Nem túlzás állítani, hogy a Spitzer űrteleszkóp alapjaiban változtatta meg a rádiócsillagászatot. A NASA nagy teleszkópjainak egyik leghíresebbikét 2003. augusztus 25-én lőtték fel, és összesen 6000 napot töltött a világűrben, tanulmányozva messzi-messzi galaxisokat és a naprendszerünk bolygóit is.
A Spitzer rengeteg izgalmas felfedezést tett, segítségével kutatók tanulmányozhatták például a csillagképző ködöket, elkészítette a legnagyobb és legrészletesebb infravörös képet a Tejútrendszerről, és
felfedezte a Szaturnusz egyik gyűrűjét.
Az űrtávcsőnek előre meghatározták az élettartamát, mivel a hűtőberendezése folyékony héliummal működött. Az eredeti tervek szerint 2,5 évig dolgozott volna, de dupla ennyi időre is
bebiztosították. A hűtőberendezése a kilövés után 5 évvel, 8 hónappal és 19 nappal mondta fel a szolgálatot, és ezzel az űrtávcső elvesztette a képességét, hogy távolabbi objektumokat
infravörös spektrumon vizsgáljon.
Az eszköznek köszönhetjük többek között a TRAPPIST-1 csillag körüli bolygórendszer felfedezését, hét exobolygóból ötöt az űrtávcső adatai alapján fedeztek fel, míg kettő létezését azok
segítségével erősítették meg.
A Spitzer nem kap közvetlen utódot, de a közeljövőben több infravörös űrteleszkópot is fellőnek majd, amelyek képesek lesznek elvégezni azt a munkát, amit a nagy öreg hátrahagyott. Az eszközt január 30-án kapcsolják le végül.
