Magyarországon talán kevés olyan állatcsoport van, amelytől annyira félne a lakosság, mint a társas darazsaktól ─ írja Dr. Vas Zoltán a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyúak gyűjteményének vezetője az intézmény blogján. Ennek fő oka: hazánk szerencsés helyzetben van, kevés az igazán veszélyes faj, így viszonylag kevés élőlényre összpontosul a félelem.
Valójában eltúlzott a darazsaktól való rettegés: a rovarok viselkedése többnyire kiszámítható, így a konfliktus elkerülésében a kulcs az, hogy az ember miként reagál a találkozásra.
Persze ha az állatok közvetlenül a ház mellett vagy a házban ütik fel tanyájukat, nem árt szakértőt hívni.
Magyarországon húsz társasdarázs-faj él, de leginkább csak öttel lehet találkozni, melyek közül három kifejezetten kerüli a konfliktust. A házak körül fészkelő rovarok többnyire békések, egyes fajok még akkor sem válnak agresszívvá, ha megközelítik a kolóniát. A jóval nagyobb számú magányos életmódú darazsakkal pedig még ritkábban kerül összetűzésbe az ember.
A társas darazsak közül a házak közelében leggyakrabban az úgynevezett papírdarazsakkal találkozhatunk, melyek többnyire békések. Meglepő módon a lódarázs (Vespa crabro) sem tartozik a legagresszívebb fajok közé, és inkább csak fészkeik közelében szokott szúrni. Még szerencse, hogy a zaj alapján könnyen észlelni lehet, ha a közelben egy kolónia található.
A német darázs (Vespula germanica) és a kecskedarázs (Vespula vulgaris) már kevésbé nyugodt, Magyarországon a legtöbb szúrást ezek a fajok okozzák. Ezen élőlények a házak közelében is előszeretettel alakítanak ki fészkeket a föld alatt, így nem kivételes a találkozás sem. A hirtelen mozdulatok elkerülésével és a higgadtság megőrzésével ugyanakkor a baj többnyire így is elkerülhető.
Az igazi problémát az jelenti, ha a társas darazsak úgy érzik, fészkük van veszélyben, hiszen ilyenkor akár csapatostul is az emberre támadhatnak. Amennyiben ilyen esetben nem tudunk biztos menedéket keresni, teljesen felesleges futásnak eredni, hiszen a rovarok jóval gyorsabban repülnek, mint ahogy az ember fut. Bár komoly lélekjelenlétet igényel, hasznosabb, ha a megtámadott ilyenkor igyekszik mozdulatlan maradni, illetve arcát és nyakát eltakarni.
Maga a szúrás általában nem okoz komolyabb gondot, bár a kellemetlen duzzanat napokig megmaradhat. Amennyiben viszont allergiás reakcióra utaló tünetek, így szapora pulzus, ziháló légzés, szédülés és rosszullét jelentkezik, azonnal orvoshoz kell fordulni.
KOMOLY KÁROKAT IS OKOZHATUNK
A darazsak ellen azért sem szabad agresszívan fellépni, mert adott esetben súlyos károkat okozhatunk az élővilágnak. A Magyarországon védett óriás tőrösdarázsról (Megascolia maculata flavifrons) korábban mi is írtunk, a fajra komoly fenyegetést jelent, hogy a lakosság sokszor összetéveszti a lódarázzsal.
A városokban is egyre gyakrabban feltűnő óriás tőrösdarázs természetvédelmi eszmei értéke 50 ezer forint.
A gyakran 5 centiméter hosszúra növő rovar első ránézésre rémisztő lehet, de valójában teljesen ártalmatlan. A darázs ugyanis még csak meg sem szúrja az embert és a háziállatokat, egyszerű tereptárgyként tekint rájuk, és legfeljebb akkor válik agresszívvé, ha megfogják. A parazita faj nőstényei fullánkjukat egyedül a pete elhelyezésére kiszemelt lárva megbénítására használják. Az óriás tőrösdarázs nemcsak békés, hanem hasznos is, hiszen pusztítja a kultúrnövényekben kárt tevő pajorokat.
Kiemelt fotó: iStock
