Édes titkok Safranboluból. A város a világörökség része, így a mai napig őrzi a régi török kereskedőházakat, mecseteket és fürdőket.
Idén nyáron lehetőségem volt részt venni egy sajtóúton, amely során Törökország egyik legvarázslatosabb városába, Safranboluba is eljutottam. Ez a Karabük tartományban található kisváros több dologról is híres. Elsősorban mesés építészetéről, amelynek köszönhetően az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.
De neve is beszédes, ami a sáfrány és a görög polisz „város” szóra vezethető vissza: a sáfrány városa.
Safranbolu környékén jelenleg is folyik sáfránytermesztés, amely a régió egyik fontos agrártevékenysége. Az utóbbi években számos kezdeményezés indult a termesztés fellendítésére. Például egy új agroturisztikai projekt, a "Lavender-Scented Saffron Garden" (Levendulaillatú Sáfránykert) a levendula- és sáfránytermesztést ötvözi, ami a turisták számára is vonzóbbá teszi a térséget.
Karabük tartomány pedig természeti kincsei miatt is vonzó úti cél lehet, különösen ősszel. Kanyonok és erdők sora várja itt a kirándulni vágyókat.
Azonban Safranbolu nem csak a sáfrány miatt különleges, hanem az itt található tradicionális török csemegegyár, az İmren Lokumları miatt is, ahol többek között élőben láthattam, hogyan készül a híres török édesség, a lokum.
Így készül a török csemege
Az İmren Lokumları gyár története egészen 1942-ig nyúlik vissza, amikor Hidayet Sezer megalapította az első boltját a régi bazárban. Sezer a szakma két legjobb mesterétől tanulta meg az édességek készítésének mesterségét, és néhány év alatt olyan szintre fejlesztette tudását, hogy megnyithatta a saját üzletét. Az induláskor egyszerű édességeket, például mentolos cukrot készített, de az évek során bővítette kínálatát, és ma már a lokum és a helva is a repertoár részét képezi.
A lokum, más néven török csemege egy különleges édesség, amelyet főként keményítőből és cukorból készítenek. Az Imren Lokumlarınál az autentikus receptek és a tradicionális módszerek alapján készítik el a csemegét, amelyet különböző ízesítésekkel gazdagítanak.
Lokum készítési folyamata:
A cukrot vízzel keverik, és lassú tűzön felforralják, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik, és szirup nem keletkezik. Egy külön tálban a keményítőt vízzel elkeverik, majd ezt a keveréket a forró cukorsziruphoz adják. Ezen a ponton még citromsav vagy borkősav is kerül a keverékhez, ami a savasságot biztosítja, de segíti a cukor sziruppá alakulását, és a megfelelő textúra kialakításában is szerepet játszik.
Majd a zselés keverékhez hozzáadják a különböző ízesítőket, például rózsavizet vagy valamilyen magot. A masszát hűtőformákba öntik, és hagyják megdermedni.
Miután a lokum megszilárdult, kockákra vágják, majd porított cukorral, keményítővel vagy kókuszreszelékkel hintik be, hogy megakadályozzák a darabok összetapadását.
Az üzemben ez többféleképpen történik. Van félig automatizált rész is, de a legkülönlegesebb desszertválogatásokat kézzel csomagolják. 
Bár a gyárba nem mehet be bárki, a város központjában található İmren Lokumları boltban több édességet megkóstolhatunk, mielőtt bármit meg is vásárolnánk. Az üzletben a város híres fűszere, a sáfrány is elérhető többféle formában.
Egy sáfrányból készült gyömbéres üdítővel akár el is időzhetünk itt egy kicsit, majd körbejárhatjuk a környék többi üzletét is. Vagy ebédelhetünk egyet valamelyik hangulatos étterem teraszán.
Ha több időt szánunk Safranbolura, a város múzeumában (Kent Tarihi Múzeum) megismerkedhetünk a sáfránytermesztés történetével, a régi szerszámokkal és a fűszer helyi gazdasági jelentőségével. A múzeum nyitvatartása szezonálisan változhat, így ennek mindenképpen érdemes érkezés előtt utánanézni.
A belső tér mellett pedig a kertet is megéri körbejárni, mert innen tényleg csodás kilátás van az egész városra.
A világörökség részeként védett város, így a mai napig őrzi a régi török kereskedőházakat, mecseteket és fürdőket. Körülbelül 4-5 órás utazással megközelíthető Isztambulból, és a környéke tele van gyönyörű természeti látnivalókkal, barlangokkal és kanyonokkal. Ideális úti cél lehet ősszel.
