Hétről hétre egyre biztosabbá válik, hogy a néhány évtized múlva születő történelemkönyvek az elmúlt évekre - és talán az ezután következőkre - is úgy emlékeznek majd vissza, mint arra a korszakra, mikor Budapest értékes épületei sokszor mindenféle kreativitást, vagy a múlt megőrzésére való törekvés legkisebb jelét is mellőző lakó- és irodaházaknak adták át a helyüket, hiszen megállás nélkül követik egymást a bontásokról, ráépítésekről, illetve különböző, a városképet pusztító intézkedésekről szóló hírek.
Néhány nappal karácsony előtt az Ismeretlen Budapest néven futó, a főváros idős épületeinek sorsával és történetével foglalkozó cikksorozatunkban közel másfél évvel ezelőtt hosszan bemutatott Márvány utcai étterem, a Márványmenyasszony felett kezdtek gyűlni a sötét felhők: az I. kerületi Önkormányzat lapja, a Várnegyed december 17-i számának hasábjain megjelent helytörténeti anyag szerint ugyanis az 1793-ban, egy szőlősgazda által borkimérésként alapított patinás étterem épületére is lebontás várhat.
Kapcsolódó
Széchenyi lakodalmát is látta Buda egyik legidősebb étterme
A borkimérésként indult Márványmenyasszony körül az elmúlt két évszázadban véres harcok folytak, és jókora házak nőttek ki a földből, a hely azonban mindent túlélt.
A lap megszólaltatta az I. kerület főépítészét, Csány Évát, akinek beszámolója szerint az új tulajdonosok 2020 végén keresték meg őt egy egyeztetésre, majd a kerületi kormányhivatalnál benyújtották az engedélykérelmüket az épület bontására, amire meg is volt minden joguk, hiszen a Márvány utca 6. nem élvez védettséget:
a műemléki feltételeknek formailag nem felel meg, bontási tilalommal pedig épp ezért nem is ellátható.
Az építészeti érték azonban távolról sem egyenlő az eszmeivel, hiszen a Sulzbergerek irányítása alatt, a reformkorban az épület a budaiak és pestiek egyik legfelkapottabb szórakozó- és találkozóhelyévé vált, a táncmulatságokon pedig némi túlzással moccanni sem igazán lehetett. Nem véletlen, hogy a nevét jó eséllyel a Várszínházban 1836-ban debütált Zampa, a Márványmenyasszony című operáról kapó, de a névvel kapcsolatban változatos eredettörténeteket is útjára indító hely adott otthont gróf Széchenyi István 1836-os, illetve az árvízi hajósként is emlegetett báró Wesselényi Miklós 1845-ös lagzijának is, falai közt pedig a XIX. és XX. századi művészet legnagyobb alakjai - színészek, festők, és politikusok, illetve "szalmaözvegyek, és a pesti éjszaka pénzesebb alakjai" fordultak meg.
Az étlapján egész működése alatt magyaros ételeket tartó hely a szocializmus évtizedeiben a Gundelnél egy fokkal olcsóbb alternatívát kínált a Budapestre érkező külföldieknek, illetve a magyaroknak. Ennek köszönhetően népszerű tudott maradni, bár a konyhával kapcsolatban már az ötvenes években sokasodni kezdtek a panaszok: akkor még csak az előírt minimumnál jóval kevesebb húst szolgáltak fel, három évtizeddel később azonban már a levesestálak méretével is variáltak, hiszen - ahogyan 1980-ban a Magyar Hírlap fogalmazott - "a szolidabb kosztoláshoz szokott külföldiek" úgysem fogják tudni mindet megenni.
A rendszerváltás után a Márványmenyasszonyt privatizálták, majd az épület három tulajdonosváltás után 2020 őszére eljutott a Recontra Ingatlanhasznosító és Üzemeltető Szolgáltató Kft-hez, amely november 16-án tulajdonjog bejegyzés iránti kérelemmel fordult a földhivatalhoz.
Ezt a hivatalos iratok szerint máig sem jegyezték be, az I. kerületi lap szerint azonban ez nem okozott problémát az új gazdának, így a tulajdonosváltással párhuzamosan az étterem bezárta a kapuit. Csány Éva arról is beszélt a lapnak, hogy az igazságügyi szakértővel alátámasztott vélemény szerint
az udvarban lévő idős fák - köztük a hírességeket is látott gesztenyék - életveszélyesek, így mindegyiket ki kell vágni.
A kerületi főépítész hozzátette: igyekeznek meggyőzni a gazdát arról, hogy legalább az utcafrontot tartsa meg, így a földszint megmaradhatna jelenlegi formájában, felette pedig új emeletek épülhetnek.
Azok talán hajlanak is efelé, hiszen a fővárosi kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályához eljuttatott bontási engedélykérés csak részleges bontásról szólt. Erről december 23-án döntés is született, így a munkák akár már 2021-ben elindulhatnak.
Cégháttér
Az 1997-ben alapított Recontra Kft. mögött álló egyik személyhez, Apáthy Zoltán Endréhez számtalan cég kötődik, köztük az Árgus-Security nevű vagyonvédelmi cég, a hitelekkel, vevőkövetelésekkel, illetve lízinggel is foglalkozó City Leasing & Faktor, a Csarnok téri trafóházzal semmiféle kapcsolatot fenntartani nem kívánó, a Csarnok teret a városszövetbe vágott sebbé változtató Meininger Hotelt építő Bedori Investment Kft., a Hídépítő-csoport teljes egésze (Hídépítő, A-Híd, I-híd, K-Híd, M-híd), illetve a Lajvér Borászat. A férfi korábban pedig a MoM Leroy ügyvezetője volt, így kapcsolatban állhatott a az elmúlt három évtizedben számtalan sikeres éttermet - köztük a Leroy-t -, illetve szórakozóhelyet életre hívó Lefkovics Györggyel, aki többek közt a Belvárost korábban vezető Rogán Antal tevékenységétől sem függetlenül vált a magyar vendéglátás megkerülhetetlen alakjává.
A Lefkovics-szál többnek látszik egyszerű véletlennél, hiszen a Leroy éttermeket is életre hívó férfi több másik, az elmúlt napokban nagy sajtóvisszhangot kapott építési ügyhöz is kapcsolódik. Kapcsolatba hozható például a Wichmann-kocsma otthonaként ismert Kazinczy utca 55. bontásával járó hotelprojekt kulcsszereplőjével, Udvardi Angélával, aki 2010 óta a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér SkyCourt-ján lévő Leroy Air egyik ügyvezetői posztját is betölti. A férfi neve a 2020 őszén lebontott, nemsokára egy ökoházzal helyettesített Lehel utca 9. kapcsán is előkerült: a munkálatok mögött álló L9 Ingatlanhasznosítónak ugyanis 2009 és 2013 közt ő maga volt az ügyvezetője, majd a következő hat évben felesége foglalta el ugyanazt a pozíciót.
A City-Leasing előző neve, az Andrew's Leasing emellett feltűnik egy 2015-ben született HVG-anyagban, ami arról számolt be, hogy a férfihoz, illetve feleségéhez és fiához köthető cég győzött a DAKK Dél-alföldi Közlekedési Központ mindhárom, egy időben kiírt, összesen 3,66 milliárdos autóbusz-beszerzési tenderén- úgy, hogy korábban nem foglalkozott hasonló ügyekkel.
Sokak fejében felmerülhet a jogos kérdés, miszerint van bármiféle lehetőség a XVIII. századi alapokkal rendelkező, százötven éve jobbára változatlan képét mutató épület megmenekülésére.
A válasz sajnos elszomorító: az építésügyi jogkörök 2020 márciusától a kerületi önkormányzatok, illetve a városvezetés kezéből a kormányhivatalokhoz vándoroltak, így néhány kivételtől eltekintve sem a főpolgármesternek és munkatársainak, sem a 2019 őszén megválasztott kerületi polgármestereknek nincs lehetőségük effektív védelmi vonalat nyújtani.
Persze a jelen esetben nem biztosítható műemléki védettség sem nyújtana megoldást, hiszen korábban többször előfordult, hogy olyan épületek tűntek el a városból, vagy került rájuk néhány emelet, amelyek rendelkeztek ezzel a kiemeléssel.
