Vándorboy az egyik legismertebb magyar független utazó: eddig 155 országban járt, 12 éven keresztül autóstoppal, nomádolva látott világot. Néhány éve visszavett a tempóból, azóta főleg csoportokat visz szervezett utakra.
Emellett november 24-25-én már hetedik alkalommal szervezi meg a Járatlan Utakon Fesztivált, ahol csupa hozzá hasonló hátizsákos utazó és blogger osztja meg történeteit, tapasztalatait a közönséggel.
Idén 45 előadás mellett 46 workshopot és kerekasztal-beszélgetést is rendeznek különböző tematikák szerint, így sokkal interaktívabb lesz a program. De nem ez az egyetlen újdonság – hogy mivel készülnek még, kiderül a következő interjúból.
– Mennyi időt töltesz mostanában Magyarországon, illetve utazással?
– Manapság 6-7 hónapot még mindig úton vagyok, de ezek már inkább munkák. Szerencsére nekem az utazás egyben a hobbim is, így ez nem is annyira munka lelkileg. Fizikálisan meg nagyon is nagy kihívás emberekkel dolgozni. Manapság amikor itthon vagyok, egyre több szervezői feladatom van, nemcsak a Járatlan Utakon Fesztivál kapcsán, de több irodának is dolgozom.
– Amikor elkezdted járni a világot, még internet se nagyon volt, nemhogy okostelefonok. Mit gondolsz, mennyiben változtatta meg az utazási szokásainkat a modern technika?
– Utazni a 21. században nagyon könnyű lett, nemcsak az infrastruktúra tekintetében, de a tervezhetőséget és a biztonságot illetően is. Gyakorlatilag manapság minden információhoz hozzájuthatunk, míg akár 40-60 évvel ezelőtt szinte csak szájhagyomány útján tudtak előre jutni.
– Rengeteg más kultúrát, életstílust megtapasztalhattál. Megfordult a fejedben, hogy valahol tartósan letelepedj? Ha volt ilyen: mi hozott végül vissza Magyarországra?
– Természetesen ez ott lógott az életmódomban, de én nem vagyok megtelepedő, statikus típus, így mindig a nóvum vonzott. Ami visszahozott, talán az, hogy amit meg akartam tapasztalni a világból, azt megkaptam, fantasztikus 12 évem volt, amit a honlapomon vezetett blogomban néha le is írtam.
Mára más életfeladatok várnak, újabb kihívásokat kerestem. Így lettem túravezető, és immáron 32 országba vittem már csoportokat, amit kevés ember mondhat el magáról.
– Mit takar a mottód, az "Alternatív világjárás, alternatív világlátás"? Hogy foglalnád össze?
– Buddhista főiskolán tanultam, emiatt egészen más szemlélettel közelítek a világhoz. Ehhez járul a mód, ahogyan utaztam: végig autóstoppal, zéró büdzsével, nomádolva, de ugyanakkor figyelve a helyi társadalmat, népeket, törzsi kultúrát, és ezt meg is osztottam, ez kevesek megközelítése, így ezért is alternatív ez az utazási forma a mainstreamhez képest.
– Mi volt a legutóbbi olyan hely a világon, ahol még egyszer sem jártál azelőtt, és rácsodálkoztál?
– Mindenképpen a Pápuák és Afrika a világnak az a része, amit mi 21. századi Európai emberek kultúrsokként élünk meg. Nem véletlen, hogy az erről szóló blogbejegyzésem olyan népszerű és egyben vitatott. Nehéz belátnunk, hogy a dolgok máshol másképpen működnek, és mégis létezik.
Másik kedvenc régióim a konfliktuszónák, erről beszélek majd a mostani fesztiválon is. A legintenzívebb élményeim innen vannak, és meglepő módon a médiában szereplő sztereotípiák átalakulnak a valós megtapasztalás után.
Bárki, aki járt Iránban, Kurdisztánban, Szíriában, Afganisztánban, Szomáliföldön, Palesztínában, vagy Szudánban, megerősítheti ezeket a pozitív tapasztalataimat.
De erről is sokat írtam a blogomban.
– Hová szeretnél még mindenképp eljutni, ahová eddig nem sikerült?
– Jemen van legelöl a bakancslistámon, de sajnos most az iszlám 30 éves háborúja folyik ott, ami egy hihetetlenül kedves, barátságos népet taszít még mélyebb nyomorba, megsemmisítve a maradék világörökségi kultúrkincseiket is. Argentína, az Antarktisz, Grönland és Mongólia az, ami még érdekel, és szeretnék eljutni oda.
– Mennyiben más túravezetőként utazni (ahogy az elmúlt években leginkább teszed), mint egyedül, hátizsákkal?
– A felelősségvállalás más emberekért megterhelő feladat. Különböző igények, ritmusok, terhelhetőség, mentalitás. Ezeket egy egységes csapattá formálni nem kis kihívás. Sok ember nem tud kiszakadni rutinjából, félelmeiből, és nyitottan felfedezni egy másik világot.
Pedig ha azt a filozófiát követnék, ami keleten a norma („aki egy vándort fogad be, Istent fogadja be”), nyitottak és befogadóak lennének, nem félnének, hanem inkább megtapasztalnák, akkor százszor több pozitív interakció érné őket, és sok több élménnyel gazdagabban térnének haza, mintha csak külső megfigyelőként néznének a történtekre.
De ez egy folyamat, amihez idő kell, turistaként pedig ez nemigen adatik. Mint tudjuk, az afrikaiaknak idejük van, az európaiaknak órájuk. Ezekről a világ-felismerésekről gyakran írok.
– Hetedik alkalommal szervezed meg a Járatlan Utakon Fesztivált, méghozzá úgy, hogy előadók terén csak minimális az átfedés. Mennyire nehéz feladat újra és újra összeszedni ennyi érdekes embert?
– A feladat inkább az, hogy akiket kiválogatok, azok jó előadók legyenek. Mert élménye mindenkinek rengeteg van, de hogy hogyan utazik, milyen mélységig lát bele az általa bejárt régióba, és ezt tudja-e prezentálni, az már egy olyan kicsi halmaz, amiből nehéz válogatni. Akiket rendszeresen visszahívok a fesztiválra, ők minőségi előadásokat tartanak, különleges utazók, extrém módon és extrém helyekre jutottak el, s ezeket izgalmasan is tudják tálalni. Ebből a kombinációból születik meg az előadók listája.
– Miről tartasz legszívesebben előadást? Van olyan ország vagy népcsoport, amiről különösen szívesen beszélsz?
– Idén Iránról fogok előadni a fesztiválon, mert a világ egyik legbarátságosabb népe, de a politika és a sajtó miatt mást tudnak erről is az emberek. Ráadásul én azokba a régiókba kalauzolom el a hallgatóságot, ahová a turisták 99.8 százaléka nem megy el, tehát passzol a fesztivál szellemiségéhez, ez is járatlan út. Ezekre nyitok kaput és adok képet előadásomban.
– Hány fesztiválnyi előadó van még a "tarsolyodban"? Nyolcadik, kilencedik, tizedik alkalommal is összejöhet szerinted egy kétnapos, ennyire színes program?
– Rengeteg ember ad elő manapság, ebben szerencsére nem szűkölködünk. Egyre több előadónk jön külföldről. Inkább olyan nóvumokat próbálok behozni, amik tényleg különlegességek. Idén lesznek workshopok, kerekasztal beszélgetések, ahol 80 korábbi előadóval, bloggerekkel és egyéb gyakorlott utazókkal lehet beszélgetni, és szabadon kérdezni őket.
Újdonság, hogy lesznek külföldi előadók is, a cseh társrendezvényről jönnek hatan előadni, így próbáljuk a hazai expat közösséget is bevonni a fesztiválba. Idén lesz megint 3D barlangos előadás, fantasztikus élmény ez, akárhányszor végig tudnám nézni. Lesznek kiegészítő programok is, például tahiti táncosok jönnek, lesz selfiemat, és ami eddig még soha nem volt: 3D sisakot öltve be lehet utazni a világot 3D-ben, te magad irányíthatod merre mész és hol legyél. Aki még nem próbálta, annak mindenképpen ajánlom.
– Mik voltak az eddigi legjobban eső visszajelzések, ami miatt úgy érezted, megéri csinálni? Akadt olyan, aki a meghallgatott előadások hatására kelt útra?
– Tavalyi El Caminós előadónk, Vándorina azért indult el gyalog Budapestről Santiagóba, mert az előző évi előadó annyira inspirálta, hogy elhagyta itthoni frusztrált életét és önkeresésbe fogott.
Még egy példa jut eszembe: van egy ismerősöm, akivel együtt utaztam 1991-ben Kínában, és azóta legfeljebb ötször találkoztunk.
Egyszer csak kapok egy e-mailt tőle, hogy most Kolumbiában van, és ezt a fesztiválnak köszönheti, hiszen az utazgatok.hu bloggere olyan fergetegesen jó előadást tartott, hogy párjával vettek egy jegyet és elindultak. Nem bánták meg.
Az ifjú titánok:
Csanak Balázs: Utazás hack – Utazz te is Közép-Amerikában occsóér'
Pornói Bendegúz: Érettségim a nagyvilágban
Mayer Márton: NONstop Oroszország
Ismertebb bloggerek, különleges emberek:
Csepin Péter: Az északi portya. Lovas kalandok
Mihálffy Balázs: Klasszikus iszlám és mai formái
Bartanics Fanni: Miért a kaland a legjobb tanító
A sárga ruhás lány: Bali – Indonézia gyöngyszeme
Gyémánt Balázs (balazsutazik.hu): A Niagarától Havannáig
Mátai András: A karneválok földjén – Brazil és kolumbiai kalandok
Különleges teljesítmények:
Nagy Bendegúz: Dikta-túra – posztszovjet ösvényeken gurulni kerekesszékkel
Szendrő Szabolcs vagyok, hegymászónak is mondanak...
Szabó Ádám: Kerékpárral a világ körül – a megértés útján
Csutka István: Jégbe zárva – Grönland gyalog, az Artic Circle Trail
Szabó Norbert Ádám: Kajakkal átevezni az Atlanti-óceánon
Nagy Dénes – Csák Máté: Barcelona-Budapest kerékpárral 13 nap alatt
Kovács Benedek – Török Bence: Szemétszedés Európa tetején
Berecz Andrea: 8 év 80 ország, avagy 3 gyerekkel a világ körül
A Járatlan Utakon Fesztivál honlapját IDE KATTINTVA böngészheted, a Facebook-eseményt pedig ITT találod.
