Családi fotóalbum a digitális korban: mutatjuk az értelmes megoldásokat

Nagyapa ül egy széken, a csizmája ki van suvikszolva, valószínűleg a bajszát is megigazította. Fotó készül róla, ki kell öltözni. A szüleim házasodnak, házat építenek, karácsonyoznak, megszületek én majd az öcsém. Kiöltözve már senki nincs, de a karácsonyi képekhez még beállunk szépen egymás mellé. Én lekattintom a barátaimat szórakozás közben telefonnal, fényképezőgéppel megfotózom a három generációt, fényképezek saját örömömre, ha járok valamerre.

Üres időmben gyakran kapom magam azon, hogy a Fortepant böngészem, ahol különböző korok, különböző nyilvánosságainak szánt fotói között böngészek.

Egy idő után persze felmerül a kérdés, hogy az én képeim hol fognak megmaradni? Egyáltalán megmaradnak? Az életem története adatvesztések története is, mert a digitális korba születtem. Elromló lemezekkel, lerobbanó operációs rendszerekkel, rendes biztonsági mentés nélkül elpusztuló merevlemezekkel tűnt el a tinédzserkorom. Szerelmeslevél nem marad a kíváncsi - és a nagyapjukat teljes joggal kiröhögő - valamikori unokáknak, mert

csak 10 megát adott a freemail és kellett a hely.

Közben természetesen a mobilom a jegyzetfüzetem, van amit csak azért kattintok le, hogy emlékezzek rá. Vagy hogy valakinek egy egyszer használatos poén keretében megmutassam. Az Instagramom a figyelem, az érdeklődés története. Szóval a teljes kérdés úgy szól: hová töltsük fel azokat a képeket, amelyek nem mennek fel Instagramra?

KICSIMMEL OLASZBA

Nem esünk túlzásba, ha kijelentjük, hogy nagyjából minden a Facebookon történik. Persze út közben az ember kiinstázza az Aperolt meg a naplementét, de az Instagram igazából nem bír el egy nyaralós albumot. A következő logikus választás a Facebook. A Mark Zuckerberg vezette közösségi oldal egészen jól megoldotta a képek kezelését. Azaz: lehet fájdalommentesen albumokba rendezni a fotókat és beállíthatjuk, hogy az egész világ lásson-e minket nyaralni, vagy csak a barátok, vagy csak a család.

A Facebook mellett szól az is, hogy a GDPR betűszó mögé rejtett összeurópai adatvédelmi szabályozás hatására az oldaltól kulturált módon el lehet kérni az összes adatunkat.

Ebben pedig benne foglaltanak az általunk feltöltött fotók is. A szolgáltatás ráadásul az időnként felrebbenő pletykák ellenére sem kerül egy fillérünkbe sem. Hátrányként csak azt lehet felhozni, hogy ha a nagyi, akinek csak meg akarjuk mutatni a nyári képeket, eddig nem regisztrált Facebookra, akkor most sem kéne meghívni, hogy egy hét múlva már csodás gyógyítókat és chemtrail elméleteket osszon mag.

Normális esetben, azaz ha nem történt semmi szomorú az évünkben, akkor a megelőző évek képeinek időnkénti felvillantása és az évösszegző videók készítése is egy szimpatikus funkciónak számít. Mindenképpen jobb a beépített verziót használni, és nem hagyni egy, a Timehophoz hasonló külső szolgáltatónak, hogy egy-egy adatvesztés során elhagyja a személyes adatainkat.

A NAGYTESÓNÁL

A Google fejlesztési gyakorlata hagy maga után némi kívánnivalót. A Picasa nevű egész jó fotómegosztójukat leállították, hogy ne kavarjon be a csúfosan megbukott Google szolgáltatásnak, aztán végül elkészítették a Google Photos nevű egész jó oldalt. Ez egyaránt remekül megy mobilról és hagyományos számítógépről. Ráadásul ingyenes, amíg 16 megapixelnél és 1080p-nél kisebb fotókat és videókat akarunk feltölteni.

A szolgáltatás több különböző rendezési elvet kínál,

ráadásul lehetőséget ad arra, hogy egyazon albumban kulturáltan lehet álló és mozgóképet bemutatni. A Photos album és képnézegető módja a legletisztultabb az összes versenyzőé közül. Legalább három kattintás mélyre van elrejtve, hogy egy kép milyen kamerabeállításokkal vagy hol készült, de pont ennyire nem is érdekli az átlag netezőt, hogy a másodperc 250-ed részéig vagy 500-ad részéig volt-e nyitva fotózáskor a kamera.

A manuális albumba rendezési módok mellett a Google természetesen rá ereszti a saját algoritmusait is a képeinkre. A dolgokat, épületeket külön albumba rendezi. A szolgáltatást csak annak nem ajánljuk, akinek zsigeri ellenérzése van az internet nagytestvérével szemben. Mindenki másnak tökéletesen alkalmas, az albumai csinosak, a nagyival pedig emailben meg lehet osztani a nyaralós albumot.

IDENTITÁSZAVAROS VÉNSÉG

Tíz éve még biztosan a Flickr volt a jó válasz a fenti kérdésre. A szolgáltatás jó tulajdonságai megmaradtak: kezel nagy albumokat, van benne egy másik, gyűjtemények nevű rendezési mód, ezek mellett pedig időrendben is végigfuthatjuk a fotóinkat. A képnézegetője a jóindulatú közepesen béna osztályzatnál jobbat nem érdemel, okosabb nagyítási lehetőségek nem ártanának a felületre. Ad viszont nagyon sok tárhelyet ingyen, és reklámmentességet, ha évi hétezer forintért előfizetünk.

Ezért jár asztali feltöltőprogram, és olyan kedvezménykuponok, amik csak a fényképezést komolyan vevő amatőrök számára ér valamit.

Mindenkinek el kell dönteni magának, hogy az elgazosodott Flickr-ben bízik-e. Az oldalon nem sok fejlesztést végeztek, amíg a magával sem nagyon törődő Yahoo tulajdona volt. Pár hónapja azonban a Smugmug vásárolta fel, ami mindig is a profi fotósokat célzó fizetős szolgáltatás volt. Most előfizetni a Flickr-re egy kicsit szavazat a jövőre. Szerencsére az oldal fizetés nélkül is használható, az egy terabájt tárhely is jár egy fillér elutalása nélkül.

A Flickr mára vesztett régi fényéből - Forrás: 24.hu

FUTNAK MÉG

A fentiek mellett még vannak más célokkal létrehozott fotótárhelyek is. A 500px leginkább portfólió megosztására szolgál, a Photobucket azoknak jó, akik szívesen kiárulnának a boltjukból pár nagyítást - linkelni viszont nem akarnak a fotóikra -, a Flickrt felvásárló Smugmug pedig azoknak ajánlott, akik rögtön egy fizetős szolgáltatás keresnek. Mindezek mellett nem árt otthon tartani egy nagyobb hálózati merevlemezt, amire időnként elrakjuk az összes fotónkat. Szép, hogy a felhőben olcsón lehet képeket tárolni, de csak felmerül a kis, 7*9 centis kép, amin nagypám pózol.

Nem tudok olyan szolgáltatást, amire 50 évre rábíznám az adataimat.