Ha valaki elsősorban Budapesten jár bulizni, és nem nagyon mozdul ki a hetedik-nyolcadik kerületből, nézhet egyet, ha lemegy Orfűre. A borfaluból lejövet egy ismerős zenész foglalta össze tökéletesen a Pécs mellé leutazó, begubózott pestiek első reakcióját a Fishing on Orfűre:
Jézusom, itt rájössz, hogy léteznek más emberek is a belvároson kívül.
Léteznek hát, és nagyon sokakat mozgat meg joggal a fesztivál, Lovasi Andrásék már évek óta eladnak minden jegyet úgy, hogy nagy csodát nem csinálnak, egyszerűen összecsődítik a magyar zenekarokat, és Pestet összekeverik a vidékkel. Ugyanez igaz a gasztronómiai felhozatalra is, a Fishing tökéletesen egyensúlyozik a kapolcsi, művészetek völgyés hangulat és a food truck-őrület között. Az ősi és verhetetlen kenyérlángos lazán megfér a menő street foodok mellett.
Ha ez így megy tovább, a szigetes fesztiváloknak nagyon fel kell kötni a gatyát az ételek terén, már nem igazán fér el a fáradt kínai meg a magyaros, látványosnak szánt gyorskaja egy helyen. Most már mindenki egymásra licitál, vért izzadva próbál kreatív és új, soha nem létezett (nem véletlenül) kajákat kipréselni magából. Az utóbbiakat néztük meg a fesztiválon, a töki pompost, a lángost és a rétest kihagytuk, abban úgysem lehet tévedni - lila hagymával és szalonnával lehetetlen mellé lőni.
A food truckoknál már más a helyzet, ott aztán a nagy kreativitásnak lyukas hamburger a vége.
Ha végigmegyünk az ételes soron, muszáj valamivel kitűnni, úgyhogy a pécsi Bohemia felrakott mindent egy lapra, bagelbe rakta a marhapogácsát, és cheetost tömött a szendvicsbe. Az okokat nehéz lenne megérteni, de a dolog működik, a csipsz sós és ropogós, abból nagy baj nem lehet. De valahogy minden hasonló ötletnél a lángosburger jut eszembe. A hamburgernek már félig annyi, elmúltak azok az idők, amikor egy jó hússal, szósszal és házi bucival fel lehetett hívni a figyelmet. Szóval maximum egy bagellel meg cheetosszal van esélye a szendvicseknek. A Bohemia jól csinálja, és ha valaki Pécsen jár, mindenképpen menjen hozzájuk, de higgye el nekik, hogy jó húst sütnek, és nincs szükségük a cheetosra. Persze ha valaki a chicagói deep dish pizzával álmodik, a kekszet is kiránatná, akkor a csipszet is imádni fogja a hamburgerben.
A street food egyik óriási találmánya, hogy olyan egyszerű kajáknak adott egy csavart, mint a lángos vagy a melegszendvics. Az olvadt sajt már önmagában visz mindent, de rögtön elkérhetnek 1800 forintot érte, ha azt írják az étlapra, hogy lime-os, bazsalikomos marinált sertéscombot kapunk papír tálcán. A 2018-ban közönségdíjas balassagyarmati Food Maffia éppen ezt teszi, de arról azért nem vagyok meggyőzve, hogy illik ennyire túlárazni egy felturbózott toast kenyeret. Akkor sem, ha a belevaló sörrel főtt vaddisznó pálinkás hagymalekvárral. Nem elegáns egy fesztiválon sem. De persze a food truckok megtehetik, a Fishingen nagyjából 1800 forintból lehet jól lakni.
edf
A harmadik egzotikus ötlet a Fishingen rizottógolyó volt, egy csepp alakú gúla raguval, pizzával, vagy édessel töltve. 750 volt darabja, de ez az a választás, ami sokkal jobban hangzik a végeredménynél. Fojtó, mindenre ráül a rizs, és inkább rakják a világ összes hamburgerét bagelbe. Maximum az édes rizsgolyónak van bármi létjogosultsága, elvégre látott már a világ tejberizst lekvárral.
A legjobb fesztiválkaját viszont egész olcsón ki lehet hozni, kaptunk egy olyan tippet 300 forintért, amihez nem kell más, mint egy sós kifli, egy paradicsom és egy joghurt vagy tejföl.
A kiflis zacskó aljában maradt sódarabokba össze lehet rázni a paradicsomot, és akkor már csak mártogatni kell a kenyeret. Ennél nem kell több.
