Mióta Magyarországon a gyermekvédelmet a hagyományos szociális és oktatási intézkedések helyett a gyerekeket érő "gender-szexuális orientáció-nemhagyományos családmodell" behatásoktól való féltésként értelmezik, a közbeszéd homlokterébe kerültek azok a gyerekkönyvek, amelyek az Andersen/magyar népmesék vonaltól ellépve, a mai kor jelenségeiről is szót ejtenek. Nem kell elmenni a Meseország mindenkié LMBTQ-történetekig: a gyerekirodalom már jó pár éve rájött, hogy az esti mese lehet több is a tündérmeséknél, és segíthet a szülőknek abban, hogy összetett, fajsúlyosabb témákat feldolgozzanak a kicsikkel, legyen az a szülők válása, egy nagyszülő elvesztése vagy az, hogy nyomasztó az iskola. Van gyerekmeditációs gyerekkönyv, gyerekgyászos gyerekkönyv és így tovább, a skála egészen kitágult, és ez gyermekjogi szakértők, család- és gyermekpszichológusok és pedagógusok szerint is előremutató folyamat. Ebbe a trendbe csatlakozik be Barcs Kriszta Így működik a lelked című kötete.
A könyv főszereplői az úgynevezett lélekmanók, akiknek - mint azt a könyv az elején tisztázza - ez csak a beceneve: az idegsejtekről van szó, amelyek funkcióját, működését egyszerűen, érthetően, de szerencsére nem a bugyutaságig lebutítva magyarázza el. Ez a kényes egyensúly egyébként a könyv végéig fennmarad: az illusztrációk - László Zsuzsi munkái - és Barcs Kriszta szövegei is kedvesek, érthetőek, de nem cukorsziruposan édibédik, ami nemcsak a felnőtt agynak kíméletes, de a gyereknek is hasznos, no meg a könyv élettartamát is megnöveli.
Az idegsejt-lélekmanók mutatják be a kötetben azokat a lélektani alapfogalmakat, amelyekkel a gyerekeknek már abszolút lehet dolga: szó esik a tanulás és emlékezet működéséről, a félelemről, a személyiségfejlődésről és az önértékelésről, az álmokról, az érzelmek sokféleségéről, valamint arról, hogy miért fontos ezeket beazonosítanunk és megélnünk - a könyv legtalálóbb részei a jégkockákká fagyasztott, meg nem élt érzelmekről szóló szakaszok. Szó esik a szeretetről, sőt, a szerelemről, a párkapcsolatok lehetséges kifutásairól, amelyek, ugye, a gyerekre is kihathatnak, a veszteségek feldolgozásáról, a határvédelemről és a konfliktuskezelésről - csupa olyan témáról, amikkel egyébként a terápiára járó felnőttek döntő százaléka is küszködik - sőt, még alapvető vitakultúráról is.
Fontos, hogy a könyv nem burkolja cukorba az életet: bár a hangvétel kedves és biztató, a szerző tartózkodik a toxikus pozitivitástól, és ha szó szerint erről nem is ír, de szemléletével egyértelműen óva inti a szülőket attól, hogy örökösen fel akarják vidítani a gyerekeket, mondván, a nehéz érzések akkor múlnak el leghamarabb, ha megengedjük magunknak érezni azokat. Ez a derűs komolyság mutatkozik meg abban is, ahogy a kötet a vágyakat és az akaratot összeköti a személyiség magjával - és felvázolja azt a folyamatot, amely során a valódi vágyak és a külvilág kísértései között lavírozva a felcseperedő ember keresgéli, hogy mi is a dolga ezen a földön. Talán korainak hangozhat kicsi gyerekekkel erről gondolkodni, de a végtelen ingerek korában felnövő, a túl sok alternatíva és túl kevés értékrendi kapaszkodó nyomán céltalanná vált generációkra nézve mégis azt érezzük: aligha korai erről szót ejteni még a serdülőkor előtt.
A szerző időnként kiszól, interakcióba lép a gyerekekkel, például a könyv megszagolására buzdít, vagy saját élményét osztja meg egyik-másik témáról. Ezzel pedig nem csak a meseolvasás élményét gazdagítja, hanem finoman beemel még egy ismeretterjesztés-darabot, jelesül, hogy a gyerek megérezze: a könyvek nem az égből pottyannak, hanem vannak szerzőik, akik nem valami távoli, fura lények, hanem ugyanolyan emberek, mindenféle emberi élményekkel, akár olyanokkal is, amik a könyvet olvasó gyerekeknek is ismerősek lehetnek.
A könyv egyedüli apró hibája talán a korhatár-besorolásban keresendő: a borító szerint tíz év feletti gyerekeknek ajánlják, miközben ezt a könyvet gond nélkül megérti már egy átlagos hét-nyolcéves is, míg egy koraérett tízéveseknek már talán túlontúl babás, cuki - szóval a korhatárt érdemes a szülőnek inkább csak viszonyításként kezelni, átgondolva, hogy saját gyereke érettségéhez mennyire illik ez a könyv. Barcs Kriszta kötete mintha a mentális egészség kapaszkodópályáját hosszabbítaná meg a gyerekkor irányába. Ahogy pár éve ez a téma csak az érett felnőttek egy szűkebb csoportjában volt fontos, majd rövid idő alatt eljutottunk oda, hogy a mai fiatal felnőtteknek már nem idegen a saját lelki jóllétükkel foglalkozni, úgy folytatja ez a kötet ezt a munkát a még fiatalabb korosztály felé lépve. Hisz kisgyerekek ma még jellemzően csak akkor találkoznak mentális segítséggel, ha már valamilyen nehézségük vagy veszteségük van - az ilyen kötetek viszont a prevenciónak adnak teret: a lelki jóllét megalapozásának, megerősítésének, megtartásának. Ezzel pedig - ha hosszú távon is és nem csak önmagában - egészségesebbé tehetik a felnőtteket, általuk pedig az egész társadalmat.
Barcs Kriszta Így működik a lelked című könyvét a Kulcslyuk Kiadó adja ki.
