A mai Északi-tenger egy jelentős részén az elmúlt egymillió év nagy részében szárazföld terült el, ezt nevezzük Dogger-földnek. Nagyjából 950 ezer évig ez a terület egy élettel teli, a későbbi Európa szívében található vidék volt, amely otthonául szolgált az olyan korai emberfajok, mint például a Homo antecessor számára, de később a neandervölgyiek, majd a modern ember is belakta. Ma pedig az egyik legnagyobb és legtöbb érdeklődésre számot tartó régészeti területe a világnak.
Elhelyezkedése és topográfiája folytán a Dogger-föld bolygónk klímájának változásaival újra és újra kiemelkedett a vízből, amikor éppen lehűlt az éghajlat, majd víz alá került, amikor az átlaghőmérséklet növekedésével olvadni kezdett a jég világszerte.
Jégkorszakok idején a szárazföldi élőlények - köztük az emberek - száraz lábbal sétálhattak át a kontinentális Európából a Brit-szigetek partjaira, de onnan a dán Jylland-félszigetre való eljutáshoz sem kellett a mai szárazföldeket érinteni. A terület egy hatalmas, nyílt síkság volt, kevés erdőséggel, inkább a sztyeppékre jellemző növényvilággal borítva. Hatalmas folyamok tagolták (a Temze, a Maas és a Rajna is e vidéken keresztültörve jutott el a tengerbe), tájait gyapjas mamutok, rénszarvasok és vadlovak csordái, de barlangi oroszlánok és hiénák is járták. A melegebb időszakokban lakói elvándoroltak, ahogy a tenger lassan visszakövetelte magának a területet.
Az utolsó jégkorszak idején az örök jég birodalma idáig is eljutott. A neandervölgyiek örökre elhagyták Dogger-földet, de a modern emberek a jég visszahúzódása után újra birtokba vették a területet, és virágzó közösségeket hoztak létre a vadászatra, halászatra és gyűjtögetésre is kiválóan alkalmas, gazdag élővilágú partvidékeken. Dogger-földet aztán lassan újra magáénak követelte a víz, az utolsó magaslatok és fennsíkok nagyjából 8 ezer évvel ezelőtt kerültek víz alá.
Nagy szerencsénkre fosszíliák és ember készítette tárgyak még ma is megtalálhatók az Északi-tenger fenekén, de halászhálókba és a környező tengerpartokra is utat találnak időnként. Nem véletlen, hogy lelkes amatőr kutatók egész csapatai szakosodtak arra, hogy ilyen maradványok után kutatnak az erre alkalmas partszakaszokon, rendszeres zsákmányaik közé tartoznak a neandervölgyiek által készített pattintott kőszerszámoktól kezdve a mamutfogakon át a modern ember által hátrahagyott nyílhegyekig minden, ami ablakot nyithat számunkra egy rég elveszett világra.
Sasja van der Vaart-Verschoof, történész, író, a Holland Nemzeti Régészeti Múzeum munkatársa
