Egy közelmúltban publikált tanulmány alapján aggasztó és megállíthatatlan ütemben süllyed Mexikóváros - írja a ScienceAlert. A több mint 21 millió lelkes mexikói főváros a világ egyik legnagyobb települése.
A föld alatti rétegekből évszázadon át vonták ki a vizet, emiatt a tómeder, amelyben a metropolisz fekszik, egyre szárazabbá válik.
Az agyagrétegek összenyomódnak, illetve széttöredeznek, Mexikóváros pedig egyre csak süllyed.
A folyamat nemcsak az infrastruktúrára, hanem a vízbiztonságra is komoly veszélyt jelent.
Bár az 1950-es évek óta tilos lefúrni a talajvízhez, a 115 évnyi szintezési és a 24 évnyi GPS-es adatok alapján a város hasonló ütemben süllyed tovább. A metropolisz északkeleti, nem urbanizált részén egyes helyeken a roskadás az évenkénti 50 centimétert is eléri. A kutatók szerint még ha sikerülne is megemelni a víz szintjét, a süllyedés nagy része már helyrehozhatatlan lenne.
A szakértők az 1900-as évek elején fedezték fel a folyamatot, akkor évenkénti 8 centiméter roskadást rögzítettek. 1958-ra az arány 29 centiméterre nőtt, emiatt elkezdtek korlátozásokat bevezetni a vízhasználatban. Ezt követően a süllyedés évenkénti 9 centiméterre mérséklődött, az elmúlt két évtizedben azonban a jobb mérési módszereknek köszönhetően kiderült, hogy a süllyedés nagyjából állandó, és évi 40 centiméter körül alakul a történelmi belvárosban.
A friss adatok alapján a metropolisz alatti rétegek összességében 30 százalékkal nyomódhatnak össze, a folyamat viszont nem fog lezárulni az elkövetkező 150 évben. A felső réteg már most 17 százalékkal vékonyabb. A roskadás természetesen nem azonos mértékű mindenhol, néhol a város alig tapasztalt süllyedést, más részek viszont már az eredeti tómeder alá kerültek. Ezek az eltérések növelik a felszíni repedezés kockázatát.
Nem Mexikóváros a világ egyetlen metropolisza, ahol a rossz vízgazdálkodás miatt süllyedés jelentkezik: az iráni fővárosban, Teheránban is hasonló a helyzet.
