Scholz szövetségi kancellár kávéért küldte Magyarország miniszterelnökét – hogy megkönnyítse az Ukrajnával folytatott uniós csatlakozási tárgyalásokat. De a győztes Orbán: milliárdokat kapott, és újra zsarolhatja az EU-t.


A Der Spiegelhosszas kommentárban elemzi a legutóbbi EU-csúcs után a magyar kormányfő körül kialakult helyzetet. A „Talán minden idők legdrágább kávéja” címmel megjelent írásban Markus Becker többek között arról ír, hogy talán első pillantásra a német kancellár zseniális ötletének tűnhetett, hogy elküldte Orbán Viktort egy gyors kávéra, miközben a többi 26 állam- és kormányfő egyhangúlag megállapodott abban, hogy hivatalosan is megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával, amit a magyar miniszterelnök annyira meg akart akadályozni. Azonban meglehet,

Ugyanis, miközben Orbán semmi lényeges áldozatot nem hozott, mindent megnyert, amit csak lehetett. Eurómilliárdokat kapott (a felszabadított brüsszeli források révén), sikeresen blokkolta az Ukrajnának szánt pénzügyi segélyt, és továbbra is minden lehetősége megvan arra, hogy a jövőben zsarolja az EU-t, ráadásul Ukrajna csatlakozását számos ponton blokkolhatja a későbbiekben is.

Így aztán a szellemesnek tűnő trükk a kávéval végeredményben tovább növelte a magyar miniszterelnök zsarolási potenciálját. Ugyanis, miközben a csatlakozási tárgyalások megkezdése csupán szimbolikus gesztus volt, addig az Ukrajnának nyújtandó, és Orbán által később megvétózott támogatás valós és azonnali segítség lehetett volna az oroszokkal háborúban álló országnak – állítja a lap.

Úgy tűnhet, a kávészünettel Orbán tett engedményt Brüsszelnek, ám cserébe a több mint tízmilliárd eurónyi uniós támogatás blokkolását oldotta fel a Bizottság. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke állíthatja azt, hogy csak a törvényt tartotta be, hiszen Magyarország teljesítette az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó követelményeket, ezért jogosult volt a pénzre, de attól még joggal feltételezhető, hogy politikai alku született, hiszen pontosan a csúcstalálkozó előtti napon döntött Brüsszel a pénzekről.

– írja a Der Spiegel elemzője.

A cikk szerzője így folytatja: „Orbán Viktor nyíltan aláássa az Európai Unió biztonságpolitikáját egy számára egzisztenciális kérdésben. Már nem is próbálja elkerülni azt a látszatot, hogy Putyin akaratát teljesíti. Orbán Viktor még az amerikai szenátus republikánus képviselőinél is lobbizott, hogy állítsák le az Ukrajnának nyújtott segélyeket. Jól tudva, hogy ez valószínűleg Putyin katonai győzelmét jelentené. Az árulás nagy szó, de itt helyénvaló:

A Spiegel elemzése szerint a magyar vezetőnek nem érdeke, hogy megvédje az Európai Uniót. Határozottan egy diktátor oldalán áll, aki erőszakkal akarja megváltoztatni a határokat Európa közepén. Mindezt csupán azért, mert arra számít, hogy Putyin Ukrajna elleni agressziója sikeres lesz, és idejében a győztes oldalára akar állni. Orbánnak ugyanis a jövőben is szüksége lesz az olcsó oroszországi gázra, amely nélkül „korrupt rendszerét az összeomlás fenyegeti”, mivel egy ideje igencsak elapadta az uniós források – pontosan a jogállami deficit miatt. Végül a Spiegel publicistája levonja a következtetést:

A probléma azonban az, hogy az Unió törvényei nem rendelkeznek egy ország kizárásáról. Marad a 7-es cikk szerinti eljárás (azaz az ország szavazati jogának megvonása). Ehhez azonban egyhangú döntésre van szükség. Markus Becker végül arra a következtetésre jut, hogy a többi államnak radikálisabb lépéseket kell megfontolnia a magyar rezsimmel szemben.