Rendőrségi razziák követik egymást Isztambul és Ankara bevándorlók lakta negyedeiben, a hatóságok minden külföldinek tűnő személyt igazoltatnak, az utcák tele vannak ellenőrzőpontokkal. Ha olyan szíriait találnak, aki - papírjai szerint - másik tartományba van bejelentve, esetleg nem bírálták még el kérelmét, vagy csak otthon felejtette papírjait, azt azonnal a rendőrségre viszik ahol aláíratnak velük egy papírt anélkül, hogy azt elolvashatnák. Legtöbbüknek azt mondják, abba a városba szállítják, ahová be van jelentve, ám valójában bilinscbe verve, rabszállítókban viszik őket Szíriába.
Az érintetteket főként Afrin és Idlib tartományba viszik. Afrinban ugyan nincsenek harcok, Idlibben azonban állandók a bombázások. Az eddig kitoloncoltak között gyerekek, nők és idősek is voltak, biztos számokat nem lehet tudni. Szíriai forrásom szerint Afrinban jelenleg 600-nál többen vannak olyanok, akik teljesen legálisan tartózkodtak Törökországban, csak nem voltak náluk a papírjaik, amikor belefutottak az ellenőrzésbe. További közel 10 ezren lehetnek olyanok, akiket csak azért toloncoltak ki, mert másik tartományba voltak bejelentve, vagy kérelmüket még nem bírálták el.
Ezek a számok azonban várhatóan tovább növekednek a következő hetekben, mivel a razziák folytatódnak. A közösségi médiában több áldozat is beszámolt arról, mi is történt vele,
akadt, aki csak a boltba ment le, de mivel a papírjai nem voltak nála, azonnal deportálták, akadt, aki azért ment be a rendőrségre, hogy új igazolványt kérjen, mert a régit tárcájával együtt ellopták, de segítség helyett bilincsbe verték, majd Szíriába szállították. Sokan beszéltek arról is, hogy az út során fizikálisan és verbálisan is bántalmazták a rendőrök, a legtöbben ugyanakkor arra panaszkodtak, hogy úgy íratták velük alá az önkéntes távozási papírokat, hogy azt még csak el sem olvashatták.
Az nem véletlen, hogy a törökök Afrin tartományba visznek mindenkit. Afrint mindig is kurdok lakták, de a tavalyi török bevonulás óta Ankara mindent megtesz azért, hogy ez változzon, tavaly programot indítottak, hogy azok a szíriaiak, akik vissza akarnak költözni, ingyen buszjegyet kapnak Afrinba, továbbá egyéb támogatásokat a letelepedéshez. A helyi kurdok már akkor sokat panaszkodtak, elsősorban azért, mert a bevonuláskor elmenekült kurdok ingatlanjait újonnan érkező arab családok között osztotta szét a hadsereg, most pedig úgy néz ki, egy sokkal nagyobb hullám várható, ami csak jobban eltolja az amúgy is érzékeny etnikai arányokat. A török államtól pedig nem idegen ez a politika, a 80-as években például Afganisztánból menekülő üzbégeket és kirgizeket fogadtak be, akiket szintén elsősorban kurdok és arabok által lakott tartományokban telepítettek le. Most egyértelműen hasonló a tervük azokon a szíriai területeken, amiket ők ellenőriznek.
Erdogan fordulata
Az eljárás egyértelműen fordulat Erdogan menekült-politikájában. Ez eddig is kifejezetten ellentmondásos volt: amikor a szomszédos Szíriában forradalom tört ki, Ankara arra számított, hogy a konfliktus rövid időn belül ellenzéki győzelemmel végződik, ahogyan az Egyiptomban, Líbiában, Tunéziában és Jemenben is történt, így az első pár tízezer menekült rövid időn belül hazatér. A konfliktus azonban csak eszkalálódott, a menekültek száma pedig egyre csak nőtt. Ankara úgy oldotta meg a problémát, hogy az újonnan érkezőknek nem biztosította a genfi egyezményben rögzített jogokat, így ők hivatalosan nem is menekültek, csak úgynevezett "vendégek".
Akinek volt pénze, az többnyire üzleti vagy diákvízummal érkezett az országba, mások pedig egyszerűen tartózkodási engedéllyel úszták meg a "vendég" státuszt. Nem véletlenül akarta ezt majdnem mindenki elkerülni: aki így van regisztrálva, az nem dolgozhat, csak abban a tartományban tartózkodhat, amelyikben nyilvántartásba vették, az pedig csak bonyolítja a helyzetet, hogy Isztambul, Ankara és a legtöbb nagyváros már évek óta nem fogad újabb menekülteket, a kisebb vidéki tartományokban van ugyan lehetőség papírokhoz jutni, de e helyeken akár évekig is eltarthat mire valakinek elbírálják a kérelmét, ebben az időszakban pedig illegális a tartózkodása. A hangulatot tovább mérgezi, hogy ezekben a régiókban a helyiek között is magas a munkanélküliség, nekik is nagyon nehéz a megélhetés.
Ennek nyomán történt, hogy a határ menti városokban regisztráltak jelentős része - a jobb élet reményében - a nagyobb városokba költözött. Jelenleg a legtöbb szíriai Isztambulban él, a bevándorlási hivatal szerint 547 ezren vannak. Becslések szerint azokkal együtt, akik valamelyik vidéki tartományban vannak bejelentve, vagy még nem kapták meg papírjaikat, egymilliónál is többen lehetnek. A menekülteknek persze a mindennapi megélhetés sem egyszerű, a "vendég" státusszal rendelkezők hivatalosan nem dolgozhatnak, feketén jó esetben napi 3-4 ezer forintért robotolnak 10-12 órát.
2015-ben az EU ugyan adott 348 millió eurót Törökországnak az ellátásukra, ebből azonban csak a szigorú feltételeknek megfelelő családok részesülnek, összesen 144 700 fő. Ők családonként havi százhúsz lírát, mintegy hatezer forintot kapnak.
Álhírekkel a gyűlöletért
A polgárháború elől menekülők között mindenféle ember volt a fogorvostól a gázszerelőig. Ez jó alapja volt annak, hogy a szíriaiak egy párhuzamos társadalmat építsenek ki maguknak az országban. Azok, akik üzleti vízummal és némi tőkével rendelkeztek, pár év alatt összehozták a keresletet a kínálattal, nyitottak magániskolát, ahol anyanyelvükön tanulhattak a diákok, míg munkája lett a szíriai tanároknak, orvosi rendelőt, ahol a szíriai orvosokkal arabul konzultálhatnak szíriai betegeik, innen pedig már csak egy lépés volt az első egészségbiztosító megalapításáig. És akkor még szó sem volt a végtelen számú szíriai tulajdonú pékségről, borbélyüzletről, étteremről, pénzváltóról, ingatlanirodáról és még sok minden másról.
A párhuzamos társadalmak pedig mindig jó alapot szolgáltatnak a különféle összeesküvés-elméletek terjedéséhez. Ezt a Törökországban élő szíriaiak sem úszták meg, a leggyakrabban azzal vádolták őket, hogy a szíriai vállalkozók nem fizetnek adót, ezzel pedig olyan előnyre tesznek szert, amivel kiszorítják a becsületesen adót fizető török vállalkozókat. Persze abban is sokan hisznek, hogy a szíriai fiatalok mindenféle felvételi nélkül jutnak be az egyetemre, aztán ott vannak még azok a történetek is, amelyek szerint a szíriai családoknak ingyenes lakhatást is biztosít a török állam, sőt feltétel nélküli komoly havi anyagi juttatásokat ad nekik. Sokan még arról is meg vannak győződve, hogy a szíriaiak ingyen "vásárolhatnak" az IKEÁ-ban.
Törökországban nem csak az internet, de sokszor az írott sajtó is tele van ehhez hasonló teljesen alaptalan hírekkel a menekültekről, ez erősen ellenük hergelte a közhangulatot. Amikor pedig tavaly januárban
a török hadsereg bevonult a Szíriában található, kurdok által lakott Afrin tartományba, az már csak olaj volt a tűzre. Demagóg szennylapok arról kezdtek írni, hogy míg a török fiatalok életüket áldozzák Szíria szabadságáért, addig a szíriai fiatalok vízipipáznak és ingyen "vásárolnak" a törökországi IKEÁ-kban.
Mindeközben viszont Afrinban leginkább csak a tisztek törökök, a harcokban elsősorban a török hadsereg áltat kiképzett és felfegyverzett szíriai ellenzéki milíciák vesznek részt, ez jól látszik a számokon is: 6400 török katona tartózkodik a tartományban, miközben az Ankara céljait kiszolgáló, Szíria más részeiről odavitt fegyveresek körülbelül 25 ezren vannak. Török források szerint is ötször annyi ellenzéki milicista vesztette életét a harcokban, mint török katona.
Már nem hasznosak, dobják őket
Az egészben a legfurcsább az, hogy mindeddig a török politikában a legkevésbé menekültellenes erő a nacionalista és konzervatív kormánypárt volt. Ennek persze jó politikai oka volt. Erdogan számára egy aduász volt a hazájában található több millió menekült, kelet felé gyakran mutatta be magát úgy, mint az elesettek védelmezője, az EU-t pedig mindig szívesen fenyegette azzal, hogy szabadon is engedheti a menekülteket nyugat felé, ha nagyon sokat kérdezgetik az emberi jogokról.
Egyébiránt Erdogan a polgárháború első éveiben az egyik legnagyobb támogatója volt a szíriai ellenzéknek, így pedig jól nézett ki az általa kialakított kép, amely szerint ő a jó konzervatív muszlim vezető, aki befogad mindenkit, aki a gonosz Asszad elől menekül.
Idővel azonban különös helyzet állt elő, hiszen Erdogan pont ugyan olyan alaptalan dolgokkal szokott kampányolni, mint amennyire alaptalanok a menekültellenes rémtörténetek. Tavaly például arról beszélt, hogy az IMF Törökországtól akar kölcsönt felvenni, akik pedig ezeket elhiszik, azok nagy valószínűséggel azt is komolyan veszik, hogy a menekülteket felvételi nélkül veszik fel az egyetemekre. Nem véletlen, hogy miután a kormánypárt júniusban véglegesen elvesztette Isztambult, sokan kezdtek arról beszélni, hogy ezt nagyrészt menekült-politikájának köszönheti.
Most úgy tűnik, mindent megtesznek azért, hogy visszaszerezzék szavazóikat:
Erdogan most, hogy több politikai hasznot már nem tud szerezni a szíriai menekültekből, eldobja őket. Ismét a hatalom megtartásának akarata több több százezer ember sorsáról.
Kiemelt kép: Ozge Elif Kizil / Anadolu Agency / AFP
