Brigitte Bardot 25 éves volt, amikor megtudta, hogy teherbe esett, és első dolga az volt, hogy megpróbált keresni egy orvost, aki vállalja a terhesség megszakítását.
Mivel azonban Franciaországban tilos volt az abortusz, senki sem akarta vállalni a műtétet. Jacques Charrier, színész, a gyermek apja meggyőzte a színésznőt, hogy mondjon le erről az elképzelésről, és menjen hozzá feleségül.
A terhesség utolsó hónapjai valóságos rémálomként teltek Brigitte számára. A fotósok letáboroztak a háza előtt, és csak egyetlen dolgot akartak: egy képet a várandós színésznőről, amit a nyilvánosság lélegzet-visszafojtva várt. Mivel semmiképpen sem akarta, hogy ebben az állapotban lássák, Brigitte el sem hagyta a házat, sőt, úgy döntött, a saját lakása kényelmében fog szülni, mert rettegett attól, hogy kórházba menjen. Fia, Nicolas, 1960. január 11-én született meg.
"Úgy néztem a lapos hasamra a tükörben, mint egy kedves barátra, akire hamarosan rázárul a koporsó fedele" - írja a színésznő 1997-ben publikált önéletrajzában, amelyet 18 nyelvre fordítottak le. Azt is beismerte, hogy terhessége alatt "rákos daganatnak" nevezte a benne növekvő magzatot, és többször is megpróbált megszabadulni tőle, a hasát ütögetve.
A gyerek megszületése sem ébresztette fel benne az anyai ösztönöket és boldogságot: "Amikor az orvosok meg akarták mutatni nekem, ordítani kezdtem, és azt mondtam nekik, vigyék minél messzebbre tőlem, mert soha nem akarom majd látni" - írja a könyvben szülés utáni érzéseiről. Brigitte megtagadta a szoptatást, és azt mondta, hogy inkább hozott volna a világra egy kutyakölyköt, mint egy emberi lényt.
Egy régi családi barát végül "elárulta" a színésznőt, készített róla egy fényképet a szülés utáni napon, amelyet átadott a bulvárlapoknak, és a kép szinte minden akkori kiadványban megjelent.
Annak ellenére, hogy érzett a színésznő fia születésével kapcsolatban, férje, Jacques Charrier, még mindig azt remélte, hogy az anyai ösztön végül felülkerekedik. De Brigitte csak akkor mutatott szeretetet kisfia iránt, ha éppen fényképezték. A terhesség és a csecsemő azért tűntek olyan szörnyű dolognak a számára, mert attól tartott, hogy anyaként elveszti addigi szexszimbólum státuszát. Ahogy egyre növekedett, a kisfiú érezte az anyja hidegségét, és sírva fakadt, valahányszor a színésznő a karjába vette.
Brigitte Bardot elhagyta gyermeke apját egy másik férfi, a színész Sami Frey kedvéért. A férje válásért folyamodott, és kizárólagos felügyeleti jogot kért. A tárgyaláson Brigitte lemondott szülői jogairól, azt állítva, hogy nem tud gondoskodni a gyerekről, amíg saját magáról sem tud gondoskodni. Később, az idő múlásával megpróbált kapcsolatot teremteni a fiával, de az nem akarta őt látni. Nem hívta meg az anyját az esküvőjére, és Brigitte az unokáit is csak évekkel a születésük után látta először.
A díva emlékiratainak megjelenése nagy botrányt váltott ki, volt férje és fia beperelték sértegetés és a családi titkok kiteregetése miatt. Brigitte elvesztette a pert, és kénytelen volt 250,000 frankot fizetni nekik. Volt férje később szintén írt egy könyvet, "Válaszom Brigitte Bardot-nak" címmel. A férfi azt nyilatkozta, a könyv megírásával szívességet tett a színésznőnek, aki így valamelyest felmentést nyert a nyilvánosság szemében.
Jacques Charrier a könyvben közzétette azokat a leveleket, amelyeket a díva a fiának írt: "Nicolas iránt érzett szeretete sokkal többet árul el róla, mint azok a borzalmak, amiket az önéletrajzában írt" - mondja a színész. Ami Brigitte Bardot és a fia (aki ma már szintén nagypapa) kapcsolatát illeti, úgy tűnik az továbbra is hideg és távolságtartó maradt.
