Elsőre talán hihetetlennek tűnhet, de a világ egyik legzártabb, kommunista ideológián alapuló diktatúrájában, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, azaz Észak-Koreában lassan tizenegy évvel ezelőtt megpróbálkoztak a lehetetlennel, és a marxizmus szellemében egy óceánjáró luxushajót indítottak külföldi turistáknak. A fércmunkával "luxusjárművé" fazonírozott egykori kémhajó - ami eredetileg a Japán és Észak-Korea közötti összeköttetést szolgálta utas- és teherszállító kompként - azonban erre a célra sem igazán vált be.
A közlekedési eszköz - és azonos nevű elődje - Észak-Korea és Japán között évtizedekig volt rendszeresítve kompként, hivatalosan a felkelő nap országában élő koreaiak, a zaincsik visszatelepítésére és a szétszakadó családok közötti kapcsolattartásra használták. A Phenjan melletti egyik dombról elnevezett Man Gyong Bong 1971-től állt szolgálatban (addig ezt a feladatot szovjet hajók látták el), majd 1992-tól - amikor a kedves vezető, Kim Ir Szen nyolcvan éves lett -, a Man Gyong Bong 92 szelte át a tengert a két ország között ingázva.
A jármű az észak-koreai propagandát is folytató, Japánban élő koreaiak szövetségének (lásd keretes írásunkat) 4 milliárd jenes - az inflációt is figyelembe véve, mai árfolyamon több mint 12 milliárd forintnak megfelelő - felajánlásából készült. A japán Niigata városa és az észak-koreai Vonszan között ingázó hajó volt a kommunista rezsim egyetlen igazi kapcsolata a kapitalista világgal.
A Japánban élő koreaiak miatt nyílt meg a kiskapu
Az első, eredeti Man Gyong Bongot 1971-ben építették, a hajó történetéhez azonban vissza kell ugranunk néhány évtizeddel korábbra. Korea 1910-től egészen 1945-ig, a második világháború végéig Japán megszállás alatt volt. Ebben az időszakban pedig összesen kétmillió koreai került a megszállók országába, főleg a félsziget déli részéből. A sokáig Japán legnagyobb kisebbségének számító zainicsik - akik még a 2014-es népszámlálás adatai alapján is több mint félmillióan éltek a szigetországban - azonban másodrendű, sok esetben japán állampolgársággal nem rendelkező polgárok voltak, így az anyaországuk felszabadulása után többségük Koreába költözött.
A világháború után Japánban maradó 600 ezer zainicsi közül pedig rengetegen kaptak az alkalmon, amikor a Koreát kettészakító háborút követően 1958-ban megindult a japán kormány - a zainicsikat megtévesztő észak-koreai propaganda-hadjárattal megtámogatott - humanitárius programja a Japán Vöröskereszt közreműködésével, melynek keretében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazhattak azok, akik ezt szerették volna tenni.
A tömegével Észak-Koreába költöző zainicsik azonban két szék között a földre estek, hiszen még másodrendű polgárként is jobb dolguk volt Japánban, mint Észak-Koreában - az 50-es 60-as évek fordulóján indított program így lelassult, de nem állt meg.
Az Észak-Korea legértékesebb vízi járművének számító hajó (és azonos nevű elődje) azonban nem egyszerű utasszállító jármű volt, hanem a diktatúra legerősebb fegyvere a nemzetközi vizeken, ha épp kémkedés vagy illegális üzelmek kerültek terítékre.
A hagyományos csempészáruk mellett információkat is szállított a kiküldetésben lévő koreai kémeknek és a szövetségeseinek. A kétezres évek elején a sajtóban is megjelentek a kémkedésről szóló japán jelentések, amelyek szerint a szigetországba utazó észak-koreaiak videojátékokat és mindenféle elektronikai eszközöket vásároltak, hogy otthon tanulmányozni tudják őket, majd az így megszerzett információkat és alkatrészeket a saját hadiiparukban használták fel.
Észak-Korea elismerte több, évtizedekkel korábban eltűnt japán állampolgár elrablását is, és az egyik legnagyobb tokiói napilap azt is megírta, hogy a hajóval még metamfetamint is csempésztek a felkelő nap országába.
A japánoknak az incidensek miatt egyre kényelmetlenebbé vált az együttműködés. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor 2006-ban észak-koreai ballisztikus rakéták csapódtak a Japán-tengerbe.
Ezután a kompjárat megszűnt, a Japánban élő rokonok valutát tartalmazó szeretetcsomagjai elmaradtak, és Észak-Korea sem tudta tovább folytatni a szomszédját a Man Gyong Bong 92 segítségével hamis pénzzel vagy veszélyes drogokkal elárasztó akcióit.
A világ legkevésbé luxi óceánjárója
Az így kieső bevételeket az egyetlen olyan iparág felpörgetésével próbálták pótolni, melyet nem érintettek a nemzetközi szankciók: beindult a nemzetközi turizmus, és a háromszáz utas és 3400 tonna rakomány szállítására alkalmas komp is új feladatot kapott.
A külföldi turistáknak azzal kívántak kedveskedni, hogy egy féléves átfazonírozás után 2011 szeptemberében ismét útjára indították az ország északi részében található, speciális területnek számító Raszon kikötővárosból a Man Gyong Bong 92-t. Igaz, a szigorú beutazási szabályok miatt - az érdeklődő médiamunkások mellett - szinte csak kínai utasok voltak a fedélzeten.
A "luxussétahajó" az Észak-Korea keleti partvidékén egészen az ország déli részében található, üdülőhelyként működő Kumgang-hegységig közlekedett. Az utazásról szóló beszámolókból kiderült, hogy
az ötcsillagos kényelmet és ötnapos sétahajózást ígérő hajón az utasoknak nem jutott saját fülke, hanem akár tucatnyi utastárssal kellett osztozniuk egy-egy szobán.
Legtöbbjüknek rendes ágya sem volt, csak saját matraca a földön, vagy egy helye egy emeletes ágyon. És akkor a vasútállomásokat megszégyenítő mosdókról, a csapból folyó rozsdás vízről, és az utasok kritikán aluli étkeztetéséről még szót sem ejtettünk.
Az alábbi videóban nemcsak az látható, ahogy a luxus-óceánjáróvá varázsolt Man Gyong Bong 92 egy ilyen hajóhoz méltó ünnepség keretei között - katonazenekari kísérettel - elindul első és egyetlen útjára, hanem az is, hogy mit jelent az észak-koreai értelemben vett luxus.
A 2018-as téli olimpia idején délen is felbukkant a kommunista komp
A léket kapott terv után még megpróbálkoztak azzal, hogy a Man Gyong Bong 92-t becsatornázzák a nemzetközi utasforgalomba. 2017-ben az oroszországi Vlagyivosztok és az észak-koreai Raszon között helyezték szolgálatba utas- és teherszállító kompként.
A rejtélyes hajó legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor Dél-Koreába, a 2018-as téli olimpiára ment. A Phjongcshangban megrendezett ötkarikás játékokra a Man Gyong Bong 92 szállította az észak-koreai delegáció egyes tagjait, például azokat a zenészeket, akik felléptek a nyitóünnepségen. A diktatúra ellen tiltakozó délieket azonban annyira felbosszantotta a hajó jelenléte, hogy tüntetéseket szerveztek a kikötőbe.
Az Észak-Koreába utazó turisták és a helyi utazásszervezők közösségi oldalain azóta is jelennek meg fotók, a Vonszanban pihenő Man Gyong Bong 92-ről.
Nyitókép: A Man Gyong Bong 92 az észak-koreai Raszon kikötőjében a luxus-óceánjáróként való útnak indulása előtt 2011-ben, augusztus utolsó napjaiban.
