A kínaiak imádják Dwayne Johnsont. A kérdésre, hogy ki ma a legnépszerűbb filmsztár, azt felelném, hogy Dwayne Johnson, mert ha Kínában szeretik az embert, az elég sokat jelent. Márpedig az egykori Szikla legutóbbi filmje, a Tombolás 55 millió dollárt hozott Kínában a nyitóhétvégén, miközben Amerikában csak 38-at. Ezzel a kínai jegyeladások tették ki az első heti nemzetközi bevételek felét. Senkit nem untatnék számokkal, ebben a cikkben remekül össze van gyűjtve, milyen állomásokban hódította meg a kínaiak által csak Johnsonnak nevezett színész a távol-keleti országot, de annyit azért még kiemelnék, hogy a nyolcadik Halálos iramban-film közel 400 millió dollárt hozott csak ott.
A kínai közönség jelentőségét pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni. A 2010-es években Kína lett a hollywoodi filmek második legnagyobb piaca az Egyesült Államok mögött, köszönhetően az utóbbi években gombamód nyíló moziknak és a külföldi filmeket érintő korlátozások enyhülésének - erről itt írtam részletesebben. Az olyan produkciók, mint a Matt Damon főszereplésével készült Nagy Fal, teljesen nyíltan a kínai-amerikai barátság jegyében fogantak, és speciel a Nagy Fal jobban is hasonlít a jövedelmező gazdasági kapcsolatról szóló brosúrára, mint fantasztikus történelmi filmre. Amikor legutóbb megláttam egy előzetesben Jason Stathamet megverekedni egy óriáscápával, rögtön arra gondoltam, ki adhatott erre pénzt. Aztán megjelent a képen egy kínai nő, és már tudtam is a választ.
A Hongkongban játszódó, Dwayne Johnson főszereplésével készült Felhőkarcolón is látszik, hogy az alkotók szeretnének megfelelni a kínai közönségnek, ám ezúttal ez egyáltalán nem zavaró. A Felhőkarcoló ugyanis nem Kínának szóló udvarlás, hanem lendületes, kemény, mellébeszélés nélküli akciófilm. Ami történetesen egy hongkongi épületben játszódik, a világ legmagasabb felhőkarcolójában. A Johnson által alakított exkommandós biztonságtechnikai szakértőnek az épület védelmi rendszerét kell tesztelnie, de csakhamar egy összeesküvés közepén találja magát: a házban tűz üt ki, amiért a főhőst teszik felelőssé, miközben bent ragad a családja.
A Felhőkarcoló vonzerejét az adja, hogy Dwayne Johnsonnak folyamatosan életveszélyes szituációkban kell túlélnie, és állig felfegyverkezett zsoldosokkal kell elbánnia, miközben körülötte lángokban áll egy kétszáz emeletes épület. Most őszintén, ki ne akarná ezt megnézni? Pláne, hogy az elsősorban a kultstátuszra szert tett prolivígjáték, a Kidobós rendezőjeként ismert, de Johnsonnal sem először forgató Rawson Marshall Thurber kiváló akciórendezővé érett, aki feszült és brutális attrakciók sorát vezényli le magabiztosan. Az sem árt, hogy az operatőr Robert Elswit, aki ugyan a Vérző olajért kapott Oscar-díjat, de Mission: Impossible-epizódokat is fényképezett, vagyis alaposan ismeri a kortárs akciófilmes esztétikát. A Felhőkarcoló ostoba B-filmnek tűnik, és tényleg nem kifejezetten agyas darab, de a készítői nem kutyaütők, hanem a szakmájukat nagyon magas színvonalon végző emberek.
A történetet ugyanakkor nem érdemes túl komolyan venni. Az elbaltázott múltbeli túszejtő akciója miatt féllábú (!), ennek ellenére továbbra is a világ legerősebb embereként bizonyító főhős pont olyan mesebeli karakter, mint jóformán az összes Johnson-figura a Skorpiókirálytól az új Baywatch vízimentőjéig. De éppen ez Johnson sztárszemélyiségének lényege: az átlagember és a szuperhős határán mozog, két lábbal áll a földön (nem a Felhőkarcolóban, hanem a többi filmjében), mégis gond nélkül felemel egy hidat. A Felhőkarcoló író-rendezője nem igyekezett különösebben hihetővé formálni a főhőst, ezért messze a film leggyengébb pontjai azok, amelyekben a szereplők beszélgetnek. Amikor daruról kell átugrani egy lángoló felhőkarcolóra, azzal mindenki sokkal jobban jár.
Apropó, daruk és felhőkarcolók: azon is jól szórakozhatunk, ha Thurber filmjét pszichoanalitikus szempontból elemezgetjük. Ez esetben ugyanis adott a Világ Legnagyobb Pénisze, azaz a címbeli épület, amelyet természetesen Dwayne Johnson ural egyedül. Amint a főhős kiteszi a lábát az épületből, az terroristák martalékává válik. Hirtelen védelemre szoruló, női attribútumokat képviselő építmény lesz belőle (úgy hívják, a Gyöngy), ahová Johnsonnak egy hosszú és kemény daruról kell behatolnia, hogy kiszabadítsa a feleségét és a gyerekeit.
Aki szerint ez csak belemagyarázás, az is megtalálhatja a számítását a kompromisszummentes akciójelenetekben, amelyekben nem magyaráznak semmit, csak lövöldöznek és a kevésbé fontos szereplők meg is halnak. A Felhőkarcoló további erőssége, hogy játszik benne Neve Campbell, akit jó régen láttunk a moziban (bár nemrég megemlékeztünk egyik leghíresebb szerepéről). Ezúttal egy olyan családanyát játszik, aki tábori sebészként három turnust húzott le Afganisztánban, szóval ő sem kifejezetten hétköznapi karakter.
De kinek kellenek hétköznapi és hiteles karakterek egy olyan filmben, amelyben Dwayne Johnson birokra kel egy lángoló épülettel? Nekem nem hiányoztak, és mérget vennék rá, hogy a kínaiaknak sem fognak.
Felhőkarcoló (Skyscraper), 2018, 102 perc, 7/10
Fotók: Skyscraper/Universal Pictures
