Csodákat rejt a Tisza-gyilkosság egykori helyszíne, a hosszú időn át elhagyatott zuglói villa

Felújítják a Stefánia úti Róheim-villát - járta be a hír másfél évvel ezelőtt a magyar sajtót, miután a Magyar Corvin-lánc Testület vezetője, Klinghammer István a köztelevízióban bejelentette:

a kormány 2016 decemberében nekik adta a zuglói Róheim-villát, azt pedig rövidesen a testület székházává alakítják majd.

A hír nem volt épp új, hiszen a döntés már 2015-ben megszületett, 2018 októberében azonban újabb kormányhatározattal erősítették meg. Az ezt tartalmazó Magyar Közlöny-számból kiderül, hogy a kormány

2018-ban száz, 2019-ben pedig további hétszáz millió forintnyi közpénzzel

kívánja támogatni az ügyet, az ezen túl szükséges forrásokat pedig az írás szerint a 2019-ben és 2020-ban kell biztosítani.

A Városliget szomszédságában nyújtózó, a századfordulóra kialakult zuglói villanegyed szélén, a Hermina út 45. számú telken álló épület 2005 óta üres, a padlás hosszú ideje tartó beázása, illetve a gazdátlanság pedig sokat rontott az állapotán, így a Klinghammer által említett szakértők másfél milliárd forintra becsülték a külső, illetve ugyanennyire a belső felújítás költségét.

A Corvin-lánc

A Szent István-rend utáni legmagasabb állami kitüntetést 1930-ban Horthy Miklós alapította, 1943 után azonban közel hatvan éves szünet következett, hiszen legközelebb csak 2001-ben, az első Orbán-kormány idején tüntettek ki vele a hazai közgondolkodás jobbításához, illetve a tudományhoz és kultúrához hozzájáruló magyarokat.

A következő évben a Fidesz alulmaradt a választáson, Orbán utódja, Medgyessy Péter és kormánya azonban nem kívánta folytatni a Horthy-érában született hagyományt, így a Magyar Corvin-lánc Irodát ekkor vezető Schmidt Máriát menesztették, a kitüntetést pedig egy évtizeden át nem osztották ki újra.

A második Orbán-kormány 2011-ben egy törvényben erősítette meg a hetven évvel korábban hozott rendelkezést: tizenötben maximalizálták az adományozottak számát, ezt a számot azonban azóta sem azóta sem érték el. Ma tizenhárman birtokolják az elmúlt tíz évben kétszer átadott (2012, 2018) kitüntetést, köztük a testület elnöke, az MTA korábbi vezetője, Vizi E. Szilveszter, az Akadémiát ma irányító Lovász László matematikus és a szobrász, Melocco Miklós.

A Corvin-lánc a kormánypárt általi újbóli életre hívása óta elhunyt tagok közt a zongoraművész-karmester Kocsis Zoltán, az író-történész John Lukacs, az építész Makovecz Imre, a Nobel-díjas kémikus Oláh György, a hidrogénbomba atyjaként emlegetett Teller Ede, az Abigéllel számos országban ismertté vált Szabó Magda és az Oscar-díjas operatőr,

Zsigmond Vilmos nevét is megtalálhatjuk, de a két világháború közt a láncot viselők listáján a zeneszerző Dohnányi Ernő, Hubay Jenő és Lehár Ferenc mellett a vallás- és közoktatásügyi miniszter gróf Klebelsberg Kuno, a szobrász Zala György, a történész Hóman Bálint, valamint a Nemzeti Alaptantervbe most beillesztett író, Herczeg Ferenc neve is feltűnik.

Az 1899-1900-ban megszületett, Pollák Manó terveit dicsérő neobarokk, neoreneszánsz, szecessziós és mór jegyeket egyaránt rejtő épület a fakereskedő Róheim Sámuel és felesége, Schultz Leontine számára épült, visszafogott külseje mögött pedig elképesztően izgalmas belső rejtőzik - derül ki a Magyar Corvin-lánc Testület által

megosztott nyolcperces videóanyagból, amit a zuglói építészet- és helytörténettel foglalkozó zugLOVE fedezett fel.

A művészeti alkotásokkal és Malisek Károly nagy méretű fali műhímzéseivel tömött terekben csodás csillárok, a részben Zsolnay-kerámiából megformázott, zodiákus jegyeket rejtő kazettás mennyezet, a szintén a pécsi gyár adta padlócsempés télikert, gyönyörűen faragott lépcsőkorlátok, sőt, egy arab terem is mutatták az építtető gazdagságát.

Csodákat rejt a Tisza-gyilkosság egykori helyszíne, a hosszú időn át elhagyatott zuglói villa 1 — Az arab terem részlete. Fotó: Dwight79

1917-től azonban a miniszterelnöki széket kétszer is elfoglaló (1903-1905; 1913-1917) borosjenői és szegedi gróf Tisza István is a ház földszintjén élt, sőt, a három merényletet is túlélt arisztokrata politikus élete utolsó perceit is itt töltötte: az Osztrák-Magyar Monarchiából való kilépést hozó vértelen őszirózsás forradalom győzelmének napján, 1918. október 31-én

máig tisztázatlan módon agyonlőtték, miután az épületet őrző csendőrök parancsot kaptak a villa elhagyására. Az elkövetők, illetve megbízóik kiléte máig nem tisztázott.

Csodákat rejt a Tisza-gyilkosság egykori helyszíne, a hosszú időn át elhagyatott zuglói villa 2 — A gyilkosság helyszíne. Fotó: Érdekes Ujság, 1920. augusztus 2.

A gazdasági világválság, a trianoni döntés hozta piacszűkülés, illetve a szerencsétlenül felvett hitelek miatt a harmincas évek derekára szörnyű anyagi helyzetbe kerülő Róheimek - így az Ausztrália, Új-Guinea és Mexikó néprajzi kutatójaként, illetve pszichoanalitikusként világhírűvé vált Géza - által 1938-ig használt villa 1936-ban az ott már évek óta lakást bérlő báró Waldbott (von Bassenheim ) család egyik tagja, Waldbott Ödönné tulajdonába került, az elszegényedett kereskedő és családja pedig visszahúzódott egy kisebb lakrészbe.

A következő években Samu és Ödön is elhunyt, a nők és a család egy része azonban egészen az államosításig maradtak a falak közt: Róheim özvegye a Chevra Kadisa Amerikai úti szeretetotthonában töltötte élete utolsó éveit, a báróné pedig a Várhegy tövében álló Bethlen-udvarba költözött - írja Buza Péter a Budapest folyóirat legfrissebb számában.

Csodákat rejt a Tisza-gyilkosság egykori helyszíne, a hosszú időn át elhagyatott zuglói villa 3 — Az arab terem részlete. Fotó: Magyar Corvin-lánc Testület

A kiürült épületbe rövid időre az ÁVH költözött, mellette a háborús árvákat befogadó Elhagyott Gyermekek Otthonának is jutott hely. Egyik szervezet sem maradt sokáig, hiszen 1946-ban már a Táncsics Mihály Ifjúsági Kollégium birtokolta a villát, ami ennek köszönhetően a következő három évben az Ifjúmunkás Otthonok Országos Szövetsége számos rendezvényének adott otthont.

1949-ben végül munkások helyett mozgássérültek, illetve hátrányos helyzetűek kapták meg az épületet:

Deák Ferenc Szabadkőműves Páholy által a századfordulón alapított

Nyomorék Gyermekek Otthona - ekkor már Nyomorék Gyermekek Állami Gyógypedagógiai Foglalkoztató Intézete, de neve később többször változott -, illetve az Állami Ipari Kiképző Otthon fiatal lakói költöztek a szobákba, akik nem csak itt éltek, de munkát és oktatást is a házon belül kaptak.

Építtető és építész

A Stuttgartban és Párizsban tanult Pollák Manó (1854-1937) számos bérházat, illetve épületbővítést tervezett, életművét azonban olyan óriások is fémjelzik, mint a Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesületének számos alkalommal átépített egykori székháza (VI. Jókai utca 4., 1909-1910), illetve a ma Szlovákiához tartozó fürdőváros, Pöstyén szecessziós fürdőóriása.

A villa megrendelője, Róheim Sámuel a Délvidékről indulva vált az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfontosabb épületfa-kereskedőjévé, de nem csak vállalkozóként, hanem településalapítóként is ismert volt: a századfordulón ugyanis a váci püspökségtől megvásárolt, a gödöllői dombvidéken fekvő területen alapította meg Erdőkertest, ahol előbb téglagyárat épített, majd közel ezer lakótelket, úthálózatot, iskola-, temető- és piachelyet jelöltetett ki, sőt, itt készült el az ország első villamos vontatású vasútvonala is. A fakereskedő az egyik utcát, valamint az ország egyetlen magaslati fürdőjének otthont adott hegyet akkor tizenéves fiáról, a már említett Gézáról (1891-1953) nevezte el.

Az akkor már nem Hermina, hanem Május 1. nevet viselő útra néző épület akadálymentesítésére és a fiatalok ellátásához szükséges eszközökkel való megtöltésére ennek ellenére soha nem került sor, noha a hetvenes években egy liftet építettek az udvari szárnyra.