Színész, rendező, producer és forgatókönyvíró, már több mint négy évtizedes karrierrel. Ő Rocky, és ő Rambo. Sylvester Stallone persze nem született híresnek. Olyannyira nem, hogy a poklok poklán kellett átmennie, mire sikerült befutnia.
Sylvester Stallone testi deformitásokkal született. Nehéz gyermekkora volt, mert sokat zaklatták. Húszéves korában annyira le volt égve, hogy három hétig egy buszpályaudvaron aludt, miközben színészi munkát keresett. Elég sok középszerű és B-kategóriás filmben játszott, mielőtt 30 éves korára a Rocky végül meghozta a várva várt áttörést. Nem volt hát könnyű a kezdet, de csak szépen sorjában…
Pornós kezdetek
Michael Sylvester Gardenzio Stallone 1946. július 6-án született Manhattanben olasz apától (Frank Stallone) és amerikai anyától (Jackie Labofish 2020-ban hunyt el 98 éves korában!). A kis Sylvester születése traumatikus élmény volt a család számára, mivel az orvos, aki világra hozta, véletlenül megsértett egy ideget a szülés során. Ennek következtében Stallone arcának bal alsó fele lebénult. S bizony ez az oka a jellegzetes kinézetének és beszédének is.
Stallone apja egyébként fodrász volt, aki a családjával az 1950-es években Washingtonba költözött, hogy ott egy szépségiskolát nyisson. Az édesanyja pedig táncosnőként kereste a kenyerét, emellett a női birkózást népszerűsítette, és 1954-ben egy női edzőtermet nyitott Washingtonban. Sly a tekintélyes Notre Dame Akadémiára és a Lincoln gimibe járt, mielőtt a Charlotte Hall Katonai Akadémia, majd a Miami Egyetem hallgatója lett volna. A gyerekkora azért sem volt egyszerű, mivel D-vitaminhiánya miatt gyenge csontjai voltak.
Tizenöt évesen kezdett el testépítéssel foglalkozni, mert azt mondták neki, hogy az agyával nem sokra fog menni…
A főiskolai évei alatt mindenféle alantas munkát elvállalt, és apró mellékszerepekre jelentkezett színészi meghallgatásokon. Persze nem kapott semmi kiemelkedőt, így a lakbért sem tudta kifizetni. Ezért kilakoltatták a lakásából, és heteken át egy buszvégállomáson kellett aludnia. Kétségbeesésében szerepet vállalt (200 dollárért) egy 1970-es szoftpornófilmben, amelynek The Party at Kitty and Stud's volt a címe (az IMDb-n a jelenlegi magyar címe: Broky, hahaha), és amit összesen két nap alatt leforgattak. Sly később így mesélt az élményéről: "Vagy megcsinálom azt a filmet, vagy kirabolok valakit, mert a kötél végére, a legeslegvégére értem."
Majdnem feladta
Stallone ekkoriban a barátnőjével, Sasha Czackkel élt New Yorkban. A lány feltörekvő színésznő volt, aki pincérnőként dolgozott, hogy mindkettőjüket el tudja tartani. Sly pedig alkalmi munkákat vállalt: takarító volt egy állatkertben, majd színházi ügyelő. Közben folyamatosan meghallgatásokra járt, bár nem kapott olyan szerepet, ami boldoggá tette volna.
Ám akkor jött egy bokszmeccs, ami örökre megváltoztatta az életét… 1975-ben Stallone ugyanis megnézte a Muhammad Ali és Chuck Wepner közti összecsapást. A bunyó idején a karrierje csúcsán lévő Ali volt a bajnok. Ezért a mérkőzésért pl. 1,6 millió dollárt kapott. Chuck Wepner volt az esélytelenebb, aki évekig várt arra, hogy megküzdhessen Alival. „Mindössze” 100 000 dollár ütötte a markát a meccsért. S mivel Ali volt a favorit, tízszer annyian fogadtak rá, mint Wepnerre. Egyszerűen fogalmazva: senki sem számított Wepner győzelmére. Persze, ahogyan az várható volt, Ali nyerte a mérkőzést, ám a várakozásokkal ellentétben Wepner rendesen megizzasztotta, csak a 15. menetben, pillanatokkal a végső gongszó előtt sikerült őt kiütnie Alinak. Sőt, a 9. menetben Wepner egyszer még a földre is kényszerítette Alit egy bikarerős ütéssel.
Tehát, bár Wepner végül veszített, mégis lenyűgözte a közönséget, köztük Sylvester Stallone-t is.
A Rocky születése
S talán nem nagy meglepetés, hogy ez a meccs adta az ötletet Sly-nak a Rockyhoz: a mérkőzés után hazament, majd három napon át ki sem mozdult a lakásából, ezalatt pedig megírta a forgatókönyvét. A szkriptet ezután rengeteg producernek megmutatta, de a legtöbbjük nem volt hajlandó pénzt áldozni a filmre. Stallone azonban nem adta fel. Nem sokkal később részt vett egy meghallgatáson, s bár a szerepet nem kapta meg, kifelé menet azonban lazán odavetette a producereknek, Irwin Winklernek és Robert Chartoffnak, hogy van egy jó sztorija. Ők elolvasták a forgatókönyvet, és nagy hatással volt rájuk. Ezért 25 ezer dollárt ajánlottak Sly-nak érte, és azt akarták, hogy valami ismert színész játssza a főszerepet.
Stallone azonban biztos volt benne, hogy ha nem ő alakítja Rockyt, és a film sikeres lesz, akkor ő megöli magát. Ezért foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy ő lehessen a címszereplő. A producerek végül 350 ezer dollárra emelték az ajánlatot, azzal a feltétellel, hogy Stallone nem játszik a filmben, s bár ez már eléggé csábító volt, színészünk nem engedett, így végül Winklerék beleegyeztek, hogy Stallone játssza el Rockyt, a fizetését viszont 23 ezer dollárra csökkentették, magára a filmre pedig mindössze 1 millió dolláros csekély költségvetést különítettek el. Mivel a büdzsé ilyen alacsony volt, Stallone felkérte a rokonait és barátait különféle szerepekre, és sok jelenetet csak egyszer forgattak le, hogy ezzel is spóroljanak.
S persze, miután megkapta a Rockyért járó pénzt, Sly első dolga volt, hogy visszaszerezze a kutyáját. Mivel a fickó, akinek eladta az ebet, tudta, hogy a korábbi gazdi kétségbeesett, 15 ezer dollárt kért érte. A kutya egyébként később szerepelt a Rockyban is.
Ennyit bukott a Rambo 3 miatt
A Rocky sikerén felbuzdulva Stallone 1978-ban debütált rendezőként az Édenkert a sikátorban című filmmel. Majd 1979-ben a Rocky folytatásának rendezője és főszereplője lett, ami szintén nagy sikert aratott. A Rocky III 1982-ben, a Rocky IV pedig 1985-ben szintén nem okoztak csalódást. A sorozatot az 1990-es Rocky V törte meg, ami megbukott a mozik kasszáinál, és hét Arany Málna-díjra jelölték. Ezután 16 évig kellett várni, amíg kedvenc bokszolónk 2006-ban a Rocky Balboával végül dicsőségesen vissza tudott térni.
Persze nem szabad megfeledkeznünk Stallone másik népszerű és sikeres franchise-áról, amelyben a vietnami háborús veteránt, John Rambót alakította. A Rambót (1982) és a Rambo 2-t (1985) imádta a közönség, a Rambo 3 (1988) viszont már nem ment annyira fényesen, s ehhez kapcsolódik Stallone egyik legnagyobb megbánása is. Egy interjúban ugyanis bevallotta, hogy egyszer visszautasított egy 34 millió dolláros gázsit (az ma kb. egy 85 milliós ajánlatnak felelne meg). „A Rambo 3-at csináltuk épp. Azt hittük, hogy ez lesz a legnagyobb siker, ez még azelőtt volt, hogy kijött volna. És egy vagyont fizettek érte. Aztán azt mondták: »Akarunk egy Rambo 4-et is. Itt van: kell vagy nem, 34.« Erre én: »Ne kapkodjuk el a dolgot...« Tényleg. Ez nem vicc. Ó, most, hogy belegondolok, mekkora idióta voltam... hűha!” – mesélte Stallone, hiszen a Rambo 3 csalódást keltő bevételei után szó sem lehetett egy negyedik részről, legalábbis 2008-ig, de az már egy másik történet…
Boldogító igenek, kiábrándító nemek
Még nem esett szó Sly magánéletéről, pedig az sem eseménytelen, sőt! Már a karrierje kezdete óta rendszeresen szerepelt a hírekben a viszonyai és a meghiúsult házasságai miatt is. Eddig háromszor nősült meg, és két eljegyzése bomlott fel. Az első házasságot 1974-ben kötötte élettársával, Sasha Czackkel, akivel együtt próbáltak munkára és hírnévre találni Hollywoodban. A párnak két fia született: Sage 1976-ban, Seargeoh pedig 1979-ben. Utóbbinál hároméves korában autizmust állapítottak meg, jelenleg 44 éves, és az édesanyjával él. Sage sorsa pedig még tragikusabb volt. Ő az apja nyomdokaiba lépett színészként, s miután olyan filmekben szerepelt, mint a Rocky V, a Szellemek háza (1993) és a Daylight – Alagút a halálba (1996), 2012 júliusában koszorúér-betegségének következtében elhunyt, mindössze 36 éves volt.
Stallone 1988-ban ismerte meg Jennifer Flavint, a jelenlegi feleségét, ám sok idő volt, mire végleg (eddig legalábbis) kikötöttek egymás mellett. Sly ugyanis azonnal megszakította a kapcsolatát Flavinnel, amikor az megszülte a lányát, akinek nem ő volt az apja… Ezek után főként modellekkel randizott, kettőt közülük (Janice Dickinson, Angie Everhart) el is jegyzett, de végül nem mondta ki feleslegesen a 3. és a 4. boldogító igent.
Később azonban sikerült kibékülnie Flavinnel, annyira, hogy 1996-ban eljegyezte, 1997. május 17-én pedig feleségül is vette őt. Azóta is együtt vannak, és három közös lányuk született: Sophia (1996), Sistine (1998) és Scarlet (2002). Igen, az öt gyermek nevéből tisztán látszik, hogy Sylvester a csemetéinél is ragaszkodik az S. S. monogramhoz…
Jennifer Flavinnel egyébként tavaly ősszel ingott meg először súlyosan a házassága, olyannyira, hogy az egykori modell be is adta 25 év után a válópert, szerencsére azonban újra sikerült elsimítani a vitás ügyeket köztük, így együtt maradtak, sőt, egy közös projektbe is belefogtak családilag, idén májusban került ugyanis fel a Paramount+-ra (nálunk majd a SkyShowtime-on várható) a The Family Stallone című realityjük Osbourne-ék és Kardashianék mintájára.
A süllyesztőből újra a csúcsra
Stallone képes volt arra, amire nem sokan: a csillaga évtizedeken át fényesen ragyogott, nem tűnt el a 70-es és a 80-as évek után sem, sőt, az 1990-es esztendőkben is mindig kiemelt mozis eseménynek számított egy újabb Sly-film. Ekkoriban olyan címekkel érkezett, mint pl. az Oscar (1990), a Cliffhanger - Függő játszma (1993), A pusztító (1993), A specialista (1994), a Dredd bíró (1995), a Bérgyilkosok (1995), a Daylight – Alagút a halálba (1996) vagy a Cop Land (1997). Ez utóbbival próbált kitörni a sima akciófilmes skatulyából, alakítását pedig világszerte dicsérték, mégis a Cop Land után Stallone nem igazán találta a helyét Hollywoodban. Kapásból három évig nem forgatott, majd a 2000-es években egyre kisebb és jelentéktelenebb filmekkel (Get Carter – 2000, Felpörgetve – 2001, D-Tox – 2002, Késő bosszú – 2002) vagy mellékszerepekkel (A nagy trükk – 2003, Taxi 3 – 2003, Kémkölykök 3: Game Over – 2003) jelentkezett.
Előre lenézte szinte mindenki, majd heves bocsánatkérések közepette dicsérték a filmet és benne Sly alakítását. Ő maga egyébként máig a Rocky Balboát tartja a legjobb filmjének (a legrosszabbnak pedig az 1992-es Állj, vagy lő a mamám!-at).
Ezután pedig jött újra Rambóként is (John Rambo - 2008), majd útjára indította A feláldozhatók-franchise-t (2010, 2012, 2014, idén szeptemberben pedig érkezik a mozikba a 4. rész!), összehozott egy közös akciózást régi riválisával, ma már világi cimborájával, Arnold Schwarzeneggerrel (Szupercella – 2013), nem mellesleg pedig csodásan vitte tovább (és engedte át másoknak) Rocky örökségét a 2015-ben indult Creed-franchise-zal, amelynek első részéért 1977 után újra kiérdemelt egy színészi Oscar-jelölést. Sőt, belekóstolt egy kicsit a Marvelbe (A galaxis őrzői 2-3) és a DC-be (The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag) is, tavaly pedig leforgatta első nagy sorozatát, a Tulsa királyát.
Sylvester Stallone július 6-án töltötte be a 77. életévét. Ennyi idő alatt pedig az élet sokszor behúzott neki, de ő még mindig itt van, és sikeresebb, mint valaha. Hogy miért? Mert a következőket vallja: "A világ nem csupa napsütés és szivárvány. Ez egy nagyon gonosz és csúnya hely. És nem érdekel, hogy milyen kemény vagy, térdre fog kényszeríteni, és ott is tart örökre… ha hagyod. Te, én vagy senki más nem fog olyan keményen ütni, mint az élet. De nem az a lényeg, hogy milyen keményen ütsz. Hanem az, hogy a kemény ütések után hogyan tudsz felállni, és folytatni. Hogy mennyit bírsz elviselni, és továbblépni. Így kell nyerni."
