Ha láttad annak idején a Jóbarátokat, akkor tuti, hogy emlékszel arra, amikor Rachel és Ross összevész, Ross pedig lefekszik a fénymásolós lánnyal. És amikor ez kiderül, elszabadul a pokol: Ross azt hajtogatja, hogy azt hitte, szakításban voltak, Rachel pedig azt, mennyire rosszul esik neki, és gondoljon bele Ross, neki hogy esett volna, ha tudja: mással is lefeküdt.
Azután éveken át húzódik ez a vita.
És mindenki elgondolkodott ezzel kapcsolatban azon, hogy neki személy szerint hogy esett volna, ha kiderül, hogy a párja félrelépett.
És azon is, mit csinálna ebben a helyzetben: azonnal szakítana, szóvá tenné és maradna, vagy elhallgatná a dolgot, esetleg ő is kerítenek egy alkalmi partnert, hogy bosszút álljon?
Több olyan ismerősöm is van, aki nem tartja tragédiának. "Évek óta együtt vagyok a barátommal, túl vagyunk már ezen a jaj, megcsalt, mi legyen dolgon, nem téma" - mesélte az egyik barátnőm, Anita. Elég nyíltan beszélt arról, hogy befigyel a kapcsolatukba néha egy-egy kívülálló, és amikor legutóbb találkoztunk, akkor éppen egy régi szeretőjéhez készült "randira". Azt már nem mondta el Anita, hogy a párját is beavatta-e a terveibe.
Bevallom, engem is csaltak már meg, és én is csaltam már meg azt, amit szeretek. Nem terveztem előre ilyesmit, eszem ágában sem volt hűtlennek lenni. Mégis megtörtént, mégis lefeküdtem mással, mert valami elementáris erővel sodort el a szenvedély. De nem vagyok rá büszke.
És megtapasztaltam a másik oldalt is, azt, amikor kiderül, hogy akibe szerelmes vagy, akivel közös jövőt tervezel, más nőkkel is lefekszik. És nem csak egyszer, hanem többször is, szinte már sportot űzve belőle.
Minden élethelyzet és minden kapcsolat egészen más. Nem fogok tuti receptet adni, nem oldhatom meg mások problémáit. Csak miután már mindkét oldalon voltam, mindkettőt megtapasztaltam, voltam megcsalt és hűtlen is, annyit kérdeznék:
tényleg bele kell halni abba, ha a másik félrelép?
Vagy meg kell érte gyilkolni lelki értelemben? Persze nem arról beszélek, aki folyton mások után jár a párja mellett. Vagy aki direkt hergeli a társát azzal, hogy hűtlenkedik. Hanem azokról, akik egyszer megbotlanak.
Őket muszáj megbüntetnünk?
Szerintem nem.
Egy-egy ilyen fájdalmas eset ugyanis azt jelzi, hogy valamilyen probléma merült fel a kapcsolatban, amit a felek nem oldottak meg. Akadnak olyan dolgok, amelyeket nem beszéltek meg. Átmenetileg válságba került a kapcsolat vagy a házasság. Valamit nem kap meg az, aki megtévedt: jó szót, gyengédséget, figyelmet, szexet, intimitást, bókokat, szeretetet, szenvedélyt.
Ezért máshol keresi.
Meggyőződésem az, hogy a többség nem a párjával akar kitolni és nem őt akarja megalázni vagy szörnyű helyzetbe hozni, hanem egyszerűen marhaságot csinál, amit azután meg is bán, és utána furdallja a lelkiismeret.
Ha pedig ezek után még a párja is belerúg, jó sokszor, felhánytorgatja neki, mit tett, zsarolja vele, szekálja miatta, fenyegeti, az csak ront a helyzeten. Iszonyú nehéz, de mi volna, ha ahelyett, hogy leordítanánk a párunkat, megkérdeznénk tőle: "Figyelj, tudom, hogy hülyeséget csináltál, mi a hézag? Mi a baj? Mi nem volt jó? Miért csináltad?" Talán elmondaná, mi volt a gond, és együtt rendbe tehetnénk a dolgainkat.
Te mit gondolsz erről?
