Az évtizedek során számos furcsa koponya került elő a Tolna megyei Mözs-Icsei dűlőnél - írja a Live Science. A területen egy késő ókori temető található, a koponyák különlegességét pedig az adja, hogy eldeformálták őket.
Az 5. századi Közép-Európában több népcsoport is elkötözte a gyermekek koponyáját, hogy meghosszabbítsák azt. A korszakban a térség jelentős társadalmi átalakulást is tapasztalt: a Római Birodalom összeomlott, a népvándorlás miatt pedig látványosan átalakult a térség etnikai összetétele.
A Mözs-Icsei dűlőt 1961-ben kezdték el feltárni, a temetőből került elő a térség legtöbb eltorzított koponyája.
Egy új vizsgálatban a szakértők azt mérték fel, hogy a korszakban miként éltek együtt a területen a különböző populációk.
Corina Knipper, a mannheimi Curt Engelhorn Archaeometriai Központ munkatársa, Koncz István, Rázc Zsófia és Vida Tivadar, az ELTE szakértői a Live Science-nek azt nyilatkozták, a koponyatorzítás egészen az őskőkorig vezethető vissza. A hagyomány a 2. században terjedt el Közép-Ázsiában, majd Európában is megjelent. A szokás az 5. század első felében vált népszerűvé Közép-Európában, a mözsi lelőhely pedig éppen ebből a periódusból származik.
Knipper és kollégái a temető 51 meghosszabbodott koponyát vizsgálták. A kutatók a 96 helyi sírt három három generációhoz kötött 430 és 470 között. Az első csoportban a nyughelyek római stílusúak voltak, a másodikban régión kívüliek, míg a harmadiknál a két hagyományt ötvözték. A koponyatorzítás mindhárom generációra jellemző volt, úgy tűnik azonban, hogy az egyes csoportokban eltérő technikát használtak.
Az izotópos elemzések azt is felfedték, hogy egyesek a mai Mözs környékén születtek, míg mások távolabbról vándoroltak ide. A szakértők úgy gondolják, hogy a különböző népcsoportok a területen találkoztak, és együtt telepedtek meg, ez pedig a kultúrák keveredéséhez vezetett.
