Amilyen hangulatos, olyan katasztrofálisan ért véget A törvény nevében negyedik évadja. A Night Countrynak nevezett szezon befejezése sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig nagy potenciál volt benne…
Az új söprű jól seper? Mondhattuk volna az első rész után, ugyanis új showrunner vette át a stafétabotot a sorozat élén. A showrunner a fő döntéshozó, jelen esetben ő az író és a rendező is, tehát egyértelműen az ő „gyermeke” a sorozat.
Ez valószínűleg rosszul eshetett neki, a negyedik évad befejezése kapcsán ő indított el egy gyűlöletcunamit López irányában a Twitteren (nevezze X-nek mindenki, aki akarja, de nekem ez mindig Twitter marad). Nem tudni mekkora volt a feszültség a korábbi alkotó és az új között, de valószínűleg nem lettek barátok.
Márpedig a legnagyobb problémája a Night Country-nak a forgatókönyvvel van, ami Issa López tollából ered. A misztikus hangnemmel megpróbáltak az első évadhoz visszanyúlni. A sárga király és Carcossa kapcsán egyértelműen H.P. Lovecraft kozmikus horrorjainak a hangulata köszönt vissza, színesítve egy lápvidékkel és Louisiana söpredékével.
Márpedig ami legjobban működik itt, az a hangulat. Az atmoszféra egyértelműen a legerősebb eleme a fagyos és sötét északnak. Pont decemberben járunk, amikor a fiktív alaszkai kisváros, Ennis hosszabb ideig napfény nélkül marad, tehát még az állandó sötétség is főszereplővé válik a történetben.
A probléma, mint már említettem, egyértelműen a szövegkönyvben keresendő – mire is gondolok? Feldob rengeteg érdekes kérdést, behoz sok misztikus elemet, és nem kezd velük semmit. A spiritualitás irányába valamennyire elmegy, de igazából az egészet egy huszárvágással megoldja, mint Nagy Sándor a Gordiuszi csomót.
Akkor miért volt ennyi „misztikus” elem és miért hallotta több karakter is azt a bizonyos hangot? Miért láttunk több esetben is a jövőbe? Még folytathatnám napestig a meg nem válaszolt kérdéseket.
Rossz volt a negyedik évad? Nem feltétlenül. Issa López eljátszotta egy szezonon belül, amit egy több évados sorozat éveken keresztül csinál. Az első fele nagyon jó és hangulatos volt, alig vártam, hogy válaszokat kapjak, amik szépen lassan meg is érkeztek. De úgy éreztem már a második-harmadik rész felé, hogy túl komótosan halad minden.
Ez megfigyelhető egy Trónok harca esetében nyolc év alatt, vagy egy Prison Break esetében négy alatt. Issa Lópeznek ezt sikerült 6 részen belül megvalósítania, ami elismerésre méltó.
Mi a helyzet a pozitívumokkal? Jodie Foster. Ő akkor is maradandót alkot, ha gyenge forgatókönyvet kap. Itt is hozta a minimumot, ami az ő esetében azért egy emlékezetes karakter. Rajta kívül Kali Reis is szerethető a maga módján, néha picit túltolta a Rhode Island-i színésznő a kívülről kemény, ámde lelkileg meggyötört archetípust. John Hawkes formálta a tőle elvárt, nyálkás szerepet, akiről nem tudja eldönteni a néző, hogy pozitív, vagy negatív karakter lesz-e.
De lényegében ez Reis és Foster főszerepe. A szereplőkön kívül, amiben még kiemelkedő a sorozat, az a már említett nagybetűs hangulat. Közel első évados színvonallal találkozhatott a néző atmoszféra terén. Néha túl sok a CGI, de ma már nagyon bonyolult igazi állatokkal forgatni, így mindenki inkább a számítógéphez nyúl, mert könnyebb, olcsóbb és gyorsabb, még ha néha bénán néz is ki.
Egy dolog miatt tartom rosszabbnak a negyedik évadot az amúgy érdektelen, de jól felépített másodiknál és a rettenetesen unalmas harmadiknál: mert itt sokkal nagyobb volt a lehetőség az alkotók kezében. A horroros hangulat, a környezet, a groteszk gyilkosság és az egész indítás olyan reményeket ébresztett, hogy visszatérünk az első évad szintjére,
Nagyon szomorú. Mindenesetre a folytatást már most berendelték, biztosan lesz ötödik évad. Lehet, hogy még egy esélyt megérdemel a showrunner – de ahogy olvastam az interneten, ezzel a véleményemmel eléggé egyedül vagyok.
A törvény nevében teljes negyedik szezonja megtekinthető az HBO Max streamingszolgáltató műsorán.
