Egy forró nyári napon két munkás az út szélén egy mély gödröt ás. Az egyik elégedetlenkedni kezd:
– Te, haver, szerinted miért van az, hogy míg mi itt a tűző napon hajtjuk magunkat, addig a főnök ott az árnyékban üldögélhet?
– Fogalmam sincs. – feleli a másik. – Megyek, megkérdezem tőle.
Odamegy és megkérdezi a főnöktől:
– Mondja, főnök, miért van az, hogy míg mi a hőségben dolgozunk, addig maga meg a hűvösben ülhet?
– Tudod, az az intelligencia miatt van.
– Az meg mi?
– Figyelj, elmagyarázom. Itt van ez a fa, ideteszem a kezem a törzsére. Próbálj ököllel ráütni a kezemre, amilyen erősen csak tudsz!
A munkás lendíti az öklét, a főnök elkapja a kezét, és a melós teljes erővel beleöklöz a fába.
– Na, látod? Ez az intelligencia.
A férfi visszaballag a gödörhöz. Kérdezi a társa:
– Na, mit mondott a főnök?
– Azt, hogy azért ásunk mi itt, mert minden az intelligencián múlik.
– Hát az meg mi?
– Figyelj, megmutatom. – Azzal arca elé tartja az egyik kezét. – Ideteszem a kezem, te meg próbálj jó erősen rácsapni az ásóddal!
