Nehéz kitörölni azt a részt a Szex és New Yorkból, amikor éppen az volt Carrie Bradshaw (Sarah Jessica Parker) baja az egyik pasijával Aidannel (John Corbett), hogy egy élő, ÉLŐ növényt merészelt hozni a lakásába. Akkor azzal akart újat mondani az HBO sorozata - utólag visszanézve tenyérbemászóan idegesítő módszerekkel -, hogy a nőknek nem kell állandóan a tűzhelyet őrizni otthon. Nem ciki, ha egy zacskós levest is elszúrunk, gyorskaján élünk és büszkén lehet azzal villogni, hogy senki ne hozzon a közelünkbe zöldet, mert csak kinyírjuk. Vagy ott van egy régi családi botrány: nagyjából 20 éve anyukám - a szülinapi fatojás után közvetlenül - egy madáretetőt kapott apámtól karácsonyra, és jogosan állt értetlenül, hogy miért csak egy palatetős házikó jár neki. Most bezzeg tele vannak a boltok dizájnos etetőkkel és kertészcuccokkal, menő egészségesen élni és étkezni, a növénynevelés pedig az első számú hobbi az Instagram és a Pinterest körében - szinte fej-fej mellett versenyeznek a kajafotókkal. De még az is őszintén lelkesedik a gyökereztetés iránt, aki szkeptikus, távol tartja magát a millennialos cikkektől és a hashtagektől. A növények királyak, és a magyarok - Budapest biztosan - tartják a hajtáscserés tempót.
Akinek van biciklije, szeret jó helyeken enni, garázsvásárra járni, lemegy a Bánkitóra és a Kolorádóra, annak kötelező, nem?!
- és ez csak egy kolléga véleménye a sok közül a növénymániáról amellett, hogy szinte mindenki azt hangsúlyozta a cikk előtt, hogy legalább van egy kis élet a lakásban. Örömet okoz gondoskodni valakiről, sikerélmény egy-egy újabb levél, és depresszív minden pucér futó vagy fikusz.
Az legyen a legnagyobb gondunk, hogy szeretjük az állatokat vagy a növényeket, de csak úgy, mint a veganizmusnál (egyszerre, kéz a kézben értek a csúcsra), egy új a piaci rést kénytelen betömni a belváros. Ha így haladunk, lassan nem a vegán tejföl vált ki tömeghisztériát, hanem az Ikeából elfogyó vízipálma, és ölhetjük egymást a workshopokon megüresedett helyekért. A most bekapcsolódóaknak érdemes a #plantmama, #plantdad, a #plantlovers vagy a #boyswithplants hashtageket bekövetni az internetes felzárkózás érdekében. Utóbbin elég absztrakt beállítások jöhetnek szembe, a Férfi növénnyel variációkra (van női vezió is).
A növényt nem kell levinni hajnalban sétálni
Rengeteg cikk foglalkozik azzal, hogy miért is vonzódik mostanában az Y generáció (az idősebb korosztály rajongása időtlen idők óta töretlen) a szobanövényekhez: szinte semmi esély a saját otthonra, a városban aszalódunk az erkély nélküli lakásokban, és az átlagéletkor az első szüléseknél egyre magasabb (főleg Budapesten), és inkább növényekről gondoskodunk. Valami kell, valami, ami örömet okoz esténként, és ez a valami viszonozza a szeretet, de nem kell levinni reggel hatkor sétálni, nem hullik a szőre és nem rágja el a kábeleket. Ez a valami a növény, mindegy milyen, a lényeg, hogy megmaradjon a sötétebb sarkokban is, nem mérgező a macskáknak, és még jól is néz ki.
Novák Katalin (egy egy éve vásárolt jukka pálma anyakönyvezett neve) nekem a boldogságot jelenti. Azt, hogy képes vagyok életben tartani egy élőlényt és minden nap látom ennek az eredményét. Ott mosolyog a szoba közepén.
- ennyit a mindennapi örömökről egy másik kolléga szerint.
Ha benne vagyunk egy pár növényes csoportban vagy szóba kerül egy otthoni eredmény, kivétel nélkül mindenki megszemélyesíti a zöld barátját. Emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, erősítjük a kötődést, hogy még jobban fájjon, ha huzatot kap egy ártatlan példány és ledobja az összes levelét. Vagy éppen ellenkezőleg: pár napja volt, hogy egy bejegyzés alapján valaki kis híján elsírta magát a mangógyökér világhódító útjának kezdetén. Joggal.
Egy olcsó hobbi, ugye? Ugye?
A növénytartás - ha nem álltunk rá a különleges bonsai-okra, vagy óriáspálmákra - amúgy nem egy drága dolog, hajtásokat bármikor kérhetünk és sok olyan közösség is működik, ahol csak lelkesedésből cserélgetik a tagok a teherbíró szobazöldeket. Nem kell ehhez más, mint egy lakás - vagy kocsma -, ahol ki lehet tárgyalni, ki mit csinált korábban teljesen rosszul, vagy hogyan maradt meg az avokádója az ablakban. Alapvetően ez a legjobb lehetőség, és nem csak azért, mert ingyen van: spontán alakultak ki a facebookos hobbikertészetek, és nem kellett előre kitalálni a komplett Instakoncepciót, nincs benne semmi erőltetett. Aztán van egy következő szint: a workshopos megoldás.
Még január végén járta körbe a Facebookot az Urban Jungle Budapest (amúgy Urban Jungle Bloggers néven 791 ezren követnek egy hasonló, külföldi Instagramot) eseménye, ami tökéletesen mutatja, hogy mennyire ki vagyunk éhezve a növényes programokra és témákra. Egy workshopot hirdettek, hogy a legközelebbi áldozatunkat már ne öljük meg, ha egy mód van rá, mindezt 15 ezer forintért. A helyek gyorsan beteltek, várólistára kerültek a késők, és szinte biztos, hogy sokan hitték, hogy ingyenes az este. Mint a legtöbb olyan esemény, amire magyarokra számítanak: ez van, szeretjük, ha valami pontosan nulla forintba kerül, főleg, ha csak egy előadás jár érte. Regisztráltunk, vártunk, majd értesítettek, hogy mehetünk, miközben más növényes csoportban röhögtek azon, hogy mi járhat ennyiért: három növény, falatkák és új ismeretek.
Megérte? Igen, de nem ennyiért. A körítés fölösleges, ahogy az ajándék gyökereket se kellett volna kiemelni (bárcsak találkoznék valakivel, akinek átlagos körülmények között, lámpa és üvegház nélkül megmaradtak mindannyian, háromból egy az egyéni csúcsom), az előadás viszont egyértelműen hasznosnak bizonyult. De ehhez nem kellett se a power point, se egy Pinterest-board, se fejenként egy darab - amúgy szuper datolyás - vegán brownie-golyó, csak egy normális és informatív kertész. Háromszor több emberre kellett volna ezt szervezni csoportos foglalkozás helyett, harmadennyiért, és máris mindenki jól jár.
A találóan növénydokinak nevezett szakértő indította a beszélgetést, és volt is értelme. Jegyzeteltünk, bepörögtünk (nem csak huszon- vagy harmincvalahány éves nők voltak). Persze mindent el lehet olvasni az interneten, de nem árt, ha valaki személyesen válaszol az egyéni kérdésekre:
- a hall túl sötét, mit tegyek oda?
- a jukkám kopaszodik, ez normális?
- a könnyezőpálmám ferdébb a pisai toronynál, jó így neki? Hagyjam, hogy ő döntse el, mit akar?
- mit csináljak, hogy ne vacsorázza meg a macska a kertet?
- az Obiban vettem egy futót, szerettem, gondaztam, mégis meghalt. Azért túléli?
- hogyan gyökereztessünk bármit?
- a csapvíz oké? Lágyítsunk, keményítsünk? Gargarizáljunk a vízzel az öntözés előtt?
Jöttek a fotók, kérdések, tanácsok, és összességében tényleg az a helyzet, hogy érdemes összegyűlni, és még fizetni is (normális, nem 15 ezres határokon belül) a szakértelemért, de éppen annyira lehet sikeresen növényt nevelni fillérekből, mint vagyonokért. Jó társak, még akkor is, ha nem dörgölőznek úgy, mint a macskák, és nem is tisztítják úgy a levegőt, mint reméltük. Ettől még az elmúlt évek legjobb trendje, hogy menő zölddel telerakni a lakást. Aki meg bírja anyagilag, menjen workshopozni.
A növényes timelapse az új kajás videó
Nagyjából két éve írtunk a gyorsított főzős tartalmak népszerűségéről, nem is olyan régen pedig az ASMR-t jártuk körbe, hogy kinek jó az, hogy szappanokat darabolnak az Instagramon. A nyugtató videók nem tűnnek el, sőt, egyre több opció közül válogathatunk: az egyik újabb felfedezett például a magok fejlődésének pillanatai, a csíráztatás és virágzás.
Egyik nap arra ébredünk, hogy boldogan nézzük, ahogy mások szappant aprítanak
Egyre népszerűbbek a szappanaprítós, slime-os, tortadíszítős, suttogós videók Instagramon és YouTube-on, a nagy kérdés csak az, hogy miért nézzük ezeket? Szex vagy relaxáció?
Semmi különbség nincs a Tasty tonnányi sajtkrémet elhasználó, és mindent olajban kisütő receptjeihez képest, ugyanolyan relaxáló egy föld alól - vagy a vízből - kitörő életet figyelni percekig, mint egy fahéjas csiga állomásait. Az első lépések mindig legalább olyan zavarba ejtőek, mint amikor a mosogatóból bújik elő egy zöld szár, de aztán rájössz, hogy a növényeid még egy kólás üvegből is képesek utat törni maguknak. A Redditen szerencsére gyakran frissülő thread jött létre, hogy együtt nézhessük a magokat, majd várjuk, hogy haza lehessen menni a sajátjainkhoz a munka után.
Kiemelt kép: iStockphoto
