A ma Várpalota külterületének számító, egykor önálló településként létező Inota hőerőműve a második világháború utáni Magyarország első nagy ipari beruházásaként, 1950-1954 közt November 7. Hőerőmű néven, csehszlovák mérnöki segítséggel született meg, hogy a következő közel fél évszázadban a magyar elektromos hálózat fontos részévé váljon.
Az elkerülhetetlen elavulás a hetvenes években aztán a forráshiánnyal párosult, így 1999-ben megindult a környezetét egyre nagyobb mértékben szennyező létesítmény lassú lebontása: az 1975-ben átadott gázturbinás csúcserőmű 2000 tavaszán, a megnyitás óta üzemelő szenes erőmű pedig 2001 végén állt le, ezt pedig az épületek bontása, illetve más célokra való hasznosítása követte.
Az erőmű mellett a dolgozók és családjaik számára készenléti lakótelepet is építettek, ahol természetesen minden elérhetővé vált, amire egy településnek szüksége volt: iskola, óvoda, művelődési ház, - egy mára elhagyatott, csupasz falai közt kopott varrógépasztalokat rejtő - ABC, sőt, még egy, az erőmű hőjével fűtött strandnak is jutott hely.
Mindezek mellett az ország legnagyobb katonai objektuma, a korábban a szovjet katonák, majd a NATO-tagországok által használt, 45 km hosszú, 2-15 kilométer széles, éleslövészetre is alkalmas lőtere is itt húzódik. A ma a Magyar Honvédség Bakony Harcikiképző Központja által használt terület számos, a szocializmus hajnalán született épülete természetesen hosszú évtizedeken át titkosított objektumként létezett, így a környéken élők jó részének semmiféle fogalma nem volt arról, hogy mit rejt az óriási terület.
Ezeket a titkosításokat a rendszerváltás után részben feloldották - így járt egy ötvenes években született biztonsági óvóhely is, melynek létezése csak 1998-ban vált egyértelművé.
Az azóta eltelt két évtizedben a 2012 négyzetméteres telekterülettel rendelkező építmény nyilvánvalóan magánkézben lehetett, hiszen néhány nappal ezelőtt a legnagyobb magyar ingatlanos oldalon 125 millió forintos árcédulával bukkant fel, mint ideális telephely, gombatermesztő központ-, vagy logisztikai központ-helyszín.
A hirdetés néhány részletet is elárul: eszerint a légkalapáccsal kialakított oldalfalakat
40-60 cm vastagságú vasalt beton borítja, a járatrendszert pedig szükség esetén 5-25 méternyi dolomitszikla védte volna meg az esetleges támadásoktól.
Az ingatlan.com-on olvasható leírás szerint
a felépítménybe és annak rendszerébe két kapun juthatunk be. A földalatti járatrendszerben,mely összesen 1400 nm alapterületű, 3 db 4 m széles,átlagosan 28 m hosszú és 3,5 m magasságú, ívelt nyílású terem található, amelyek egyikének végén öltözők, mosdók találhatóak. Az összekötő folyosórendszerek 2,85 m szélesek, 2,6 m belmagassággal. Víz, áram, önálló fővonalú telefon adott. A csatorna az Inotai Erőmű főrendszerére csatlakozik. A belső terek hőmérséklete télen-nyáron állandó 16-18 Celsius fok.
Friss képek a termekről, illetve környezetéről a hirdetésben láthatók, ezeket látva pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a szóban forgó létesítmény a Bakony legkeletibb hegye, a 361 méter magas Baglyas polgárvédelmi bunkere, ami az erőművel egyidőben született meg, kiépítése után pedig papíron az újpalotai törzsű Önálló Kormányzati Híradó Ezred 5. százada,
valójában azonban a KGB által életben tartott troposzférikus híradólánc bázisa volt.
A folyosók néhány évvel ezelőttig biztosan nem voltak zárva, - sőt, a mai kapuk, illetve az azt díszítő matricák pedig csak nemrégiben kerülhettek a helyükre - hiszen a termek egyikében egy eldugott geoláda is várta a felfedezőket, a különböző fórumokon, illetve a különböző képmegosztókon pedig szép számmal bukkantak fel a belső terekben készült fotók.
A járatrendszer jövője a sikeres eladással remélhetőleg biztosítottá válik majd, és a hidegháborús örökség egy érdekes, hosszú időn át a legnagyobb titokban tartott eleme menekül meg a biztos pusztulástól.
