Valószínűleg te is láttál már fotókat arról az élőlényről, amelyik 2013-ban megnyerte a legrondább állatok versenyét. A blobfishről készült fényképek bejárták az online sajtót.
Most azonban többen (köztük az I fucking love science nevű oldal) új információval álltak elő ennek a valóban szerencsétlen teremtmények tűnő állatnak a valódi külsejéről.
A blobfish ugyanis teljesen normálisnak, sőt átlagosnak tűnik, ha természetes élőhelyén figyelik meg és fotózzák.
Ez a hal Dél-Ausztrália, Tasmania, illetve Új-Zéland térségében él. A blobfish (Psychrolutes marcidus) mélytengeri hal, amely több száz, vagy akár 1000, sőt, 2000 méter mélységben lakik. Maguktól soha nem mennek 300 méter mélységnél feljebb. Ha mégis a víz felszínére kerülnek, akkor vagy tudósok, vagy halászok juttatták őket oda.
A Psychrolutes marcidus a skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes) rendjébe, azon belül a Psychrolutidae családba és a Psychrolutesnembe tartozó mélytengeri halfaj.
Legnagyobb példányai 30 centiméter hosszúak. A hal evolúciója során izmai jelentős részét elvesztette, azok kocsonyás anyaggá alakulva az emelkedés-süllyedésben segítik az állatot, mivel a víznyomás mértéke miatt az úszóhólyag már nem tudja ellátni a feladatát. Éppen ezért úszóhólyaggal nem rendelkeznek. Szája nagy és széles. Pikkelyei nincsenek. Megtalálhatók rajta a mellúszók valamint a farokúszó is. Emberre veszélytelenek, és egyébként ehetetlenek.
A mélytengeri viszonyokhoz tehát kiválóan alkalmazkodtak, azonban szervezetük nem tolerálja az alacsonyabb nyomást.
Amikor felszínre hozzák őket, testük megduzzad, és ekkor válnak pikkelyek nélküli zselés, rózsaszín masszává. A hal ilyenkor valójában dekompressziós károsodást szenved.
VIDEÓ: Kampány a veszélyeztetett állatért, a blobfishért:
