Füstös padlizsánkrém ropogós pityókás kenyérrel, erdélyi töltött káposzta bárányhússal és az örmény ángádzsábur leves, ami egyszerre döbbentett meg és nyűgözött le.
A Vineta Bar két tapasztalt gasztronómiai szakember, Nemesvölgyi Attila (a Babka Művek társalapítója) és Trucza Adorján (a székelyudvarhelyi Páva Étterem tulajdonosa és a Taste of Transylvania alapítója) közös projektje.
A közvetlenséget az is erősíti, hogy az étterem egy piac forgatagában kapott helyet. Így az egyik percben még zöldséget válogathatunk, a másikban meg egy tartalmas levesbe merülhetünk bele.
Az elmúlt évtizedekben hazánkban a piacra járási kedv egy kicsit megkopott, és az ilyen projektek abban is sokat segíthetnek, hogy az emberek visszaszokjanak ezekre a helyre, és a vásárlás mellett minőségi időt is töltsenek itt.
A Vineta Bar a Fény utcai piac földszintjén, rögtön a bejárat mellett található. Egyszerű, mégis hangulatos. Nyáron majd több terük lesz, hogy egy teraszos részt is ki tudjanak alakítani, most bárszékeken foglalhatunk helyet.
A hosszú kiadópultnak megvan az a speciális tulajdonsága, hogy összehozza az embereket. Barátok és idegenek egymás mellett foglalhatnak helyet, és közösen élvezhetik a finom fogásokat.
Egy kis Erdély a tányérunkon
Az ételek minőségi, autentikus alapanyagokból készülnek. A padlizsánkrém és a zakuszka alapjai például Székelyudvarhelyről érkeznek.
A kínálat szinte minden fogása az erdélyi konyha örökségét tükrözi, kis adagokban tálalva, hogy tökéletesen illeszkedjenek egy piacozás közbeni könnyed falatozáshoz.
Az étlapon szerepel hagyományos padlizsánkrém, ropogós pityókás kenyérrel. De ez az étel majonézes verzióban is elérhető, és tovább turbózhatjuk valamilyen feltéttel is. Mondjuk érlelt sonkával vagy miccsel (hagyományos erdélyi kolbászka bárány-, sertés- és marhahúsból). A zakuszka babos és rókagombás változatban is elérhető, és ezt is hasonlóképpen lehet extrázni.
A levesek mind tartalmasak, és remekül illenek ehhez az időszakhoz (pacalcsorba, zöldséges csorba és ángádzsábur leves). A töltött káposzta mellett pedig a miccs is kérhető önálló főételként.
Az ételeket igény szerint szörppel, pezsgővel, borral, sörrel vagy pálinkával is kísérhetjük. És a padlizsánkrémet, a zakuszkát vagy a töltött káposztát befőttesüvegben haza is vihetjük.
Az én menüm
Bevezetés gyanánt egy mestervinetát (1200 Ft) kóstoltam. Az erdélyi padlizsánkrém selymes textúrája és enyhén füstös íze egyszerűen tökéletes párost alkotott a ropogós pityókás kenyérrel. Az első falatnál megértettem, hogy miért áll ez az egyszerű fogás a középpontban.
Ezután következett az ángádzsábur leves (3000 Ft), ami az elmúlt évem legizgalmasabb meglepetésének bizonyult.
Az ángádzsábur egy különleges örmény leves, amelynek neve „fülleves”-ként fordítható. Ünnepi ételnek számít, és főként nagyobb események, például húsvét vagy karácsony alkalmával készítették.
A tésztákat fülcimpa alakúra formázzák, innen tehát a név. Készítésük rendkívül munkaigényes. A leves jellegzetes ízét pedig a hurut (vagy churut) adja, ami egy fűszerekkel erjesztett tejtermék.
Az ángádzsábur egy igazi gasztronómiai ritkaság, így talán nem kell szégyellnem, hogy eddig nem volt szerencsém hozzá.
Határozottan meglepett a gazdag ízvilágával. A pikáns-savanykás jegyek, az ordával és spenóttal töltött tésztácskák és a pityókás kenyér egyszerűen tökéletes egységgé állnak össze.
Végül megkóstoltam az erdélyi töltött káposztát (3200 Ft), ami bárányhússal készül, és csomborral, valamint kaporral van ízesítve. Sokaknak talán furcsa lesz a pirospaprika hiánya, de mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt... aztán szépen lassan rá lehet majd szokni!
Tejföllel, kenyérrel pont olyan szép adag, hogy nem is tudtam maradéktalanul eltüntetni.
Én biztos, hogy nem utoljára jártam itt!
Cím: 1024, Lövőház utca 12.
