Egy fiatal magyar nő koncentrációs táborban írt szakácskönyve egy ausztrál múzeum legféltettebb kincse

A Berlintől alig száz kilométerre lévő ravensbrücki női tábor a Harmadik Birodalom történetének legnagyobbja volt: 1939 és 1945 közt több mint százharmincezer nő és gyerek került ide, legalább 28 ezren pedig már nem éltek a szovjetek általi, 1945. április 30-án történt felszabadításkor. - írja a Digitális Konfliktus Adatbázis.

Az ide deportált 9-10 ezer fős magyar zsidó csoport tagja volt Peer (Gombos) Edit is, akinek a táborban írt szakácskönyve ma a legnagyobb ausztrál város zsidó múzeumának (Sydney Jewish Museum) legféltettebb kincse.

Fotó: Sydney Jewish Museum

A címlapján egyszerűen csak Ravensbrück 1945 feliratot, valamint két gomba képét viselő, képeslapnyi méretű füzetkét a túlélők táborban viselt ruhái, egykor elkobzott fésűk, fogkefék, cipők és kisebb-nagyobb tárgyak veszik körül, így a látogatók jó eséllyel ügyet sem vetnek az egyszerű kötetre, pedig az a túlélési vágy legerősebb bizonyítéka.

A világon mindössze hat fennmaradt "fantázia-szakácskönyv" egyike első pillantásra talán egyáltalán nem tűnik úgy, mintha bármiféle értelme lenne, az éhező, az emberiességüktől megfosztott, egy darab kenyérért kis híján ölni képes nők által rövid pihenőidejükben egymásnak mesélt ételreceptek azonban tökéletesen bizonyítják, hogy igenis bíztak abban, hogy egyszer majd hazatérnek és újra családjuk lesz, akiket majd elbűvölhetnek egy finom ebéddel.

Az éppen felnőtté váló Peer még azt sem tudta, hogy hogyan kell rántottát készíteni, így a tapasztalt, "szavakkal evő" nőket hallgatva úgy döntött, feljegyzi az ott elhangzott recepteket.

A Festins Imaginaires (Képzelt lakomák) című, a táborokban született szakácskönyveket bemutató dokumentumfilm ajánlója

A foglyok jó részéhez hasonlóan a Siemens & Halske egyik irodájában dolgoztatott lánynak egy napon sikerült papírt és ceruzát lopnia, amit apró darabokra vágott, egy barátja segítségével pedig könyvvé tűzte össze - mesélte az ausztrál SBS-nek a múzeum főkurátora, Roslyn Sugarman.

Dolgozó női foglyok a tábor közelében / fotó: Bundesarchiv/Wikimedia Commons

A magyar és német nyelven teleírt lapokon olyan ételek leírásai bukkannak fel, mint a töltött káposzta, a paprikás hal, vagy épp a gulyásleves, a kilencvenhét receptnek azonban több mint a fele édességek: krémek, kekszek és torták elkészítését meséli el, így a nugátét, a Sacher-tortáét, vagy a császármorzsáét. Nem véletlenül, hiszen a sütőben készülő édességek illatáról a nőknek az otthonuk jutott eszébe.

A legtöbb leíráshoz nincs feltüntetve a szükséges mennyiség sem, mivel az azokat elmesélő nők sosem láttak konyhai mérleget vagy szakácskönyvet, a készítés módját pedig a szüleiktől vagy nagyszüleiktől lesték el.

"Az ételről beszélgetés az európai koncentrációs táborokban mindennapos volt, hiszen a foglyok folyamatosan éheztek.Ez az apró könyv az ellenállás egyik módja, ami fenntartotta a remény és emberség érzését."

- tette hozzá a kurátor.

Betekintés

A titokban készült vékony könyvbe itt, az SBS oldalán pillanthat be.

Ravensbrückben egyébként nem csak zsidókat tartottak fogva: a legalább 133 ezer nőből és gyerekből 20-22 ezren voltak izraeliták, közülük kilencezren voltak magyarok. A vékony füzetben így nem meglepő módon nem csak kóser receptek bukkannak fel.

Peer a táborból való szabadulása után más túlélőkkel együtt Ausztráliába emigrált, ahol társaival együtt lerakta a jókora ország zsidó közösségének alapjait. A könyvet más tárgyakkal együtt 1996-ban adományozta a zsidó múzeumnak, felismerve annak fontosságát, az pedig azóta is a gyűjtemény egyik legféltettebb darabja.

Néhány, egykor foglyokkal teli barakk még ma is áll / fotó: Norbert Radtke

Tíz évvel korábban, Ravensbruck 1945: Fantasy Cooking Behind Barbed Wire (Ravensbrück 1945: Képzelt főzés a szögesdrót mögött) címmel 500 példányban angolra fordított, de az eredeti lapok másolatát is bemutató könyv készült belőle, amit a nő eredeti tervei szerint különböző zsidó jótékonysági szervezeteknek adományozott volna, hogy az eladásukkal pénzhez jussanak. A szervezetek viszont nem kértek a már kinyomtatott, nagylelkűen felajánlott darabokból, köszönhetően annak, hogy a kötetben nem kóser receptek is szerepeltek.

A könyvek éveken át az idős nő lakásában porosodtak, aki kisebb lakásba való költözésekor egy barátjának adta. A megajándékozott tíz példány kivételével az összeset kidobta, a maradékok pedig később egy szakácskönyvgyűjtőhöz, Dalia Carmelhez kerültek. Neki köszönhetően a példányok ma a világ számos judaika gyűjteményébe eljutottak.