Amikor megnéztem a filmet, újságíróként ki kellett töltenem egy kérdőívet, amiben pontoznom kellett, mire hány pontot adok. Ön hány pontot adna magára rendezőként?
Az ember magát és a gyermekét nem tudja és nem is akarja pontozni. És ez így is van jól. Természetesen ahány ember annyi vélemény, de szerintem szerethető és ízléses film lett a Kölcsönlakás, és nekem ez volt vele a célom, hogy ne legyen gatyaletolós. Van benne szó szerinti gatyaletolás, de azért az mégsem az, mint amit számos hollywoodi komédiában látni lehet. Hihető figurákat, embereket akartam megmutatni, túlzásokba esés nélkül. Olyan színészeket hívtam, akik szerintem iszonyatosan jók. Nyilván Oroszlán Szonja ezt a műfajt a kisujjából kirázza.
De azért más karaktert kapott, mint amilyet szokott.
Igen, próbáltam kirángatni abból a skatulyából, amibe korábban őt betették, hisz ő ennél sokkal többre képes. Kiváló komika! Szerintem nagyon jól állt neki ez a szerep, de például Martinovics Dorinának ez volt az első vígjátéka. És azt hiszem, hogy őszintén szerette forgatni.
Miért most rendezett filmet? Első gondolatom az volt, amikor ez hír volt, hogy az a figura, amit a legtöbbször megformál a filmeken, egyszerűen korral elmúlik.
Mindig is foglalkoztatott a filmek világa, a forgatások és a rendezés, szóval ez a döntés nem feltétlen az évekkel függ össze.
Lehet azt is mondani, hogy a szexi, jó nő, feleség után sokáig nem nagyon van semmi a nagymamáig, miközben a férfiaknál teljesen más a helyzet.
Bár szerintem általában véve az igaz, hogy a nőknél 45 körül megváltoznak a szerepek, és nem csak a színésznők esetében. De remélem, hogy nem nézek ki annyinak, amennyi vagyok.
Szóval tudatos stratégia.
Ugyan, az én életemben semmilyen tudatosság nem volt soha, egyedül a gyerekem megszületése. Szakmailag én többnyire sodródtam.
Fotó: Bielik István /
24.hu
De azért végig sodródni nem lehet egy pályán.
Nyilván, és ez egy nehéz döntés volt, mert tisztában voltam vele, hogy mit kapok ezért. De azt is gondolom, hogy ha nem lépsz ki a komfortzónádból, akkor nem leszel igazán sikeres sem. Magyarországon bevett szokás, hogy mindenki megkapja a skatulyáját az elején, és az marad. Szabó Simon mindig a paraszt rosszfiú, Szonja a szőke liba, én meg huszonéve megyek fel a Parlament lépcsőjén. Nonszensz. Megcsináltam egy csomó filmet és darabot, amit nem néznek meg, akik kritizálnak.
De az a vélemény is van, hogy nincs ez a film, ha nincs kapcsolata Andy Vajnával.
Sokat forgattam filmben, dolgoztam színházban, az elmúlt években volt alkalmam alaposan megismerni a szakmát, még ha rendezőként ez is volt az első munkám.
Azt, hogy megkaptam ezt a lehetőséget nem csak Andy döntése volt, hiszen nem is lehetett volna csak az övé.
A Kölcsönlakásnál forgatókönyvírói és a produceri kredit volt, ami azt jelenti, hogy nem a rendező kapta a támogatást, hanem a pályázó cég. A film pedig végig ment azon a fejlesztési folyamaton, amin minden produkció és végül az ötfős döntőbizottság szavazott róla, akik között Andy csak egy volt az ötből. Ha csak kettőnek az ötből nem tetszik, nem valósult volna meg.
De, hogy az ember első filmesként ekkora lehetőséget kapjon, büdzsét, marketinget, ebben csak van szerepe a személyes kapcsolatnak. Ha Andy nincs, mi nincs a filmben?
Andy barátom és mentorom volt, természetesen számított a szava sok mindenben, de nem úgy keltem fel reggelente, hogy Andy to do listája várt volna. Kétszer járt kint a forgatáson, egyszer ebédidőben, és el is ment, mielőtt visszamentünk volna dolgozni. A végeredménnyel elégedett volt, noha nem látta a teljesen kész filmet, amit nagyon bánok. Persze látta mégis, mert az ő fejében valószínűleg már a kész film pörgött, amikor megnézte. A zene fontosságát például ő tanácsolta, és ahogy lehet hallani a filmben, elég hangsúlyos is lett. Mellette rengeteg szakember véleményét meghallgattuk és megfogadtuk. Amit tőle tudok vagy tanultam, azt nem az elmúlt másfél évben szereztem meg, hanem az elmúlt húszban, mióta ismerem. Sokat tudott a filmezésről. És időnként vitatkoztunk, akkor is, amikor együtt voltunk, ő nem értett egyet bizonyos döntéseimmel, de végül elnézést kért, és igazat adott.
Az egyik fontos döntés az volt, hogy elhagyta a Színművészeti Főiskolát. Sosem gondolkodik rajta, hogy mi lett volna, ha nem? Mondjuk, állhatna a Katona színpadán.
Igazából nincs értelme már ezen rágódni. Már régen elmúlt belőlem az a vágy, hogy Ascher Tamás rendezzen. Fatalista vagyok, valamiért így kellett lennie. Ha valaki, akkor elém állt volna, és azt mondja, ne menj a szerelmed után Amerikába, mert nehéz lesz visszajönni, elgondolkodtam volna, de senki nem mondta, én meg mentem a saját fejem után. Nekem ezt hozta a sors, és elégedett vagyok a jelenlegi karrieremmel.
Fotó: Bielik István / 24.hu
És ez jó?
Igen. A legjobb. Nagy szakadékok és magasságok után, de most úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. Sokan mondják, hogy megváltoztam. Határozottabb lettem, merészebben vállalom a döntéseimet, a véleményemet. Nyilván, mint rendező ezt kellett tennem. Nem lehetett bennem bizonytalanság.
És arra fel van készülve, hogy most mindenkinek határozott véleménye lesz önről és a filmről?
Fel vagyok készülve, és nem félek tőle. Csináltam a közönségnek egy filmet, és büszke vagyok a végeredményre. Őszintén remélem, hogy a nézők közül sok mindenkinek tetszeni fog, mosolyogva jönnek majd ki a moziból, kicsit dudorászva, kicsit szerelmesen, kicsit elgondolkodva. Szórakoztatni, nevettetni szeretnénk, és úgy gondolom ez ezzel a filmmel sikerülni fog.
Hány nézőre számít?
Nem gondolkodom számokban. A Kölcsönlakás egy olyan brand, amit most kell felépíteni. Nagyon remélem természetesen, hogy sok mindenkihez eljut a filmünk, de a lényeg, hogy másfél órára kikapcsoljuk az embereket a hétköznapok problémáiból és önfeledten szórakozzanak egy jót. Minél többen teszik ezt, annál elégedettebb leszek, de a lényegen ez már nem fog változtatni: boldog vagyok, hogy elkészült a Kölcsönlakás és alkalmam van megmutatni a nézőknek a munkánk gyümölcsét.
A történet színházban is látható. Ön is játszik benne.
Igen, két éve a Játékszínben. Őrült siker. Reméljük, megismétlődik filmen is.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
