Csütörtök éjfélig 636-an haltak bele a koronavírusba, Kínában országszerte 31 ezer 161 fertőzöttet diagnosztizáltak a járvány kitörése óta, akiknek közel 71 százalékát Hupej tartományból jelentették, míg a szárazföldi Kína többi részén ugyaneddig 9049 fertőzöttről adtak hírt.
A koronavírus eddig több mint két tucatnyi országban jelent meg a világon, Kínán kívül több mint 300 betegről tudni, Kelet-Ázsiában pedig szinte minden államban azonosítottak már legalább egy fertőzöttet. A kevés kivétel közé tartozik Észak-Korea.
Tény, hogy Észak-Korea a világ egyik legelszigeteltebb rezsimje, ugyanakkor az is tény, hogy 2500 kilométeres körzetben - Mongóliát leszámítva - minden országban felütötte a fejét a koronavírus.
Hogy Észak-Koreában miért nincs még hír fertőzöttről, arra alapvetően két elmélet létezik: vagy nagyon szerencsések, és a külvilágtól való elzártságuk ezúttal a hasznukra válik, vagy titkolóznak. Az utóbbi legalább annyira valószínű, mint az előbbi.
Azt mondanak, amit akarnak
A kutatók egyelőre próbálják meghatározni, hogy milyen formában terjed a vírus, de minden bizonnyal a levegőben nem. Azt viszont továbbra sem tudni, hogy már a tünetek megjelenése előtt is fertőzhetnek-e a betegek.
Ugyan Észak-Korea abból a szempontból tényleg védve van, hogy egyébként is nagyon szigorú feltételek mellett engednek be az országba külföldieket, és a saját állampolgáraik sem utazgathatnak csak úgy, de a szállítmányozásban dolgozó észak-koreaiak például rendszeresen járnak Kína azon területein, ahol van már koronavírusos beteg. Észak-Korea a kereskedelmének 90 százalékát Kínával bonyolítja le a becslések szerint, márpedig a vonatok, a hajók és a teherautók nem mozognak maguktól, így észak-koreai polgárok nyilván azelőtt is járhattak a koronavírussal érintett régiókban, hogy bevezették volna a szigorú szabályozásokat.
A rezsim hivatalosan még egyetlen bizonyított vagy gyanús esetet sem erősített meg, viszont a propagandamédia tájékoztatása szerint nagyon komolyan veszik a veszélyt, a kormány szükségállapotot rendelt el, és mindent megtesznek azért, hogy megállítsák a vírus terjedését.
Észak-Korea elővigyázatosságból teljesen le is zárta a határait a külföldi turisták előtt, akiknek a többsége jellemzően kínai. Phenjan egyébként ugyanezt a lépést megtette a 2014-es Ebola-járvány idején is.
Azt állítják, hogy felkészültek a vírus megjelenésére, és rendelkezésükre állnak a megfelelő tesztek is, hogy adott esetben kimutathassák a fertőzést. Szakértők ugyanakkor elég szkeptikusak ezzel kapcsolatban, mivel az országból egyébként is rendkívül ritkán szivárognak ki titkos információk, ezért kérdéses, hogy a világ valaha megtudja-e, a gyakorlatban tényleg ilyen szigorú intézkedéseket vezettek-e be, és hogy egyáltalán volt-e fertőzött az országban.
Ha a történelmet vesszük alapul, akkor ezekre a kérdésekre válasz: nem. Észak-Korea még egészségügyi kérdésekben sem szeret mindent nyilvánosságra hozni, így mostanáig arról sincs pontos információ, hogy hány ember hunyt el az 1990-es években az országot sújtó éhínségben. Becslések szerint ez a szám kétmillióra tehető, ám ezt Phenjan soha nem ismerte el.
Arról nem is beszélve, hogy Észak-Koreának pont az elzártsága miatt nincs végtelen mennyiségű gyógyszertartaléka, az orvosaik sem a legképzettebbek, a kórházaik pedig nem eléggé felszereltek ahhoz, hogy megbirkózzanak egy jelentős járvánnyal.
A rezsim logikájából kiindulva egyáltalán nem biztos az sem, hogy külső segítséget kérnének, amennyiben halálos áldozatokat szedne a koronavírus. Mert az észak-koreai diktatúra azt közvetíti a külvilág felé, hogy megoldanak egyedül mindent. És ebből most még politikai hasznot is húzhatnak.
Kim Dzsongun dörzsöli a tenyerét
Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor között az elmúlt bő egy évben alaposan megromlott a viszony azok után, hogy egy időre rendeződni látszott a két ország kapcsolata. A kudarcba fulladt vietnami csúcstalálkozó óta ismét egyre élesebb hangnemben kommunikál egymással a két fél, a diktátor újra a nukleáris erejét fitogtatta, több alkalommal is mereven elzárkózott a tárgyalások folytatásától.
Azzal, hogy a koronavírusra hivatkozva hónapokra még az eddiginél is magasabb szinten elzárhatja magát a külvilágtól a diktátor, időt nyer arra, hogy átgondolja, milyen stratégia mentén folytatja a külpolitikáját.
Kim Dzsongun az ezt megelőző hónapokban egy helyben toporgott, érzékelhetően megfontoltabb lett, és próbálta kitalálni, hogy milyen úton haladjon tovább. Ha lehet így fogalmazni, a fertőzés számára politikai értelemben a legjobbkor jött, mert nem kell kapkodnia.
Phenjan számára ráadásul a vírus egyfajta mentességet is nyújt arra az esetre, ha újabb drákói szigorításokat vezetnének be. Feltehetően nem szabnak ki újabb szankciókat az országra egészen addig, amíg fennáll az egészségügyi vészhelyzet, hiszen erre lehet fogni bármilyen diktatórikus intézkedést.
Az érem másik oldala, hogy a határzárnak súlyos gazdasági következményei lehetnek. Észak-Korea működése nagyban függ a Kínával való kereskedelemmel, mivel más országok a nemzetközi szankciók és az amerikai nyomás miatt nem üzletelnek velük.
Kim Dzsongun ismételten a tűzzel játszik, de - hacsak valami csoda nem történik - a politikai célok továbbra is jobban fogják motiválni a döntéseit, mint a saját népének jóléte.
Kiemelt kép: Ed Jones / AFP
