- A mentorok kapnak hideget-meleget a nézőktől. A szakmán belül is szélsőséges visszajelzéseket kaptok, vagy a zenész kollégák elfogadóbbak?
- Én pozitív visszajelzéseket kapok. Azért szoktak keresni a kollégák, hogy gratuláljanak, vagy tetszésüket fejezzék ki.
- Ami nekem furcsa, hogy amikor valaki támadja a mentorokat, az érvelése alapja általában az, hogy mennyire kedveli amúgy az illető mentor személyiségét vagy munkásságát. Szerintem egy nagyon tehetséges zenészből is lehet rossz mentor, miközben egy közepesebb zenész lehet, jobban rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amik a mentorkodáshoz kellenek.
- Sok minden számít. Természetesen kell, hogy legyen mögötte valamilyen zenei karrier, mert ismeretlen senki nem lehet mentor. Viszont a mentornak jó tévés szereplőnek kell lennie, jó menedzseri vénákkal kell rendelkeznie, nagyon képben kell lennie a zenei világban. Összetett feladat.
- Bevallom őszintén, te vagy a kedvencem a mentorok közül, mert téged érezlek a legkövetkezetesebbnek. De ami még szimpatikussá tesz, hogy te viselkedsz a leginkább igazi mentorként, már-már, mint egy producer. Jól lehet látni, hogy te nem szűkíted a gondolkodásodat az X-Faktorra, hanem az jár a fejedben, hogy faraghatsz sztárt a mentoráltjaidból, és ennek a folyamatnak csupán egyik nagyon fontos komponense maga a verseny.
- Nekem ez nagyon fontos. Idén fejembe vettem, hogy csak olyan embereket viszek be a versenybe, akikben fantáziát látok. Valószínűleg azért kaptam a szerkesztőktől ezt a kategóriát, mert érezték, hogy van itt valami „vibe” a versenyzők és köztem. Én a különböző kreatív megbeszéléseken már akkor jeleztem, hogy például az USNK esetében folyamatosan saját dalok lesznek, hogy ne váljanak ualmassá. A Stolen Beattel is komoly terveim vannak, ami a műsorban is nagyon hamar meg fog mutatkozni,
mert igenis szeretném megmutatni, hogy nem olyan az X-Faktor, amilyennek az emberek mondják, nem tűnnek el egy hét múlva a versenyzők a semmibe.
Nagyon keményen beletettem magam ebbe a dologba. Van, hogy nem alszom. Tegnap is fél 1-kor értem haza a stúdióból, az USNK-val dolgoztam, és utána még bent maradtam demózni meg ötletelni. Hiszek abban, hogy ezek a gyerekek valami újat tudnak mutatni, és nagyon sok követőnk lesz pontosan ezért. Mert nézik az X-Faktort, mert jó karakterek vannak benne, nagyon jó arcok, és a mentorokon is érződik, hogy megértünk erre a feladatra. Egy csapattá kovácsolódtunk, és sokat jelentenek számunkra a versenyzőink. Ha lenne még X-Faktor, és ezek a mentorok maradnának benne, akkor jövőre még nagyobb dolgokat tudnánk véghezvinni. Úgy látom, a többi mentort is motiválom, hogy mozgolódjanak, menjenek produceri irányba. Többen is belekezdtek ebbe a melóba. Laci is kért, hogy segítsek szöveget írni meg ilyenek. Én hiszek ebben. Azt szeretném, hogy ha az USNK vagy a Stolen Beat kikerül a műsorból, akkor ne az legyen a sorsuk, hogy áthakniznak egy nyarat, utána pedig elfelejtik őket, hanem fel akarom tenni őket a térképre. Remélem, hogy ezt elkezdtem.
- Tehát a verseny után sem engeded el a kezét a csapataidnak?
- Sőt! Nagyon sok munka áll előttünk, de ezekkel az emberekkel lehet is dolgozni. Megvan közöttünk a bizalom, hallgatnak rám. Hisznek abban, amit mondok nekik. Nem vakon, mert azért sokszor megkérdőjelezik, amit mondok, ha kétségeik merülnek fel, mindig elmondják. Például lehet, hogy elsőre írok valami szöveget, ami szerintem rohadt jó, de szerintük pocsék. Nagyon kemény hetet nyomunk végig szombattól szombatig.
Lehet, hogy ők többet is dolgoznak, mint a többiek, mert mindazon felül, amit mindenki másnak is meg kell csinálnia, még viszem őket klipforgatásra, ütöm őket, mint a lovat.
Mondom nekik, hogy majd pihentek, ha öregek lesztek. Most dolgozni kell.
- A Ricky and the Drunken Sailors kapcsán azt mondtad a legutóbbi adásban, hogy féltél, unalmas lesz, ha mindent Rockabilly stílusban adnak elő. Nem merül fel ugyanez a probléma az USNK kapcsán?.
- Egy rap csapat nem nagyon tud mást csinálni. Az alapokon tudunk variálni, a témákon. Az első témánk az egy trendi dolog volt. Egy trendi, mémszerű sztori. A második már egy sokkal odaugatósabb, sokkal rapesebb valami. Nem tudom, elárulhatom-e, hétvégén egy romi dallal készülünk, úgyhogy kirángatom őket a komfortzónájukból.
- Bocsánat, „romi” dal?
- Romi, mint romantikus.
- Azért rapben is szélesebb a skála, hiszen egészen más mondjuk egy Will Smith féle rapszám mint egy Eminem – mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem értek a raphez.
- Persze. Igyekszem is megmutatni több oldalukat. Öt hét erre nyilván kevés. Ez most az ugródeszka része, a karrierépítés az egy hosszadalmas történet. Szerintem az USNK hosszútávon meg tud állni a színpadon.
- A nézők között örök vita a versenyzők kiválasztása kapcsán, hogy ténylegesen mennyire dönthettek szabadon, illetve mennyire szólnak bele a döntésetekbe a szerkesztők, producerek?
- Nem szólnak bele, mégpedig azért, mert nem működne a műsor.
Hogyha olyan emberek lennének ránk erőltetve, akik tetszenek a szerkesztőnek, de nekünk nem, akkor nem lenne kémia a versenyzők és a mentorok között.
Így is van egy-egy versenyző, akit benéz az ember, akiről utólag azt érzi, hogy mégsem kellett volna. Hát még ha a szerkesztők bele is avatkoznának! Lehet, hogy néha tépik a hajukat, de soha nem mondják el nekünk.
- Tehát akkor nem jönnek parancsok a fülesbe.
- Nem jönnek. 2016-ban néha kimondottan azt éreztem, hogy de jó lenne, ha segítenének. Ha mondanák, hogy ezt jól csináltam vagy rosszul, de nem mondták. Olyanokat mondanak élő adásban a fülembe, hogy „Alex, még 15 másodperced van, most már zárd rövidre, mert kicsúszunk az adásidőből.” Ilyenek természetesen vannak. De olyat soha nem mondanak, hogy ez most jó volt, vagy ezt az embert dobd ki.
- Amikor megnyerted A Dalt a Kedvesemmel, néhány celeb nagyon kiakadt. Az egyikük Szabó Zsófi volt, idézem:
„Én sajnálom ezt a fiút!...rohadtul nem a médiába való!!! Nem a szórakoztató iparba !!!... Ez a fiú akkor jönne ki legjobban abból a kellemetlen helyzetből, hogy Ő képviselje Magyarország hangját, ha visszautasítaná az eredményt!”
Most, hogy egy műsorban dolgoztok, beszéltetek erről?
- Egyszer becsípve viccesen megemlítettem neki. Kezdett mentegetőzni, de mondtam neki, hogy egy édesanya már ne magyarázkodjon. Egyébként csípem őt, egy szimpatikus, gyagyás lány a Zsófi, és nincs közöttünk semmilyen feszültség. Ki tudja már, hogy akkor miért írta azt? Akkor mindenki megírta rólam, hogy nem vagyok jó. Olyan is kiírta, aki mentor volt az X-Faktorban. Nem érdekel már, régen volt.
Akit eddig nem győztem meg, hogy van helyem a szakmában, azt soha nem is tudnám meggyőzni.
Egyébként a versenyzőimnek is el szoktam mondani, hogy várjuk itt a profizmust, de hát én milyen voltam, amikor színpadra álltam? Lesütöttem a szememet, nem mertem a közönségre nézni, zavarban voltam, kapaszkodtam a mikrofonállványba, hamiskásan énekeltem a saját dalomat. Amikor a nézők azt látják, hogy Radics Gigi jól énekel, Kállay-Saunders András jól énekel, és ott van mellettük a „ki a tököm” ByeAlex, és legyőzi őket, akkor érthető, hogy heves indulatok támadnak bennük. Manapság nosztalgiával gondolok vissza rá, egy mérföldkő az életemben.
- Az X-Faktorban beengedted volna magadat a Mentorházba?
- Igen. Észrevettem volna, hogy egy nagyon tehetséges dalszerzővel állok szemben, aki még kiforratlan.
- Az X-Faktor alatt sem áll meg a világ, mire készülsz?
- Most jelent meg egy klipünk egy hete, és az Akváriumban lesz évzáró koncertünk, de már minden jegy elkelt, úgyhogy nagyon elégedettek vagyunk.
