárhatóak legyenek. Tajcsiban is ezt a tudást használjuk.

Akkor lesz igazán jó a tajcsi gyakorlat, ha a meridiánok átjárhatóak, akkor tud úgy és oda áramlani a csí, az energia, hogy igazán hatékony legyen egy ütés vagy egy rúgás.

Tehát nem tudom azt mondani, hogy a tajcsinak nincs küzdelmi része, csak elképesztően hosszú idő, amire valódi önvédelemre használhatod. Másféleképpen alakul ki az önvédelmed. Egyrészt van az, amire fizikailag képes leszel. Mert ugyanúgy erősödsz tajcsi-gyakorlás közben, ugyanúgy önbizalmat kapsz, mint más harcművészetekben. De nagyon hosszan, akár évekig pontosítasz egy-egy mozdulatot. Aztán, ahogy változol kívül, belül, újra pontosítasz. Nem az izomerőt használjuk hozzá, hanem azt a fajta belső erőt, ami mindenkiben benne van. Nagyon nehéz megérteni, mi ez a belső erő. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy például amikor történik valami a gyerekeddel, és hirtelen nagyon össze tudod magadat kapni.

Ezt mi, tajcsiban képzetlenek adrenalinlöketnek szoktuk hívni.

Igen, de ezt meg lehet tanulni irányítani. Azt is szokták mondani a tajcsira, hogy mozgás közbeni meditáció, mert olyan szintű koncentrációt és rálátást épít ki a gyakorlása. Az edzés mindig egy lecsendesedéssel kezdődik, amikor ráhangolódsz, hogy te most tajcsit akarsz tanulni. Figyelni kezdesz a testedre.

A tajcsi – akárcsak sok más harcművészet – legalább annyira szemléletmód, kultúra, mint mozgás?

Szokásformáló. A lelket, a szellemet és a testet is fejleszti. Nagyon komoly szellemi munkát igényel először az, hogy megjegyezd, milyen elemekből áll egy mozgássor, aztán szellemi munkát igényel, hogy folyamatosan figyelj, és megtanulod azt, is, hogy ez a folyamatos figyelem ne legyen fárasztó. És ahogy megfigyeled, ahogy például kinyújtod a kezedet, azt is meg fogod tapasztalni, hogy egyre szélesedik a figyelmed. Egy idő után észreveszed, mi történik a lábadban akkor, amikor kinyújtod a kezedet. Észreveszed azt is, ha például nem figyelsz oda arra, amit csinálsz.

A kezdők is nagyon hamar megtapasztalják, hogy észre lehet venni, ha valahol feleslegesen feszítenek. Rácsodálkoznak, hogy ülnek a széken, hogy kapaszkodnak a járműveken. Felhúzzák a vállukat, vagy leengedik? Esetleg kinyomják a feneküket és ettől megfeszül a derekuk? Próbáld majd ki, ha például állsz, és megfeszíted a térdedet, hogy fut ez végig az egész testeden. Megfeszül a nyakad is, és az a feszültség ott marad. Rájönnek arra, hogy lehet, hogy azért fáj a fejem, mert feljebb húzom a vállamat.

A sok gyakorlástól pedig megnövekszik a türelmed magad és mások felé. Tudni kell, hogy a tajcsi egy taoista harcművészet. Fontos a taoimzus egyik alapvetése, a wei wu wei, tehát a cselekvés nélküli cselekvés.

Nem ellene megyek, nem feltétlenül akarom az igazamat átvinni, hanem megfigyelem, hogy tudok rácsatlakozni. Nem futok fejjel a falnak.

Mindenkinek a testében van egy ritmus. Akkor lesz tökéletes a tajcsigyakorlatod, ha erre a ritmusra tudod felfűzni a gyakorlatokat. Akkor fog igazán kiteljesedni egy-egy mozdulat.

És itt jön a képbe a kung-fu.

Kung-fu?

A kung-fu két dolgot jelent. Az egyik a harcművészet, amiből az avatatlan néző a verekedést látja. Egyébként a tajcsi is a kung-fu család tagja. A másik viszont az a fajta tanulás, amit nagyon hosszú ideig, nagyon alaposan gyakorolsz. A kung-fut úgy lehetne szó szerint lefordítani, hogy emberi érdem. Például Kínában a kung-fu teaház nem azért kung-fu, mert odabent verekednek, hanem mert elképesztő ügyességgel, hosszú csőrű kancsókból öntik a teát, aminek az elsajátítása nagyon hosszú időt igényel. De vegyük az írást, te is tudod nagyon jól, milyen hosszú időbe, menyi tanulásba és gyakorlásba került, amíg képes lettél minden egyes mondatot úgy megfogalmazni, hogy az üljön. Ez is kung-fu.

Kung-fu, ha valaki valamilyen tevékenységben arra törekszik, hogy tökéletességet érjen el.

Jól érzem, hogy ebből a sportból hiányzik a versenyzés-komponens?

Rendeznek tajcsiversenyeket, bár én nem nagyon pártolom.

De ha nincsenek egymás elleni mérkőzések, akkor miben lehet mérni az eredményességet?

Különben vannak, például a "lökő kezek" versenyeken. A lökő kezek gyakorlása is egy igen fontos része a tajcsi tanulmányoknak, de az abban való elmélyedéshez az alapokkal már jócskán tisztában kell lenni. Mi maradjunk most a formagyakorlatoknál. Azért tanítok főleg idősebb korosztályt, mert ők nem akarnak már versenyezni.

A tradicionális tajcsiban – én azt tanítom–, ott nem a verseny a lényeg, hanem az a meditatív befelé figyelés, amit egy versenyen nem lehet megmutatni.

A modern wushu tajcsiban vannak versenyek, ahol a gyakorlat szépségét díjazzák. Hasonlóan szép ruhákban vannak, mint a jégtáncosok. Gyönyörű mozdulatok vannak, egyre inkább elmennek az akrobatikus mozdulatok felé. De ha egy gyakorlott tajcsis ránéz egy versenyzőre, lehet látni, hogy az illető meditatívan végzi a gyakorlatát, vagy csak végez egy tornamutatványt. Persze van ennek egy olyan oldala is, hogy egy sportegyesület eredményessége akkor látszik, ha versenyeznek, és vannak tajcsi egyesületek, amelyek versenyeztetik a sportolóikat, mert akkor kapnak állami támogatást. Ők ezt az utat választották. Én nem. Mindamellett, hogy a saját mesterünk, Shifu Duan Zhi Chao is részt vett sok versenyen, mert Kínában is az a rendszer, hogy versenyezni kell. De aki Magyarországon tajcsizni kezd, azért jobb, ha tisztában van azzal, hogy ez nem egy versenyorientált tevékenység, bár, ha akarja, megmérettetheti magát egy-egy versenyen.

Itt is vannak övszínek?

Nincsenek. Régebben voltak próbálkozások, hogy jelöljék a szinteket állatnevekkel, de ez nem igazán működött. Vizsgák vannak, egészen hetedik szintig. Magyarországon nem nagyon találni ilyen szintű tajcsizókat. A harmadik szint után lehet tanári vizsgát tenni. De ez nem arról szól, hogy odamész, és akkor egyszerűen leteszel egy vizsgát. Hosszú folyamat. Dolgozatokat kell írni, videókat készíteni arról, hogy milyen az alkalmazása egy-egy mozdulatnak, bemutatni a formákat. Persze az sem árt, ha van egy kis tanítási tapasztalatod.

Te most hányas szintnél tartasz?

A negyedik szintbe kezdtem bele, ez is több fordulós vizsgasorozat, tanárként pedig az elsőnél.

Nyilván nem mondok újdonságot, hogy az európai kultúrkörben azért van egy elég erős szembenállás az olyan ideákkal szemben, mint csí és meridiánok. Tudománytalan, nem bizonyítható. Te mit gondolsz erről?

Mindenki tudja, hogy van, amikor van energiád, van, amikor nincs. Valamikor csak arra vagy képes, hogy leülj a fenekedre és nézzél ki a fejedből, máskor pedig – magyarul is így mondjuk – tele vagy energiával. Ha gyakorolsz, akkor képessé válsz ezt a fajta energiát bizonyos határokon belül irányítani. Elhajtani a szürke ködöt.

Ha európai szemmel próbáljuk megérteni, ez azt jelenti, hogy ha például valahol megfeszül a test, arra rengeteg energia elmegy.

Nem arra megy az energiád, amire te szeretnéd. Ha megtanulod ellazítani a tested, nagyon sok energiát megspórolsz, amit másra használhatsz.

Van egy viszonylag új „vállalkozásod”, a TaoMamik. Ha jól tudom, ez is a tajcsiból jött.

Illés Györgyi beszédtanár, kommunikációs tréner, korábban a Katona József Színház színésze megkeresett, hogy szeretne tajcsizni. Megismerkedtünk, és rájöttünk, hogy az, ahogy tajcsit tanítok, nagyon hasonlít arra, ahogy ő tanít beszédet. Például abban, hogy figyelünk a testünkre, az érzéseinkre. Hogy figyelünk arra, hogy uraljuk a gondolatainkat. Fontos az aprólékos kidolgozás.

Ebből lett tehát a TaoMamik, ami pontosan micsoda?

Most azért gondolkozom, mert ha valaki előtt kimondom azt, hogy „önismereti program”, akkor visítva elszalad. De ha arra figyelünk, hogy itt egy fajta lecsendesedésről, koncentráció-gyakorlásról van szó, akkor könnyebben meghallgatnak.

Ilyen jellegű programokat szervezünk. Illetve van egy műsorunk a Rádió Bézsben, ahová olyan embereket hívunk meg általában, akik hasonlóan gondolkoznak.

Ha valakinek most kedve támadt a tajcsihoz, merre induljon?

Mi a Sancai Taiji Iskola vagyunk. Dienes Ibolyával ketten vagyunk itt edzők. A II., III.,VI. és hamarosan a XI. kerületben is tartunk edzéseket. Bővebb információért nyugodtan keressék fel a honlapunkat vagy a Facebook oldalunkat.

A Sancai mit jelent?

A san az három, a cai a természet erői. Föld, ember és ég hármasa.

fotók: Máté Dorka