Az előző részek tartalmából: Woody Allen öt filmre szóló szerződését felmondta az Amazon, miután az idős rendező újra támadások kereszttüzébe került volt élettársával, Mia Farrow-val folytatott, kilencvenes évekbeli peres ügye és az akkor felmerült, majd elejtett pedofilvádak miatt. Allentől, hiába mentették fel 1992-ben minden vádpont alól, nemcsak az Amazon, hanem több színésze is elhatárolódott, köztük Timothée Chalamet és Selena Gomez, a rendező akkor elkészült filmjének főszereplői. Az Egy esős nap New Yorkbant végül nagy nehezen bemutatták, Allen pedig kapott egy csomó lelépési pénzt az Amazontól.
Kapcsolódó
Woody Allen kamaszfiúvá változott, de lélekben nyolcvanéves maradt
Az Egy esős nap New Yorkban Woody Allen "elaludtam a forgatáson"-korszakának jellegzetes darabja. Kritika.
A pénzből Allen vélhetően elment nyaralni - bár utazgatni inkább a felesége, Soon-Yi Previn szeret -, és ha már Spanyolországban járt, leforgatta a következő filmjét. Valójában az újabb spanyol finanszírozású Allen-filmet már tervezték egy ideje, és 2019 nyarán gyorsan tető alá is hozták. A rendező legutóbb a Vicky Cristina Barcelonával adózott Spanyolország nagyszerűségének és járt a bőkezű helyi producerek kedvében. Annak a több mint tíz évvel ezelőtti filmjének mintha még lett volna valamennyi tétje. Rémlik, hogy mérgező szerelmi négyszögbe bonyolódó, fiatal nők történetét láttuk, szenvedéllyel, erotikával, a felnőtté válás súlyával.
Súlyos dolgokról ezúttal szó sincs. A főhős a legújabb a szokásos Woody Allen-alteregók sorában: Mort Rifkin, a New York-i filmkritikus, tanár és kisnyugdíjas, aki sajtófőnökként dolgozó, nála alsó hangon húsz évvel fiatalabb feleségét kíséri el a San Sebastián-i filmfesztiválra. Sue-t elvarázsolja a hűs tengeri szellő meg a fesztivál csillagaként ünnepelt rendező, akit Louis Garrel játszik, kifogástalanul parodizálva saját magát, a szívtipró európai filmsztárt. Mort sandán méregeti a kialakuló vonzalmat, miközben maga is kikacsintgat a házasságból: megismer egy helyi orvost, a nála alsó hangon harminc évvel fiatalabb Jót, és vad gondolatai támadnak. Na, nem túlságosan vadak, mert Mort a hódításnál sokkal jobban szeret elkalandozni az emlékeiben, és fejben újrajátszani kedvenc Fellini- meg Bergman-filmjei híres jeleneteit.
A Rifkin fesztiválja pont olyan, mint a főhőse. Teszetosza, nem halad semerre, fáradt és enervált, időnként viszont megcsillantja a humorát.
A szokásos alleni tréfáknál ("- Hallottad, hogy Phillippe filmje fődíjat nyert Kölnben? - Milyen érdekes, Eichmann nem ott született?") sokkal viccesebb egy vágás, amikor a Sue-nak nagy lendülettel udvarló, bájgúnár filmrendező képét a beesett vállal gubbasztó, elcsigázott Mort képe követi. Ezt a két férfit tényleg ég és föld választja el egymástól, abban viszont közösek, hogy Allen mindkettejüket kineveti. Csak a női figuráit veszi komolyan: Gina Gershonnak és Elena Anayának jut néhány igazi embereket idéző, tépelődő pillanat, de persze az ő karakterük is papírmasé.
Vagy inkább egy nyolcvanöt éves filmrendező merengéseinek gyümölcse, egy rendezőé, aki olyan természetességgel csinál filmet, mint más a reggeli kávéját, de ugyanannyira álmos is közben.
A Rifkin fesztiválja Allen-közhelyekből és halovány paródiákból épül fel, ami nem jelenti azt, hogy rossz lenne nézni. San Sebastián városa gyönyörű, remek lehet ott fesztiválozni, beülni egy pohár borra, fürdeni a tengerben. Az alkotóknak mindez megadatott. A színészeken látszik, hogy kipihentek, jól érzik magukat, és ezt ilyen vírusos időkben öröm nézni. Csak egyvalaki érzi rosszul magát: Mort Rifkin, akit a Woody Allen-i nyavalygást üzembiztosan hozó Wallace Shawn alakít.
A színészként, drámaíróként és New York-i díszértelmiségiként is ismert Shawnnak ez a hatodik Woody Allen-filmje - először a Manhattanben dolgoztak együtt -, a jelenléte pedig tovább erősíti azt az érzésünket, hogy a Rifkin fesztiválját régi barátok készítették egymásnak, unaloműzésként, a komoly művészi szándékokon régen túl, de szerencsére még a síron innen.
Szinte felesleges is odafigyelni, mi történik a vásznon, mert aki kettőnél több Woody Allen-filmet látott, az úgyis pontosan tudja, mire számítson. A Rifkin fesztiválját pedig úgyis azok nézik meg, akik nem kettő, hanem minimum negyvenkettő Woody Allen-filmen túl vannak. Minket pedig úgyis nem szűnő csodálattal tölt el a tény, hogy ezen az őszön a kilencvenegy éves Clint Eastwood (Cry Macho) és a nyolcvanhárom éves Ridley Scott (Az utolsó párbaj, A Gucci-ház) mellett nyolcvanöt éves kedvencünktől is új rendezést láthattunk.
Rifkin fesztiválja (Rifkin's Festival), 2020, 92 perc. 24.hu: 5/10.
