Az Ukrajnában zajló háború árnyékában Észak-Korea immár a tizedik rakétáját tesztelte idén, amivel sorra dönti meg saját rekordjait gyakorlatilag senkitől sem zavartatva. A nagyhatalmak, köztük a Kim Dzsongun legfőbb ellenségének számító Egyesült Államok figyelmét is szinte teljes egészében leköti hetek óta az oroszok által Kelet-Európában indított támadás, ezért sokadlagossá vált, hogy Phenjan éppen mit csinál.
Az észak-koreai rezsim folyamatosan provokál és próbálja megragadni talán az egyetlen, mégis minimális esélyét, hogy végre atomhatalomként ismerjék el. Ennek érdekében mindent meg is tesznek: amerikai hírszerzők szerint egy olyan interkontinentális rakétával kísérleteztek legutóbb, amivel az USA teljes területe lőtávolba kerülhet számukra.
Az orosz-ukrán konfliktus ráadásul a kezükre játszik. Phenjan azzal érvel, hogy ha Kijevnek lett volna nukleáris fegyvere, Moszkva soha nem merte volna megtámadni, így szerintük létjogosultsága van az atomprogramjuknak.
Mindeközben a szomszédos Dél-Koreában új elnököt választottak, a korábban ügyészként dolgozó, külpolitikai tapasztalattal nem rendelkező Yoon Seok-youl pedig keményebben akar fellépni Kim Dzsongunnal szemben. Csakhogy ez korábban még senkinél nem vezetett eredményre, és ő sem indul komolyabb esélyekkel.
Fegyverszörnyeteget tesztelhettek
A Radio Free Asia belső forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a Koreai Munkáspárt vezetői csak napokkal a háború kirobbanását követően értesítették a fejleményekről a többi párttagot. Közülük sokan időközben tudomást szereztek a krízis eszkalálódásáról a kínai híradásokból. Amikor Kim Dzsongun feloldotta a hírzárlatot, mindenkinek azt üzente: álljanak készen a mozgósításra.
Napokba telt, mire a külvilág felé is elkezdett kommunikálni az állami hírügynökség. A KCNA az észak-koreai külügyminisztériumot idézve azt írta, az Egyesült Államok és más nyugati országok tehetők felelőssé az ukrajnai háborúért, mert egyre több fegyvert telepítettek Európába, miközben a NATO keleti irányban is terjeszkedni akart.
Ezzel a közleménnyel Észak-Korea csupán azt tudatosította, hogy azon kevés ország közé tartozik a világon, amely kiáll az oroszok mellett, de nem tartott sokáig, mire a propagandagépezet egy otthon és külföldön is egyaránt elég erőteljes érveléssel állt elő a háború kapcsán. Ez pedig az, hogy Ukrajnát soha senki nem támadta volna meg, ha rendelkeztek volna nukleáris fegyverekkel.
Phenjan azt reméli, hogy innentől kezdve nekik is van hivatkozási alapjuk az atomfegyverek tesztelésére, másrészt azt, hogy a gazdasági összeomlás miatt éhínség fenyegette lakossággal még inkább sikerül elhitetni, hogy a fegyverkezésre szükség van és pont, harmadrészt és nem utolsó sorban pedig azt, hogy Amerika végre egyenrangú partnerként kezdi majd el kezelni őket.
Észak-Korea aktívan kezdte a 2022-es évet, ami a rakétateszteket illeti, és a háború idején sem álltak le. Összesen tíz kísérletnél járnak már idén, pedig még három hónap sem telt el az esztendőből. Szerdán egy teszt kudarcba fulladt, előtte viszont állításuk szerint két felderítő műholdat próbáltak ki. Csakhogy ezek amerikai és dél-koreai elemzők szerint egyáltalán nem műholdak voltak, hanem a 2020-as katonai parádén felvonultatott interkontinentális ballisztikus rakéták.
A sokak által csak szörnyetegként becézett Hvaszong-17 a legnagyobb hatótávolságú mind közül, és egyes feltételezések szerint a legnagyobb szárazföldről indítható ballisztikus rakétarendszer is egyben a világon. Akár 15 ezer kilométerre lévő területek is célba vehetők vele, azaz az Egyesült Államok teljes területén csapást tudna mérni Észak-Korea.
Az Amerikai Egyesült Államoknak a folyamatos fenyegetettség miatt rendkívül fejlett rakétaelhárító rendszerei vannak, de a Hvaszong-17-esen valószínűleg több nukleáris robbanófejet is elhelyeztek, ami ellen már nehéz védekezni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyszerre három rakétát tudnának indítani, adott esetben eggyel Washingtont, eggyel New Yorkot, eggyel pedig például Chicagót bombázva.
Más kérdés, hogy szakértők szerint felderítő műhold nélkül a rakétarendszer tulajdonképpen használhatatlan, mert a célpontokat nem lehet pontosan behatárolni. Nem kizárt, hogy a műhold pályára állítására akár április 15-én, az államalapító Kim Ir Szen születésnapján, vagy május 10-e környékén, az új dél-koreai elnök beiktatásának napjára időzítve kerül majd sor.
Amerikát nem érdekli Észak-Korea, Észak-Koreát meg Dél-Korea
Dél-Koreában március elején választották meg az új elnököt. A konzervatív Yoon Seok-youl az Észak-Korea által jelentett egyre erősödő nukleáris veszéllyel néz szembe, de túl sok mindent ő sem tud majd vele kezdeni.
Az elmúlt években, főleg Donald Trump idején voltak próbálkozások Korea esetleges újraegyesítésére és több Korea-közti tárgyalás is lezajlott, de Yoon teljesen más politikát képvisel majd Phenjannal szemben, mint elődje, Mun Dzse In tette azt. Utóbbi próbált mindig mindenre békés diplomáciai megoldást találni, Yoon viszont azt ígérte a választóknak, hogy határozottan fellép a fenyegetéssel szemben.
A Koreai-félszigeten viszont fegyverkezési szempontból egy érdekes szituáció alakult ki. Kim Dzsongun, ahogy korábban is, úgy most is az Amerikai Egyesült Államok figyelmét és tiszteletét akarja kivívni, de Joe Biden amerikai elnök soha nem tekintett Phenjan atommentesítésére kiemelt feladatként, az ukrajnai háborúval pedig most már még annyit sem foglalkozik vele. Dél-Korea eközben próbálná ugyan nyomás alá helyezni északi szomszédját, az viszont egyáltalán nem érdekli a diktátort, hogy ők mit akarnak. Patthelyzet.
Yoon a megválasztása előtt három héttel beszélt arról, hogy
Ukrajna helyzete nem irreleváns számunkra, mert bár a világ Európára fókuszál, fennáll a lehetősége annak, hogy Észak-Korea stratégiai provokációkat hajt végre.
Ebbe a képbe tökéletesen beleillenek a rakétatesztek, és bár sokáig a legtöbben azt is elképzelhetetlennek tartották, hogy Oroszország fegyvert fog az ukránokra és emiatt emberek millió kényszerülnek elhagyni otthonaikat, az még ennél is valószínűtlenebb, hogy Észak-Korea adott esetben tettlegességig menjen. Egyszerűen azért, mert teljesen mások az erőviszonyok.
Amennyiben Phenjan célba venné Szöult, egy bilaterális megállapodás értelmében Washington a védelmére kelne nemcsak azzal a 30 ezer katonával, amely Dél-Koreában állomásozik, hanem további csapatokkal. Hiába okozhatna az atomfegyverekkel felfoghatatlan pusztítást Észak-Korea, rövid időn belül semmi nem maradna az országból.
A helyzet eszkalálódására nincs esély, az új dél-koreai elnök szavaiból annyi biztosra vehető, hogy ha újabb rakétakísérletek jönnek, azt szankciók formájában megtorolja majd Szöul.
Kim Dzsongun célja pedig az, ami az apjának és a nagyapjának sem sikerült: hogy Washington atomhatalomként tekintsen rá. Aközben viszont ez nem fog menni, hogy Biden rá sem hederít az észak-koreai vezetőre.
A számtalan gazdasági szankció, a természeti csapások és a koronavírus-járvány miatti teljes elszigetelődés közben Észak-Koreának egyelőre esélye sincs arra, hogy kilábaljon a mélységből, még ha próbálják is elkerülni, hogy mindenkit az éhínség fenyegessen. A diktátor az egyetlen reményt abban látja, hogy Amerika egyenrangú partnerként tartja majd számon őket előbb-utóbb, hogy aztán enyhítsék a nyomást az országon.
Mivel az atommentesítést nem érzi opciónak, a nukleáris fegyverkezés felturbózása mellett döntött, és gyakorlatilag tét nélkül fogja folytatni a közeljövőben. Abban bízik, hogyha atomhatalomként tekintenek a szigetországra, onnantól minden más problémája megoldódik. Más kérdés, hogy ezt az első problémáját aligha fogja elérni életében.
