Mindenki életveszélyben van, aki bekerül a hálózatba. Mariana van Zeller NatGeo-sorozatának 3. évadja sötét világba tekint bele.
Bár évtizedek óta nézek híradókat, dokumentumfilmeket, máig nem vált számomra banalitássá a borzalom. Azt gondolná az ember, hogy olyan vérprofi, halálmegvető riporternek, mint Mariana van Zeller, már nemigen tudnak e téren újat mutatni. Mégis, amikor A bűn kereskedői (Trafficked) című sorozata 3. évadjának első részét bemutatták pénteken a National Geographic csatornán, egy pillanatra láthatóan kiült az arcára az iszonyat.
A portugáliai születésű, több mint 20 éve az Egyesült Államokban élő Mariana, akinek riporteri tűzkeresztségét a 9/11-es terrortámadás tudósítása jelentette, egyértelművé teszi: mindenki életveszélyben van, aki egy ilyen hálózatba bekerül, a tettesek, az áldozatok, és bár nem mondja ki, maga az újságíró is. A szervkereskedelmet, mint minden kelendő „terméket” a feketepiacon a rendkívüli igény mozgatja: elhangzik például, hogy a csak az Egyesült Államokban tízezrek várnak donorokra, és naponta 17-en halnak meg közülük azért, mert hiába vártak. Emberileg meg lehet tehát érteni azt, hogy akinek az élete függ egy transzplantációtól és meg is tudja fizetni a beültetendő szervet, nem érdekli, hogy miképp jut hozzá.
Amúgy is hihetetlen pénzek repkednek e sötét biznisz körül: a már említett „szervkivágó” (természetesen szintén alaposan álcázva) bevallja, hogy egy-egy ilyen akcióért 15-20 ezer dollárt is kap, és csak annyit árul el Van Zeller kérdésére, hogy már több tucat emberen hajtott végre ilyen beavatkozást. Azt állítja, nem tudja, mennyiért adják el a szerveket, egy másik riportalany 200 ezer feletti összeget említ, de lehet, hogy ez is csupán az „alsó hang”.
Az epizód első része Medellinben, a néhai Pablo Escobar birodalmában kezdődik, de 30 évvel a drogkirály halála után is virágzik a kokainbiznisz, kiegészülve a migráns- és szervkereskedelemmel. Drámai képeket látunk a kolumbiai-panamai határ közelében lévő Necocli kikötőből, ami az Egyesült Államokba irányuló illegális bevándorlás egyik központja. A szervkereskedők a mindenüket pénzzé tevő nyomorult migránsok közül válogatják ki a gyanútlan „donorokat”, akiket előbb vérvizsgálatnak vetnek alá, hiszen a megrendelésben vércsoport is szerepel, majd bedrogozzák őket és jöhet a „műtét”. Hogy a „megbízottak” csökkentsék költségeiket, a kivágott szerveket a kokainnal együtt szállítják rendeltetési helyére.
Van Zeller mexikói beszélgetéseiből az is kiderül, hogy – mivel az ország törvényei tiltják a szerveladást – az alvilág szorosan együttműködik az erre kapható orvosokkal. Az egyikük, aki ugyan próbálja bizonygatni, hogy amit csinál, az teljesen legális, de a riporternőt épp egy helyi, az üzletet jelenleg börtönből irányító maffiafőnök küldte hozzá, azt állítja, hogy sok haldokló ember ajánlja fel nekik a szerveit, hogy „a családjaikon segítsenek”, nemcsak Mexikóból, hanem az Államokból is. A nyilatkozóról megtudjuk, hogy általános orvos, tehát még a megfelelő végzettsége sincs, el lehet képzelni, milyen sikerrel végezheti a transzplantációt. Amikor Mariana az orvosi etikára hivatkozik, riportalanya nem képes egyenes választ adni. Nemcsak a pénz tartja vissza, nyilván ő is állandó fenyegetések között él, mint mindenki, aki ezekbe az ügyletekbe keveredik.
A szervkereskedelem csupán egyike Van Zeller legújabb oknyomozásainak.
De a harmadik világból is rengeteg újszülöttet szállítanak a fejlett világba. Mariana itt egy Afrikában dolgozó „ügynököt” szólaltat meg, aki szinte büszke magára, hogy milyen jót tesz azokkal a nőkkel, akiktől megvásárolja csecsemőjüket, akiket aztán sokszoros haszonnal ad tovább. Vagy ki gondolná, hogy a 3D-s nyomtatást, amely az építészettől az orvostudományig óriási előrelépést jelenthet, az illegális fegyverkereskedelem is hasznosítja, mert a gyártási szám nélküli fegyvereket nem tudják beazonosítani?
Betekintést nyerhetünk abba is, hogy a belháborúk sújtotta Nigériából miként látják el olajjal a különböző terrorista szervezeteket a Hezbollahtól a Boko Haramig. A legtöbben még nem is értjük a kriptovaluták működését, hiszen valójában nincsenek globálisan érvényes szabályai – éppen ettől lehet az alvilágban máris jövetelmező üzletág a velük való csalás. Mint az 1960-as évek ellenkultúrájának kutatóját, alaposan meglepett, hogy a pszichedelikus drogok, mindenekelőtt az LSD reneszánszukat élik, hat évtizeddel a Timothy Leary által meghirdetett tudattágítás és a CIA „agymosó” kísérletei után. Marianának sikerült olyan dealert találnia, aki az LSD-terítést kifejezetten az embereket boldogító cselekedetnek tekinti.
A riportokból úgy tűnik, hogy Mariana van Zellernek mintha mindenki könnyen megnyílna, legyen az bűnös, vagy áldozat. Lehet ez gyarló szereplésvágy – elvégre egy világszerte nézett csatornának készül a film – segélykiáltás, bűntudat, vagy egyszerűen megértik az újságírónő szándékát a világ jobbítására e leleplezésekkel és részesei akarnak lenni. Vagy csak egyszerűen csodálják a bátorságát és a veszély közös érzése hozza őket össze vele.
