Tudatosan írnak szomorú és nem túl populáris számokat? Mennyire állnak hadilábon a magyar alter jelzővel? Lesz-e nekik is arénakoncertjük? Új lemezük apropóján beszélgettünk a zenekarral.
Néhány hete jelent meg az Elefánt 5. nagylemeze Semmi címmel, amit június 7-én mutatnak be a Budapest Parkban. Az album több ponton is visszautal a 2017-es Mindenre, rádióbarát sláger kevés, szimbolika viszont annál több van a dalok között. A zenekar két tagjával, Szendrői Csaba énekes-szövegíróval és Tóth András gitárossal próbáltuk megfejteni a koncepciót, valamint azt is, mi a titka, hogy immár 12 éve működnek tagcsere nélkül, és a műfajukban mára nekik van a legnagyobb rajongótáboruk.
Az eddig megszokotthoz képest több idő telt el az előző lemezetek és a mostani között. Nehezebben jöttek az ötletek?
Tóth András: 2019-ben adtuk ki az EL-t, 2020-ban volt egy Covid, ami eltartott 2021 közepéig. Mivel felelősségteljes zenekar vagyunk, betartottuk azt a szabályt, hogy ne menjünk közösségbe, ezért egymással sem találkoztunk. És mivel a lemezbemutató turné is félbeszakadt a járvány miatt, amikor újra lehetett koncertezni, inkább azt folytattuk.
Szendrői Csaba: Szerintem ezzel a négy dallal kitöltöttük a tátongó űrt annak ellenére is, hogy nem jelent meg lemezünk. De mivel alapvetően a koncertezésből élünk, a lezárások után az volt a prioritás, hogy az elmaradt koncerteket bepótoljuk.
