Egy Kínából indult világjárvány eléri az Egyesült Államokat, de a politikai vezetők a gazdasági következményektől félve igyekeznek elbagatellizálni a lakosságra leselkedő veszélyt, miközben a szövetségi kormányzat szakértője szélmalomharcot vív, hogy megfelelő védelmi intézkedéseket vezessenek be. Ezért viszont a sajtó egy része is durva hangnemben támadja. Nem, nem a koronavírusjárvány amerikai kezeléséről van szó, hanem a pestisjárvány 1900-as kaliforniai megjelenéséről.
Ázsiában aratott a halál
Az úgynevezett harmadik pestisjárvány a kutatások szerint 1855-ben, Kína délnyugati részén kezdődött, majd a következő évtizedekben minden lakott kontinensre eljutott, a legtöbb áldozatot Ázsiában követelve.
A becslések szerint csak Indiában több mint 12 millió ember halálát okozta, több, elhúzódó hullámban.
Mivel a járvány az Ázsián kívüli területeket sokkal enyhébben sújtotta, a kutatók közül sokan azt feltételezik, valójában egy kórokozó két erősen különböző veszélyességű fajtája, esetleg két különböző betegség pusztíthatott, de egyértelmű bizonyítékok erre vonatkozóan nem kerültek elő. A kor orvostudománya pedig modern eszközök híján egységesen kezelte a megbetegedéseket.
Hisztéria a karantén miatt
A Kelet-Ázsiával élénk kapcsolatokat ápoló Kaliforniában természetesen aggodalommal figyelték a helyzet alakulását, így amikor 1900. március 6-án egy kínai származású férfi holttestére bukkantak egy San Franciscó-i szálloda pincéjében, és a halottszemlét végző orvos furcsa csomókat talált a testén, nem vették félvállról a történteket. Egy helyi laboratórium meg is erősítette, hogy a halál oka a félelmetes bubópestis, a város nemrég alakult Közegészségügyi Bizottsága pedig az eredmények megismerése után azonnal szigorú karantént rendelt el a kínai negyedben.
Két nappal később azonban a San Francisco Chronicle a címlapján üvöltő szalagcímmel kelt ki a karantén ellen: "A pestis álhíre a kifosztásunkra törő terv része". Egy másik helyi lap, a Bulletin pedig azt boncolgatta, hogy akárhogy is van, "a pestis nem veszélyesebb, mint a kanyaró, a mumpsz, vagy bármelyik jól ismert betegség". A város üzletemberei is kikeltek a döntés ellen, arra hivatkozva, hogy a karantén hírére mind a teherszállító, mind az utazókkal teli hajók el fogják kerülni a város kikötőjét, óriási veszteségeket okozva a gazdasági élet szereplőinek.
A nyomás hatására a Közegészségügyi Bizottság néhány nap után megszüntette a karantént, azonban március 11-én a kikötő szövetségi felügyelet alá tartozó egészségügyi szolgálatának vezetője, a pestis kórokozóját Európában is tanulmányozó, jó nevű Joseph Kinyoun megerősítette, hogy a férfi halálát pestis okozta.
Pénz beszél…
Majd miután a következő hónapokban is újabb halálesetek történtek, májusban a szövetségi főorvosi hivatalhoz fordult, azt kérve, a helyzetről tájékoztassák az elnököt is. William McKinley asztalára végül el is jutott az ügy, és ő engedélyt adott, hogy szigorúbb intézkedéseket írjanak elő a járvány továbbterjedésének megakadályozására, ám a kormányzat nem akarta összerúgni a port az állam republikánus kormányzójával, Henry Gage-dzsel, és az állam dúsgazdag üzletembereit sem akarta magára haragítani.
Így a kínai negyed ismételt lezárásán kívül nem történt érdemi intézkedés.
A San Franciscó-i hatóságok ragaszkodtak ahhoz, hogy járványról szó sincs, az egyedi eseteket pedig izolálták, a kínai negyed vállalkozói pedig bíróságon érték el, hogy a karantént június 15-én ismét feloldják. Az újságok továbbra is arról cikkeztek, hogy nincs bizonyíték a járványra, a tesztek hibásak.
Karaktergyilkossággal is próbálkoztak
Miután Kinyoun továbbra sem volt hajlandó visszakozni, sőt még megvesztegetni sem hagyta magát, és minden fórumon a járványveszélyt hangsúlyozta, az ő személye is a célkeresztbe került. Szaktudása megkérdőjelezése mellett már azzal is megvádolták, hogy ő maga szennyezte be pestisbaktériumokkal a mintákat, maga a kormányzó támadta dörgedelmes kirohanásokban, egyszer még le is tartóztatták rövid időre. Mégis elérte, hogy egy szövetségi vizsgálóbizottság szálljon ki a városba, de a pestis jelenlétét mutató eredményeket nem hozták nyilvánosságra, annak fejében, hogy Gage szigorúbb intézkedéseket hozat.
Kinyount végül áthelyezték Detroitba, a fordulatot pedig 1903-ban az hozta meg, hogy számos más, a járvány továbbterjedésétől tartó állam kormányzója helyezett nyomást az elnökre és a republikánus párt vezetésére Gage megfegyelmezése érdekében. Ő aztán nem is indulhatott újra a kormányzói székért, a helyére megválasztott új, orvosi végzettségű kormányzó pedig számos szigorúbb intézkedést hozott a pestis megfékezésére.
Az utolsó esetet 1904 elején jelentették, a hivatalos (minden bizonnyal súlyosan hiányos) adatok szerint összesen csupán 121 pestises beteg volt az államban, közülük viszont csak ketten élték túl a betegséget.
Kiemelt képünk illusztráció. Market Street, San Francisco, 1900. Fotó: Collection Roger-Viollet / Roger-Viollet via AFP
