Elárulta, a nagyapja hitt abban, hogy valamikor visszatérhet Magyarországra. „Az emigrációban nagyon is sokszor szembesült a magyarok közti széthúzással, és úgy vélte, ő ezen úrrá tudna lenni” - mondta.
Apja halála után a nagyapa, Horthy Miklós nevelte Horthy István Sharifot, akinek Magyarország sokáig félelmetes helynek számított. Azt gondolta, hogy soha nem térhet vissza, ezért a gyerekei nem is tanultak magyarul. Az életéről, családjáról, nagyapjáról is mesélt a 24.hu-nak adott interjúban Horthy Miklós unokája.
1941. január 17-én született, első feleségével, Henrietta Josephine Chamberlainnel Angliában élt. Öt gyermekük született. Most második feleségével, az indonéz Astuti Horthyval Jakartában élnek. Fiatalon csatlakozott a Szubud mozgalomhoz, és áttért a muszlim hitre.
A beszélgetésben többek között szó esett a családról, Horthy Miklósról, a nagyapáról.
Elmondta, hogy öten éltek együtt: "A nagymamám, a nagyapám, az édesanyám, a dajkám és én. Anyám volt a családfenntartó, dolgozott, pénzt keresett, ő határozta meg az életem kereteit."
A nagyapjáról, mint unoka beszélt:
A példa kedvéért élt mellettünk egy idős, magányos lengyel grófnő, aki sokszor kiült a hotel elé, hogy társaloghasson az arra járókkal. Mi, gyerekek kerültük, mert unalmas volt, félelmetes, és alig lehetett tőle szabadulni. A nagyszüleim viszont minden kedden meghívták magukhoz, és órákig beszélgettek.
Kérdeztem, miért hívják, nekem nagyon nem szimpatikus. A válasz: azért, mert nagyon egyedül van szegény, kötelességünk vele törődni. Óriási benyomást tett rám, hogy nagyapám soha nem panaszkodott, ha ez a nő jött, odaült ő is".
Horthy társasági ember volt. Szeretett viccelni, főleg osztrák vicceket és vicces történeteket mesélt.
A nagyapja tetoválására is emlékszik:
Az unokának sokat mesélt a régi időkről,
- árulta el.
Az idős Horthy készült haza, hitt benne, hogy "felszabadul az ország". Mint mondta: "Főleg az 1956-os forradalom kitörésekor lett lelkes, hitt abban, hogy Magyarország végre felszabadul. Aktív levelezést folytatott Kállay Miklóssal, a várakozásokat tekintve nagyapa képviselte az optimista, Kállay a pesszimista álláspontot".
A Horthy-unoka szerint nagyapja egy levelében olvasta, hogy bízott a kommunizmus végében. "Tényleg hitt ebben. Nekem soha nem mondta, de valamelyik levelében olvastam, hogy egyfajta egyensúlyi szerepben képzelte el magát itthon. Az emigrációban nagyon is sokszor szembesült a magyarok közti széthúzással, és úgy vélte, ő ezen úrrá tudna lenni".
A koronázás is szóba került: "Kétszer került szóba, de nagyapa mindkétszer határozottan, a priori visszautasította a koronát, mert elfogadásával megszegte volna kormányzói esküjét. Azt mondta, ha a koronáért nyúlna, többé a saját testvére sem fogna vele kezet. Ha valaha, az agya valamilyen rejtett zugában felmerült volna az, hogy a fiából vagy az unokájából „királyt csináljon”, azt biztosan elmondta volna nekem. Soha, soha nem említett ilyesmit".
