Meglepően izgalmas helyeken merülhetünk bele, a különböző kultúrákba. Elmondjuk mik voltak a tapasztalataink!
A Gozsdu udvar egészen speciális módon élt az emlékezetemben. A húszas éveimben nem telhetett el úgy szórakozással töltött, budapesti éjszaka, hogy ne fordultam volna be a Király utcáról, minimum egy röpke kitérőre. Aztán ahogy teltek az évek, kinőttem a városi hajnalokból, így a Gozsdu sem volt már akkora barátom.
Pár nappal ezelőtt aztán újra visszamerészkedtem egy estére, és talán magamat leptem meg a legjobban vele, hogy mennyire máshogy, mégis milyen jól szórakoztam.
Mert a Gozsdu udvar gasztronómiában is erős, és meglepően izgalmas helyeken merülhetünk bele, a különböző kultúrákba.
Vicky Barcelona
Az estét a Vicky Barcelonában indítottuk. Ez a hely 2015 óta meghatározó szereplője a belvárosnak, és a péntek esti tömeget elnézve, az érdeklődés az elmúlt években sem lett kisebb irántuk.
Alig teszem le a kabátomat, már érkezik valami sárga ital, egy feles pohárban. A felszolgáló arcán akkora mosoly van miközben megkínál vele, hogy eszembe se jut elutasítani, és a társaság többi tagja sem tiltakozik. A pohárban egy kellemes, trópusi ízvilágú koktél lapult, éppen csak a hangulatot rúgja be.
Pont kellett is ez ahhoz, hogy kicsit bátrabban fussuk át az étlapot, és merjünk pár kockázatosabbnak tűnő döntést is hozni. És ha már így nekikezdtünk, egy kancsó sangría sem tűnt rossz ötletnek.
A menüt nyugodtan nevezhetjük fúziós, spanyol konyhának. A tradicionális ételek szinte minden esetben kiegészülnek egyedi hozzávalókkal.
Ez azért klassz, mert tudod, hogy mit rendelsz, de közben van némi meglepetésfaktor az extra ízek miatt.
Szerintem egy hely konyháját a legegyszerűbb ételein keresztül lehet a legjobban felmérni, így elsőként a padron paprika és az olívabogyó felé nyúlok. És majdnem dobok egy hátast a székről (ebbe lehet, hogy a bor is besegített), amikor realizálom, hogy mindkettő milyen elképesztően tökéletesen van fűszerezve.
Innen aztán egyre messzebb merészkedünk: Spanyol szalámik és sajtok kerülnek az asztalra, majd sült cukkini és calamari. A szószok és mártogatósok minden ételnél különösen izgalmasak.
Emlékezetes maradt még a croquetas, azaz a kéksajtos és burgonyakrémes sült golyó, és a gambas, ami datolyával és szalonnával burkolt garnélanyárs.
Endívia levelek fekete-cseresznye vinaigrette-ben tálalva, eperrel, kecskesajttal és kandírozott pekándióval.
Kicsit sós, kicsit savanyú, de leginkább édes. Magos és friss. Roppan, aztán krémesen lágy. És közben irtó szexin néz ki. Saláta még soha nem volt ilyen meggyőző.
A Vicky Barcelona számunkra most csak a bemelegítő fogás volt, de abszolút megértem, ha valaki itt is ragad, és egy ponton akár táncra is perdül, hiszen szerdán és csütörtökön élő zenével, pénteken és szombaton pedig latin partyval várnak.
Cím: 1072 Dob utca 16.
Nyitvatartás:
vasárnaptól csütörtökig: 18:00 – 01:00
péntek, szombat: 18:00 - 05:00
Chef: Michael Levy
Meshuga
Én a Vicky Barcelonánál nem igazán tudtam volna elképzelni lazább helyet a városban, míg ezen a bizonyos estén át nem értünk a Meshugába.
A jó zene, a hangulatvilágítás, és a modern enteriőr rengeteget ad hozzá a hangulathoz, és eszméletlenül furcsa azt látni, hogy ennek az egésznek a személyzet is szerves része.
Külföldön rengetegszer érezhetjük ezt a pezsgést, de magyarként, Magyarországon nagyon furcsa megtapasztalni.
Amikor egy újabb köszöntőital után a séf, Yoav Abid az asztalunkhoz lép, már teljes nyugalommal bízzuk rá magunkat: mutathat bármit, amit ő jónak lát, biztos működni fog.
Hiszen a Meshuga menüje Tel Aviv mediterrán, fúziós gasztronómiáján alapszik. Szóval az izraeli konyha mellett garantált a játékosság is.
És itt jött a második, váratlan meglepetés.
Több kedvencünk is lett az este alatt. A Sashimi névre hallgató volt az egyik.
Ennek az alapját a stone bass típusú hal adja, ami mellé érkezik retek és avokadókrém. A szója vinaigrette és az égetett citrus kellemes fanyarságot ad neki, és a tetejére kerülő gyömbérmorzsa egy kis csípősségről is gondoskodik.
Ezen kívül erősen ajánlott a "Fish Cigar", ami tulajdonképpen egy hallal töltött ropogós tésztarúd, amit joghurtba és egyfajta shakshoukába mártogathatunk. De a zöldfűszeres - tahinis - mandulás karfiolért is szívesen visszamennénk.
Az ételek mellett pedig a hangulat végig eszméletlenül felszabadító volt. A felszolgáló, a konyhai személyzet és a pultos is hosszan társalog veled, ha igényled, és válik az estéd szerves részévé.
Cím: 1075, Holló u. 12-14.
Nyitvatartás:
vasárnaptól csütörtökig: 18:00 – 00:00
péntek, szombat: 18:00 - 01:00
Séf: Yoav Abid
Jardín Cocktail Bar
A Jardínba 11 után értünk át. Ezen a ponton már nem óvatosan összekoccanó poharakat lát itt az ember, hanem ölelkező, táncoló és egymással incselkedő arcokat.
Az ülőhelyeket úgy kell vadászni benn, így arról első körben le is tettünk.
Normál esetben biztos hosszabban diskuráltunk volna az italok mögött rejlő koncepcióról, de nem fogok hazudni nektek, mi kissé kapatosan a körítésre mentünk, és a legőrültebb tálalásokhoz ragaszkodtunk. Így került elénk végül egy fürdőkád és egy sütit majszoló szörny is.
After a hard day
Mezcal, tequila, eperszirup, tabasco és szecsuáni bors elegye. Egyszerre édes, krémes és csípős. Talán ez volt a legőrültebb ital, amit az este folyamán kóstoltunk. Elsőre fura, de mégis itatja magát.
Magnum
Fekete dió bitter, whisky, amaretto és pisztácia szirup találkozása. Jégkrém hatás, pohárba zárva. Elegáns, csajos ital.
Cookie Monster
Vanília vodka, mogyoró likőr, kávélikőr, espresso és csokoládé szirup rejtőzik ebben a vicces bögrében. Alkoholba se mártogattam még ez előtt Oreot, de ha valahol, hát ezt is a budapesti éjszakában illik elkezdeni.
Cím: 1072, Dob utca 16.
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig: 18:00 – 01:00
szombat, vasárnap: 18:00 – 02:00
Biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki régen csak észvesztő szórakozásra használta a Gozsdut, aztán mostanra belenőtt abba a szerepbe, hogy nyitott legyen ennek az udvarnak a gasztro kínálatára is.
A Vicky Barcelona, a Meshuga és a Jardín a turisták mellett nekünk is szól. Egyszerre biztonságos terep, és megdöbbentően új élmény. Ha utazni nincs idő, hát adjunk egy estét a meditterán vonalnak Budapest szívében.
Fotó és szöveg: Vass Adrienn
