Az Orionidák meteorraj okozta csillaghullás csúcspontja minden évben október 21-22-re esik, idén éppen hétfő este éjfél körül lesz a leglátványosabb a jelenség. Aki ebben az időpontban épp nem érne rá, ne csüggedjen: október 2. és november 7. között bármelyik nap felfigyelhetünk egy-egy hullócsillagra, és október 21-23. között gyakorlatilag egy hosszan elnyúló maximumot látunk. Csúcsidőszakban óránként 15-20 hullócsillag tűnhet fel az égbolton - írja a Vega Csillagászati Egyesület.
Az éjszakai égbolt szerelmeseinek érdemes félrehúzódniuk a városi fényszennyezéstől, és jó 20 percet várniuk, mire szemük alkalmazkodik a sötéthez. Bár a Hold fénye és a felhőzet csökkentheti az érzékelhető fényjelenségek számát, a meteorhullás így is látványosnak ígérkezik.
Távcsövet nem érdemes használni, hiszen az efféle eszközökkel csak az égbolt egy kis részét láthatjuk, míg a meteorok bárhol felbukkanhatnak.
Az orionida meteorokat a világ minden tájáról megfigyelhetik. A raj radiánsát, azaz látszólagos forrását, az Orion kardjánál kell keresni, errefelé azonban ne számítsunk látványosabb "hullócsillagokra". A meteorok ezen pont környékén rövidebb nyomot hagynak, és kevésbé fényesek.
Ahogy a Halley-üstökös megkerüli a Napot, törmeléket hagy maga után. Bolygónk keringése közben az év bizonyos szakaszaiban találkozik ezzel a törmelékhalmazzal. Így figyelhető meg a Földről májusban az Éta Aquaridák, októberben pedig az Orionidák meteorraj. Az Orionidák megnevezés a meteorraj radiánsára, azaz látszólagos kiindulási pontjára utal.
Az éjszakai égboltot figyelve úgy tűnik, mintha a hullócsillagok az Orion csillagkép felől érkeznének. Az Orionidák a leggyorsabb meteorrajok közé tartozik, meteorjai ráadásul rendkívül fényesek is. Ennek ellenére nem kell aggódni: nem túl valószínű, hogy bármelyik törmelék elérné a talajt.
(Kiemelt kép: AFP)
