A budapesti melegvizes források vizében pancsoltak már a rómaiak is, és napjainkban is ritka az olyan főváros, ahol ennyi helyen csobbanhatnánk termálvízben! Kiragadunk most öt érdekes történetet az elmúlt kétezer évből, amelyekben a víz az úr!
Bár Budapest csak 1934 óta viseli hivatalosan a fürdőváros címet, a föld alól feltörő forrásvizeket évezredek óta használják az emberek. A budapesti melegvizes források vizében pancsoltak már a rómaiak is, és napjainkban is ritka az olyan főváros, ahol ennyi helyen csobbanhatnánk termálvízben! Kiragadunk most öt érdekes történetet az elmúlt kétezer évből, amelyekben a víz az úr!
Aquapark kétezer éve
Közel kétezer évvel ezelőtt hazánk területén, azaz Pannonia provinciában Septimus Severus római császár már igencsak sokat tett a helyi fürdőkultúra fejlesztéséért. Aquincumban például számos fürdő működött az itt állomásozó katonák és a kialakult polgári település lakóinak legnagyobb örömére. De ne csak egy szabadtéri kőmedencét képzelj el egy forrás mellett: egy-egy ilyen római fürdőkomplexumban oszlopos csarnokokban kialakított úszómedencék, hideg fürdő (frigidarium), langyos fürdő (tepidarium), meleg fürdő (caldarium), izzasztókamrák, tornázó- és labdázóhelyiségek, de még könyvtárterem is várta a vendégeket!
A vizet a várostól távolabb eső, mai Rómaifürdő területéről vezették be. Az ottani nagy hozamú források vizét használták Mátyás király idejében is: a forrástavak partján a 15. században ispotályt, azaz kórházat létesítettek. A 16. századtól nem csak gyógyulásra és felfrissülésre használták a feltörő meleg vizeket, hanem ipari célokra is: lőpormalom és őrlőmalom meghajtásáról is gondoskodtak a hévizek.
A 19. században is sokan látogatták a forrástavakat, főleg a köszvényes és csúzos betegek jártak ide gyógyulni. Ringer Jakab vendéglős felismerte az ebben rejlő üzleti lehetőséget és az egykori lőpormalom területén magánfürdőt létesített. Ez volt az első Római Fürdő, amelynek megnyitására 1889. május 25-én került sor: két uszoda, vendéglő, kabinok, valamint szép parkos környezet várta a vendégeket. A források hozama akkoriban elérte a 16 000 köbmétert, de még az elvezetett vizet is tudták hasznosítani! Ezek nagy vízkereket hajtottak, amely egy dinamó segítségével állította elő az elektromos energiát. Fenntarthatóság a javából! A leírások szerint „5000 normálgyertya erősségű villanyfény” gondoskodott az esti világításról a fürdő fénykorában.
A ma is ismert Római Strandfürdő először az 1930-as években nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, azonban az 1940-es években a vízszint és vízhozam csökkenése miatt több évre lezárták. A hatvanas években végül átépítették és azóta is többször felújították, így napjainkban is fürödhetünk ugyanazon források vizében, mint egykor a rómaiak.
Királyi spa a középkorban
Bár a középkori Európában a fürdés inkább hóbortnak számított királytól a koldusig, hazánkban ebben az időszakban is aktív fürdőélet folyt. Luxemburgi Zsigmondról, a középkori Európa egyik legkiemelkedőbb uralkodójáról például tudjuk, hogy előszeretettel időzött a budai fürdőkben, és visegrádi palotájában is komoly „királyi spat” alakíttatott ki.
A legenda szerint Mátyás király kedvenc mulatóhelye a Tabánban található Rácz fürdő helyén álló egykori fürdő volt: királyi lakaosztályával boltozatos folyosó kötötte össze, és palotájának kertjei leértek a fürdőig. De nem feltétlen kellett lesétálnia oda, mert budai palotáját bonyolult fából és ólomból készült csőrendszeren keresztül látták el vízzel. I. János királyról azt tudjuk, hogy szívesen fürdőzött a meleg felhévízi források vizében, amelyet úgy hordtak fel neki a palotába, és bár fürdőzése éppen annyiba került mint egy napszámos heti bére, mégsem kellett attól tartani, hogy csődbe megy, mert havonta csak egy alkalommal kerített rá sort. Zsigmond lengyel herceg fürdőzési szokásai is ismeretesek: a majdnem három év alatt, amelyet Budán töltött II. Ulászló udvarában, sokszor megfordult a budai fürdőkben. A fogmosópohár első említése is az ő nevéhez köthető. Talán azért is lejegyezték létezését a krónikások, mert a lengyel herceg szájöblögető ibrikje igazán különleges darab volt, aranyból készült. Zsigmond herceg a krónikák szerint gyakran hosszabban elidőzött a kényelmes budai fürdőkben és ilyenkor egész háznépét is megfürösztötte.
Volt-nincs Fürdő-sziget a Dunán
A Margit-sziget szomszédságában, a Rákos-patak torkolatánál egykor kisebb sziget húzódott. Ha ma is létezne, bizonyosan minden fővárosi kedvenc helye lenne, hiszen a területén egykor 50 - 60 különböző hozamú és hőmérsékletű melegvizes forrás tört a felszínre. Ezekben már a rómaiak is fürödtek, innen ered a sziget egykori neve: Fürdő-sziget. Méreteit tekintve még 1856-ban is 540 méter hosszú és 108 méter széles volt, legmelegebb forrása a kutatók mérései alapján közel 60°C fokos lehetett, de a leghidegebb forrásának vize is meghaladta a 23°C fokot. Nagyjából a Duna közepén helyezkedett el, úgyhogy a hajósok jobbról és balról is meg tudták kerülni.
Eltűnését egy dunai jégzajlás okozta. A jégtáblák egyszerűen ledarálták a felületét, ahol az 1811-es és 1813-as magas, jeges árvizek előtt még nyárfák és fűzfák is álltak. Ezután már csak alacsony vízállásnál bukkant fel a dunai zátony, amelyet az 1874-es folyószabályozás során végleg elkotortak a hajózási útvonalak biztosítása érdekében. Maga a sziget örökre eltűnt, de a források ma is ott vannak a Duna mélyén, sőt! Ezek a 41,5°C vizek táplálták a Szabadság Strandfürdőt, ahova egykor a dolgozó nép járt kikapcsolódni, ezért „népfürdő”-nek, a Kádár-korszakban tréfásan "Néplavór"-nak is nevezték. Ma már Dagály néven ismerjük, ami a pesti oldal legnagyobb területű strandfürdője, ahol egyszerre akár 35.000 ember is tudja élvezni a vizet, és 2017-ben itt rendezték a vizes világbajnokságot is. 1970 óta a Széchenyi fürdőből vezetik ide a termálvizet, és arról, hogy a közelben a Duna mélyén még mindig bugyognak az eltűnt sziget forrásai már csak kevesen tudnak.
A világ legmélyebb artézi kútja 10 év alatt készült el
Bár a budai melegvizes források története a római korig nyúlik vissza, a pesti oldalon némileg más a helyzet. Mikor Zsigmondy Vilmos bányamérnök felvetette, hogy fúrással a pesti oldalon is felszínre hozhatók lennének a föld alatti hévizek, a kortársak kétkedve fogadták ötletét. Pest város közgyűlése 1868. március 4-én mégis elfogadta ambiciózus tervét egy artézi kút létesítésére a Városligetben. Tíz év munka után, 1878-ban 970 méter mélységből 74 fokos gyógyvizet sikerült a felszínre juttatni. A székesfőváros egy évtizednyi munka után fizette ki a szerződött munkadíjat.
Ez volt a világ legmélyebb artézi kútja a 19. század végén, amely fölé 1884-ben Ybl Miklós tervei alapján díszes ivókutat is emeltek. A Gloriette kútnak nevezett építményt sokan keresték fel, hogy megkóstolják a híres kút vizét, amely olyan meleg volt, hogy az emberek alig bírták megfogni a poharat. Ybl Miklós kútját a millenniumi emlékmű és a nemzeti panteon létesítése miatt lebontották, és a Széchenyi-hegy csúcsára került, ahol kilátóként funkcionál. Zsigmondy engedélyt kért a fővárostól a gyógyvíz egyéb hasznosítására is, amit meg is kapott: ekkor nyílt meg a mai Széchenyi fürdő helyén 1881-ben a ligeti artézi fürdő.
+1. Ahol a vízilovak is termálvízben fürdenek
A fővárosi termálvizeket a múlt század első felében kezdték el a fürdésen kívül egyéb célokra is használni. A margitszigeti Magda-kút vize például fűtésre és melegvíz előállításra szolgált a Szent István Park környékén, a Széchenyi fürdő forrásai pedig többek között a Kacsóh Pongrác úti lakótelep fűtését is ellátták.
A Fővárosi Állatkertben pedig a vízilovak tavát a mai napig a Széchenyi fürdő vizével töltik fel!
Az Állatkert első vízilova 1893-ban érkezett meg Budapestre. Jónást 11.500 márkáért, azaz 7500 forintért vásárolták meg a berlini állatkertből. A vízilovak tágas külső medencéjét 1932-ben építették, amibe bevezették az 1246 m mélyről termelt 76 °C-os a gyógyvizet. A vízilovak külső medencéit mostanában május elején szokták feltölteni, náluk ilyenkor kezdődik a strandszezon. A forróvíz nemcsak kellemes, de nagyon jót is tesz: egyesek szerint ennek köszönhető a budapesti vízilovak kimagaslóan magas szaporodási rátája is.
2012 óta nem csak a vízilovak profitálnak a melegvízből, hanem több mint 450 növényfaj és 350 állatfaj számára is ez biztosít megfelelő környezetet. A városligeti intézményben ugyanis azóta a fűtési hőigény mintegy 40%-át a Széchenyi termálvizének hőjével oldják meg: összesen 26 épületben 80.000 köbméter légteret látnak el ily módon termálhővel.
Bár a budapesti hévizek egy része ma is haszontalanul folyik el a Dunába, a főváros legfőbb természeti kincsét egyre több helyen használják a fürdésen kívül más célokra is!
