Ha a pároddal a mennyet és a poklot is átéled, ha nem tudod hová tenni a viselkedését, mert pillanatok alatt válhat durvává és nemtörődömmé, akkor ne magadba keresd rögtön a hibát. Elképzelhető, hogy borderline-szindrómában szenved. Szó szerint szenved, hiszen ebben az állapotban ő sem érzi jól magát.
A borderline személyiségzavar egy kisgyermekkorban kialakuló személyiségzavar. A kialakulás oka a rendezetlen érzelmi élet a szülőkkel, a figyelem hiánya, a szeretet és odafordulás hiánya a szülőknél. A kialakulásában szerepet játszhat valamilyen gyermekkori abúzus, de öröklött tényező is.
A borderline szindróma egyik legmarkánsabb tünete az érzelmi kiegyensúlyozatlanság. Aki ebben szenved, az akár ugyanazon a napon olyan szélsőséges hangulatingadozásokat élhet át, ami leginkább egy érzelmi hullámvasúthoz hasonlít. Hasonlót él át az is, aki borderline szindrómással él.
Jellemző még a se veled, se nélküled vagy a szeretlek is meg nem is viselkedés, és az, hogy olyan, mintha az embert egyik nap feltétel nélkül imádná, másnap meg utálná a párja. Nem tudnak egyedül, önmagukban, saját magukkal lenni, ezért előfordul, hogy piócaként tapadnak a párjukra. Párkapcsolataik egyszerre intenzívek és instabilok. A másik piedesztálra állítása és a lenézés, becsmérlés között ingadoznak.
A borderline-szindrómában szenvedők gyakran képtelenek uralkodni az indulataikon, és azt a környezetükre zúdítják.
Amikor a negatív érzelmek kerekednek felül, hajlamosak a dühkitörésekre, agresszióra, de arra is, hogy a haragjukat maguk ellen fordítsák, és magukban tegyenek kárt. Kapcsolataik éppen ezért veszekedésekkel, konfliktusokkal terheltek.
Ugyanakkor jellemző a borderline-szindrómás emberekre, hogy a nagy mélységek mellett hatalmas magasságokat is átélhetnek. Sok köztük a kreatív, intelligens ember, aki mellett boldog, felpörgött, pozitív óráikban mámoros és nagyon intenzív az élet.
A borderesekre az is jellemző lehet, hogy mivel az önértékelésük sem stabil, egyfajta állandó félelem lehet jelen az életükben. Félhetnek például attól, hogy egyedül maradnak – ilyenkor a roppant féltékenyek a partnerükre. Erős féltékenység, egyfajta kisajátítósdi jelentkezhet a barátságokban is. Jelentkezhet még náluk bizalmatlanság vagy éppen szélsőséges módon megnyilvánuló bizalom is mások iránt.
A fájdalmat, a szélsőséges hangulatingadozást, a dührohamokat, a magánytól való félelmet, a kétségbeeséseiket, azt, hogy világ számukra néha túl sok éles ingerrel van tele stb. sokan alkohollal, drogokkal, gyógyszerekkel próbálják oldani vagy tompítani.
Másféle függőségben is testet ölthet, például szenvedélyes vásárlási mániában, amit aztán a bűntudattal váltakozik. Férfiakra jellemző lehet, hogy szinte őrülten és vszélyesen vezetnek.
A borderline szindróma fogalmát Adolf Stern amerikai pszichoanalitikus alkotta meg 1938-ban. A kifejezés a neurózisok és a pszichózisok között található határra utal, ám a kifejezés azért nem fedi pontosan a valóságot, mert a borderline-szindrómások nem szakadnak el teljesen a valóságtól, nem állnak a pszichózis határán. Sokan nagyon is tisztában vannak a személyiségzavarukkal és képesek beszélni is róla.
Richard Moskovitz azt írja a témával foglalkozó könyvében: "Borderline-nak lenni azt jelenti, hogy az ember kevéssé érzi, kicsoda valójában és mitől kap erőt. Szélsőséges esetben azt is jelentheti, hogy másokhoz kell fordulnia, jelzésekért, hogy mikor egyen, igyon, pihenjen, sőt nevessen vagy sírjon. Jelentheti azt, hogy erősen ragaszkodik egy emberhez, eszméhez vagy tárgyhoz az egyik napon, és teljesen elhanyagolja ugyanezt egy másikon. (…) Aki borderline, az életet töredékekben éli meg, inkább pillanatfelvételek sorozataként, mint mozgóképként. Élmények különálló pontjai, melyek nem állnak össze egésszé."
Fontos: a borderline-szindrómás párodat nem tudod megváltozatni, megváltani, meggyógyítani. Szakemberre van szüksége ahhoz, hogy kezelni tudja a problémáit és a személyiségét.
