Robert McCall immár harmadszor játssza élet és halál urát, ezúttal egy festői szicíliai kisvárosban tanítja véresen móresre azokat, akik nem általlják háborgatni azokat, akiket szeret. Vagy őt magát… Kritika.
Denzel Washington 1977-ben, 22 évesen kapta első szerepét a Wilma című tévéfilmben, tehát már egy jó 46 éves karrier áll mögötte. Ez idő alatt 61 színészi kreditet gyűjtött össze, két Oscar-díjat kapott (az 1989-es Az 54. hadtest mellék- és a 2001-es Kiképzés főszerepéért), további 8 Oscar-jelölést tudhat magáénak (Kiálts szabadságot, Malcolm X, Hurrikán, Kényszerleszállás, Kerítések, A jogdoktor, Macbeth tragédiája, valamint a Kerítésekért producerként is), és eddig 4 filmet rendezett (Antwone Fisher élete, Érvek és életek, Kerítések, Napló kisfiamnak).
Washington sosem szerepelt franchise-okban, minden filmje új, eredeti történet vagy adaptáció volt, nem érezte szükségét annak, hogy visszakanyarodjon bármelyik korábbi szerepéhez. A Kiképzés rendezője, Antoine Fuqua azonban mégis sikeresen rávette őt erre közös, 2014-es sikerfilmjük, A védelmező kapcsán. 2018-ban jelent meg ugyanis A védelmező 2, Denzel Washington első folytatása, ami hasonló népszerűségre tett szert, mint az első rész négy évvel korábban: mindkét film majdnem 200 millió dollárt termelt a világ mozijaiban.
Ha pedig egy üzlet beindul… Fuqua és Washington nem is álltak meg itt, s úgy gondolták, ha lúd, legyen kövér, s alakuljon trilógiává Robert McCall története. Színészünk így kipipálhatta ezt, kapott egy legendás szerepet, mint amilyen Harrison Fordnak Han Solo vagy Indiana Jones volt, Keanu Reevesnek Neo vagy John Wick, Johnny Deppnek Jack Sparrow satöbbi satöbbi.
Igaz, amíg Wicket főként a bosszú vezérelte, majd később saját bőrének mentése, addig McCallt az igazságérzete és a védtelenek védelmezése – innen a magyar cím. Az eredeti (The Equalizer) inkább az egyensúly megtartásáról szó, ha az emberi gonoszság felüti fejét, túlzásba esik, és elnyomja a jót, McCall kiegyenlíti a dolgokat.
Az 2014-es első rész ennek tükrében egy valóban szórakoztató akciómóka volt, amelyben McCall egy fiatalkorú prosti (Chloë Graze Moretz) védelmében végül egymaga elintézi a teljes bostoni orosz maffiát. Semmi személyes, csak amit megkíván az erkölcs. Hősünk sebezhetetlennek tűnt, és ez rendben is volt így, hiszen nézőként nem akartuk félteni őt, csupán arra vágyott a bennünk munkáló ösztön, hogy változatos módokon nyírja ki azt a sok emberi hulladékot. Ezt pedig annak rendje és módja szerint meg is kaptuk.
A 2018-as második részben pedig már McCall számára is személyessé vált a szitu, hiszen egy jó barátja meggyilkolása után ered a gazok nyomába. Érezhetően nagyobb szabású volt a folytatás, a fináléban egy grandiózus, hurrikán közepette zajló leszámolással és immár egy cselekménybeli csavarral is (az első rész nem tartogatott ilyesmit), az előd nyers egyszerűségében rejlő nagyszerűségét azonban már kevésbé láttuk viszont.
Majdnem tíz évvel az első epizód után pedig itt a trilógiazáró, amelyben a cselekmény áthozta McCallt Európába, nevezetesen Szicíliába, ahol kezdésként felszámol egy drogtelepet, majd súlyosan megsebesül, és egy Altamonte nevű fiktív tengerparti kisvárosban (valójában a festői szépségű Atraniban, az Amalfi-parton) köt ki, ahol a helyiek ápolják, és pikkpakk befogadják a titokzatos férfit.
De ami késik, nem múlik…
A védelmező 3 annak ellenére érződik inkább egyfajta közbevetett kalandnak két rész között, mintsem trilógiazárónak, McCall történetének végére pontot tevő nagyszabású finálénak, hogy azért itt is megidéződik egy kicsit a múlt az előző részekből, és ad némi keretet az egésznek. Na meg ott is, hogy a 2004-es A tűzben edzett férfi után Washington újra együtt játszhatott az akkor 10, most már 29 éves Dakota Fanninggel.
Sokkal kevesebb bunyót, csörtét és üldözést kapunk, mint az előző részekben, a film első kétharmada például főként arra megy el, hogy megutáltassák velünk az ellenfeleket (ez kétségtelenül sikerül is, bár nem túl árnyaltak, egyszerűen csak sátáni gonosz mind), és hogy egyre jobban várjuk, mikor robban már végre McCall. Aztán persze naná, hogy robban, de inkább pukkanásnak érződik, mivel túl gyorsan és kevésbé kreatívan zavarja le a helyi szemét kisöprését, főként, ha A védelmező raktárbeli parádéjára vagy A védelmező 2 tornádós leszámolására gondolunk.
Így ez hagyhat bennünk némi hiányérzetet, de azért a szerethető karakterek, a csodás helyszín csodás fényképezése és franchise-tól megszokott, 18-as karikásan véres képsorok kárpótolnak. Azt érezni csupán, hogy valami nagyobb csinnadrattát vártunk McCalltól, főként, ha már nem tér vissza egy esetleges negyedik menetben. Erre pedig minden esély megvan, pedig Denzel Washingtonról (Liam Neesonhoz hasonlóan) 68 évesen is simán elhisszük, hogy néhány másodperc alatt maga alá gyűri a huszon-harmincéves kigyúrt ifjakat is. Hiszen ő Robert McCall. Vele ne kekeckedj!
