Az "extra magas nyugdíjak" nem nyugdíjak - ezzel a felütéssel kezdte a 24.hu-nak írt levelét Gerencsér László, a közgazdaságtudomány kandidátusa, az Ismerje meg a nyugdíjrendszert című könyv szerzője.
A magyar nyugdíjrendszer jelenleg milliós ellátásokat is biztosít, amit extra magas nyugdíjaknak is neveznek. A legutóbbi ismert adatok szerint Magyarországon tavaly nyáron 23-an kaptak 1 és 2 millió forint közötti nyugdíjat, 9-en pedig kétmillió forint felettit. Hogy ezeket az ellátásokat is nyugdíjnak nevezik, annak az az alapja, hogy a nyugdíjrendszer biztosítja a kiemelt járandóságokat is. Gerencsér László szerint viszont az extra magas nyugdíjak lényegüket tekintve nem nyugdíjak, mert nem felelnek meg a nyugellátás alapelvének, miszerint a nyugdíj az öregek alapvető megélhetési forrása.
A alaptörvény megélhetést és létbiztonságot említ
A nyugdíjtörvényben nem definiálták ilyen oldalról a nyugdíj fogalmát, viszont azt írják, hogy
az Alaptörvényben foglalt elveknek megfelelően az időskorúak és a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, valamint hozzátartozóik megélhetésének biztosítása érdekében alkották meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényt.
Az Alaptörvény két helyen is megerősíti, amit a közgazdász mond.
Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő.
…
A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.
Gerencsér László maga is nyugdíjas, szerinte a milliós nyugdíjak lényegesen nagyobbak annál, mint amennyi a nyugdíjas megélhetéshez szükséges. Hozzátette, a nyugdíjrendszerek sokfélék, különböznek abban is, hogyan és milyen szinten biztosítják a megélhetést, de általános sajátosságuk, hogy kizárják az extra magas ellátások keletkezését. Például nyugdíjplafont írnak elő, vagy járulékplafont, aminek következtében a nyugdíj sem léphet túl egy bizonyos szinten - utóbbi felállás volt Magyarországon is, de 2013-tól megszűnt a járulékplafon, szép fokozatosan megjelentek a milliós nyugdíjak, majd a bérrobbanással egyre többen kaptak kiemelkedően magas járadékot.
Ha az Alaptörvény szövegéből indulunk ki, az világos, hogy a milliós nyugdíjak túlmutatnak a megélhetés, létbiztonság fogalmán. Ettől még kérdés, mi számít extra magas nyugdíjnak.
Nyugdíjplafon és megélhetés
Amilyen határozott vagyok a tekintetben, hogy nyugdíjplafon kell, olyan határozatlan vagyok abban, hogy mennyi is legyen - mondta megkeresésünkre Gerencsér László. Valahol a bruttó átlagkereset 2-3 szorosa között húzná meg a határt, hogy ennél magasabb összegeket már ne vegyenek figyelembe a nyugdíjszámításnál. Hozzátette, nyilván egy alacsonyabb nyugdíjú és keresetű ember másképp ítéli meg, hogy mi a magas nyugdíj, a kiemelkedő megélhetés, vitatkozni lehet erről.
Simonovits András nyugdíjszakértő is foglalkozott a kérdéssel - hasonló megközelítéssel évekkel korábban 272 ezer forintos nyugdíjplafont számolt. Megkeresésünkre most azt mondta, jelenleg 400-500 ezer forint között lenne reális maximálni a nyugdíjat.
Gerencsér László szerint célszerű lehet figyelembe venni azt a KSH-felmérést is, amelyből kiderül, hogy az emberek szerint mennyiből lehet megélni, jól megélni. A 2019-es felmérésben megkérdezettek szerint átlagban havi 257 ezer forint kell a jó megélhetéshez. De még a legmagasabb fizetési kategóriába tartozók szerint is "csak" havi nettó 396 ezer forint kell ehhez. Ez utóbbi szám egybevág a mostani bruttó átlagkereset duplájából levezett nyugdíjplafon összeggel is.
Ha itt húznák meg a határt, abból következne, hogy lényegesen több az extrának minősíthető ellátások száma, mint amit a milliós nyugdíjak jeleznek. Utóbbiak inkább csak a "jéghegy csúcsát" jelentik Gerencsér László szerint, ráadásul - változatlan szabályozás esetén - többmilliós ellátásokkal is számolni kell majd. Havi 300 ezer forint feletti állami nyugdíjat több mint 38 ezren kaptak a legutóbbi adatok szerint - ennél tehát kevesebb embert érintene a nyugdíjplafon.
Nem igaz, hogy megvették, mert megfizették a járulékokat
Az extra magas ellátások védelmében egyesek azzal érvelnek, hogy az érintettek "megvették" azt, mert megfizették a járulékot. Kérdés, miért engedték "megvenni", amikor nyugdíj (=megélhetés) szempontból nincs szükség rájuk. De Gerencsér László szerint ez a "megvétel" nem igaz, mert mindnyájan csak durván a nyugdíjunk egyharmadát finanszírozzuk egyéni járulékbefizetéssel. Kétharmad közpénzből származik, döntően a munkáltatói befizetésekből, 2012. óta a szociális hozzájárulási adóból. (Érdekességként: a munkáltatói befizetésekre akkor sem volt plafon, amikor az egyéni járulékra volt.)
Simonovits András szerint viszont nincs jelentősége annak, hogy a nyugdíjbefizetéseknek csak egy része egyéni járulék, a másik fele munkáltatói befizetés. Hiszen mindkettő a bér arányában fizetendő, a munkáltatói befizetés is nagyrészt nyugdíjcélra megy. Közgazdaságilag pedig akár meg lehetne lépni egy szuperbruttósítást is, ami után az egész nyugdíjcélú befizetést a bérből vonnák le, és fel sem vetődne a kérdés - tette hozzá.
Gerencsér László arra is felhívta a figyelmet, hogy a járulékbevételek növekedésével sem indokolható racionálisan a járulékplafon eltörlése. Mert igaz ugyan, hogy a járulékplafon eltörlése utáni első időkben jobban nőnek a járulékbevételek, mint a nyugdíjkiadások, viszont mivel a keresetnek sokkal nagyobb hányada válik nyugdíjjá, mint amekkora nyugdíjjárulékot levonnak belőle, egy idő után a kiadási többlet nagyobb lesz, mint a bevételi. Hosszú távon pedig a kiadási többlet megközelítőleg mintegy háromszorosa lesz a bevételinek. Tehát az első időszak bevételi többletéért a későbbiekben nagyon drágán kell fizetni. Ráadásul a kifizetési többlet olyan időszakra tolódik, amikor a demográfiai folyamatok lényegesen kedvezőtlenebbé válnak.
A szakértő szerint jó erkölcsbe ütközik az extra magas nyugdíj
Ezek alapján Gerencsér László megállapítja, hogy
a nyugdíjrendszer olyan ellátást is biztosít nyugdíj címén, ami lényegét tekintve nem is nyugdíj, hanem a nagyon magas keresetűeknek közpénzből juttatott, nyugdíjjal kombinált, normális funkció nélküli ellátás, magas extraprofitot eredményező befektetés.
Az már csak hab a tortán, hogy zömében olyanok kapják, akik nagy valószínűséggel nincsenek is rászorulva a nyugdíjra - tette hozzá. És ezzel az állam nem tesz eleget azon természetes kötelezettségének sem, miszerint mérsékelni kell az indokolatlan jövedelem-különbségeket.
Mivel az extra magas nyugdíjaknak nincs racionális indoka, megszüntetésük lenne ésszerű Gerencsér László szerint, a jövőre nézve csak a megélhetést biztosító maximált nyugdíjat folyósítanák nekik.
A gazdagok többet tudnak kivenni a kalapból
Simonovits András még arra hívta fel a figyelmünk, amit most kezdenek világszerte felismerni, hogy hosszabb ideig élnek a gazdagok. Szerinte legalább három dolog szól a túl magas nyugdíjak ellen.
- Nem kell azzal idegesíteni az embereket, hogy másoknak milyen magas a nyugdíja.
- Nem kell gazdag embereket belekényszeríteni abba, hogy milliós nyugdíjat kapjanak. Elég, ha az átlagfizetés két-háromszorosát veszik figyelembe náluk.
- Akik kiemelkedő jövedelmet kaptak, és emiatt a nyugdíjuk is extra magas, azok sokkal többet vesznek ki a közösből, mint akik nem. Ez igaz egyébként akkor is, ha maximált a nyugdíj - tette hozzá.
Vegyünk például egy nyugdíjast, aki havi 300 ezer forintot kap (azaz évi 3,6 millió forintot) 30 évig, tegyük mellé azt, aki csak havi 60 ezer forintot kap, mindössze 1 évig. Nyilvánvaló, hogy a magasabb nyugdíjú, tovább élő személy többet tud kivenni a közösből, mint az alacsonyabb nyugdíjú, kevesebb ideig élő.
Mindez azt jelenti, hogy a nyugdíjrendszerben hihetetlen mértékű átcsoportosítás zajlik a rövid életű szegényektől a hosszú életű gazdagokhoz. Ez bizonyos fokig elkerülhetetlen, de akkor is korlátozni kell a nyugdíjkifizetéseket - szögezte le Simonovits András.
Kiemelt kép: Jens Kalaene/dpa-Zentralbild/ZB/AFP
