Az árvaházi gyerekek nem olyan felhőtlenül boldogok, amikor sok karácsonyi ajándékot kapnak, mert tudják, hogy ezután hosszú ideig mindenki megfeledkezik róluk.
- Fátok is van?
- Három is, három különböző cégtől. Kalács is rengeteg van, annyit hoznak, hogy nem is győzzük megenni.
- És a fákat ti díszítettétek fel?
- Igen, képek is vannak róla, meg is osztották őket. Szeretem, amikor ilyen sokan vannak, de utána nagyon elszomorodok.
- Miért?
- Sok ember vesz körül minket decemberben, minden héten. De januárban nem jön senki, minden olyan üres. A kisebb gyerekek folyton az udvaron sétálnak, a kaput lesik, és nem értik, miért nem jön már senki. Ezért vagyok szomorú, mert az ünnepek után mindenki megfeledkezik rólunk. Tudod, nagyon utálom a januárt…
Mit is akarok ezzel mondani? Tudom, hogy mindannyian jobbak vagyunk karácsonykor. De nem próbálhatnánk meg, legalább néhányan, januárban is jobbnak lenni?"