Brexit: egyre kevesebb az esély a megállapodásra, fogy a levegő May körül

A brit kormányt addig zsarolták a különböző lobbik, amíg Theresa May konzervatív miniszterelnök egy olyan kompromisszumban egyezett meg az Európai Unióval, ami senkinek sem jó.

Ez a tanulsága a hétfői napnak, amikor May elhalasztotta a brit parlament keddre tervezett, kulcsfontosságú szavazását a brexitről. Arról az egyezségről van szó, amiről a kilépést pártoló konzervatívok azt mondják: a miniszterelnök túl sokat engedett Brüsszelnek. Így gondolják a kormányt zsaroló észak-ír unionisták is, akik a kisebbségi May-kabinetet hatalmon tartják Londonban.

Vagyis erősödik a jobboldaliak és konzervatívok között a kemény - megállapodás nélküli - brexit opciója. Ez 2019 márciusában lépne életbe, amikor az Egyesült Királyság és az EU között megszakadnának az eddigi kereskedelmi és közlekedési kapcsolatok, és a Világkereskedelmi Szervezet szabályai alapján kereskednének egymással. Ez gyakorlatilag a vámok visszaállítását jelentené.

Ugyanakkor elutasítják a Brüsszellel pár hete kialkudott kompromisszumot a Munkáspárt képviselői is, akik előbb inkább új kormányt szeretnének, magyarán hatalomra kerülni. Erről a Guardianban írt cikket kedden az egyik ismert baloldali publicista és médiaszemélyiség, Paul Mason.

Mason úgy véli: a brexit elhibázott projekt, nincs olyan kompromisszum az EU-val, ami megvalósítható lenne. E kudarc levét azonban Theresa May konzervatívjainak kell meginniuk. A Munkáspárt eddig várt, hogy egyezségre jussanak ellenfelei Brüsszellel, de most már cselekednie kell, a Jeremy Corbyn vezette ellenzéknek egyértelműen szembe kellene helyezkednie a brexittel. Még akkor is, ha jelentős munkásrétegek támogatták a 2016-os népszavazáskor az EU-ból való kiválást.

Mason tehát amellett érvel: az Egyesült Királyság maradjon az unióban, de más európai baloldali kormányokkal együtt vállvetve igyekezzen elérni az unió jelenlegi működésének alapját működő Lisszaboni Szerződés módosítását. Azaz az EU reformját vállalja fel a Munkáspárt, és az unióban maradást esetleg egy második népszavazással is erősítse meg. Előtte azonban mindent meg kell tennie a May-kabinet megbuktatásáért, és akár egy kisebbségi munkáspárti kormány felállításáért.

Ami a közvélemény-kutatásokat illeti, ezek Mason álláspontját látszanak alátámasztani: ma már

az EU-ban maradókat tüntetik fel többségben lévőnek, ha a brexit különböző fajtáit is mérlegelniük kellene a választóknak.

Kiderült ugyanis, hogy a kilépéspártiak rendkívül megosztottak abban a tekintetben, hogy a Brüsszellel kötött alkut támogatják-e vagy pedig a "no deal"-t, azaz a megegyezés nélküli kiválást. Mind a maradók, mind a kilépők a saját álláspontjukat tartják jobbnak a kompromisszumnál. Így a May által kötött egyezség egy-két választókörzeten kívül sehol sem kapna többséget Nagy-Britanniában egy friss YouGov-felmérés szerint. Észak-Írországban pedig egyébként is a maradni akarók voltak egyértelmű többségben már 2016-ban is.

A YouGov-felmérés szerint a 632 brit szavazókörzet közül 600-ban a maradók szereznének most többséget, 30-ban az egyezség nélkül kilépők, és csak kettőben vannak többségben, akik a kormány kompromisszumát tartják a legjobb megoldásnak.

Ez nem azt jelenti, hogy az egész országban biztos többségben lennének a maradni akarók, hiszen a kilépőket két csoportra osztották a közvélemény-kutatók. A maradni akarók részaránya 46 százalékos a YouGov.com szerint. Míg a kilépők a kétféle variációt - a Theresa May-féle dealt és a "no deal"-t - nagyjából ugyanolyan arányban, 27-27 százalékban támogatták. Vagyis a YouGov szerint a kilépők lennének többségben Nagy-Britanniában, de ezekben az adatokbannincs benne Észak-Írország, amely feltehetően a maradók felé billentené a mérleget.

Az Economist felmérése némileg mást mutat. Ebből kiderül ugyanis, hogy attól függően, hogy milyen kérdést tesznek fel a briteknek, más-más választ adnának, de Theresa May megállapodási tervezetét mindenképpen elutasítanák. Így ha mindhárom opciót figyelembe vették, akkor

40 százalék fölötti eredménnyel az EU-ban maradás nyerne, második helyen az egyezség nélküli kilépés áll (majdnem 30 százalékkal), míg utolsó helyen a May-féle alku alig több mint 20 százalékot kapna.

Ha viszont a maradást és a "no deal"-t állítják csak egymással szembe, akkor a választók körülbelül 50:40 arányban maradnának az EU-ban. És ha az lenne a kérdés, hogy maradjanak-e vagy egyezséggel távozzanak, akkor is a maradás nyerne, mintegy 46 százalékkal, a May-féle opció 37-38 százalékával szemben. De a legmeglepőbb az, hogy még a "no deal"-t is jobbnak tartanák a választók, amennyiben e között és a May-féle megállapodás között kéne választaniuk. Ekkor a szavazási arány 41:35 lenne a tulajdonképpeni kemény brexit javára.

Jól látszik tehát, hogy nem lehet értelmes kompromisszumot elérni a brexit-tárgyalásokon. Ezt nemcsak a brit választók, hanem az EU, a független Ír Köztársaság vezetői, az észak-ír politikusok, és végül (leglassabban) a londoni elit is kénytelen belátni. Az EU vezetői: Jean-Claude Juncker, Donald Tusk és a többiek is kijelentették ugyanis, hogy nem engednek a briteknek tovább, és nem tárgyalják újra az egyezséget. Az ír miniszterelnök, Leo Varadkar is azért utasítja ezt el, mert az észak-ír kérdés bolygatása miatt a többi lezárt tárgyalási fejezetet is újra kellene nyitni. Németországban és Franciaországban is elutasítják az alku további módosítgatását.

Az EU politikusai tehát mindannyian ragaszkodnak a nyitott észak-ír határhoz, ami a polgárháborús állapotok újra bekövetkeztét hivatott megelőzni a brit tartományban, ahol jelenleg is olyanok az alkotmányos állapotok, hogy a helyi törvényhozást nem hívják össze.

Így May hiába turnézta végig szerdán az EU vezetőit Hágától Berlinig, Berlintől Brüsszelig, aligha kaphat mást vendéglátóitól, mint néhány együttérző mosolyt. Valódi engedményeket aligha.

De miért állnak ellen egy kompomisszumos brexitnek a kormányzó toryk közül a hard brexit hívei? Itt esett a May-kormány az "ír csapdába". Az írek ugyanis nyitott észak-ír határt akarnak, s az őket támogató EU sem enged ebből. Ez azonban feldarabolná az Egyesült Királyságot, ami "kompromisszumként" elfogadhatatlan a londoni nacionalistáknak.

A "backstopnak" azaz az átjárható észak-ír határ minden áron való garantálásának ki kell kerülnie a brexit-egyezségből, vagy legalábbis korlátozni kell az időtartamát. Ez az üzenete az erősen brexit-párti brit konzervatívoknak és az észak-ír unionistáknak.

Ugyanis a brit konzervatívoknak sokadszorra kellett rájönnie: ha engednek az EU-nak, és nyitva hagyják a brexit után is az észak-ír határt (ezt jelentené a "backstop"), akkor megoldhatatlan dilemma elé kerülnek. Vagy az Ír-tengeren kell kreálniuk egy virtuális vámhatárt, ami elvágná a nagy Brit-szigetet (Angliát, Skóciát és Walest) az Ír-sziget északkeleti csücskében lévő Észak-Írországtól, vagy az egész Egyesült Királyságot benn kell tartaniuk az európai vámunió keretein belül. Vagy a brexitet teszi értelmetlenné az EU-val kötött kompromisszum, vagy pedig feldarabolja az Egyesült Királyságot.

A konzervatívok tehát zsákutcába jutottak, és nincs meg May parlamenti többsége. Ugyanakkor

az EU vezetői azért is küzdenek megfigyelők szerint, hogy May ne bukjon meg, hiszen utódja a polarizálódó brit politikai helyzetben valószínűleg egy hard brexitet támogató konzervatív lenne.

A konzervatívok viszont Londonban nem hajlandók találgatni, ki kerülhetne May helyére. Ezért indult a miniszterelnök utolsó lendületével a már említett európai körútra. A londoni kormányfő kétségbeesetten taktikázik: tárgyalásokat imitál Angela Merkel kancellárral (bár kiszállni is alig tudott autójából szerdán, mert beragadt az ajtaja) és a holland miniszterelnökkel, s az elhalasztott szavazást állítólag január 21-ig akarja kitolni. Ám a vérszagra gyűlő ellenfelei otthon még karácsony előtt döntésre akarják vinni a brexit ügyét. S valójában Európának sincs ideje tovább várni, ahogy a brit gazdaságnak sem. A brexit körüli bizonytalanság máris óriási károkat okoz, ennél nagyobb károkat a felmérések szerint csak a hard brexit okozna.

Ezek után egyetérthetünk a Munkáspárt vezetőjének helyzetelemzésével: May "elvesztette az irányítást az események fölött". Ám az továbbra is kérdéses, Jeremy Corbyn munkáspárti vezető kerül-e döntési helyzetbe, megbuktathatja-e a May-kormányt, és utána alakíthat-e például kisebbségi kabinetet. Ha igen, akkor pedig az a kérdés, hogy mit kezd majd Corbyn a helyzettel, kiírnak-e például a munkáspárt javaslatára egy második referendumot a brexitről.

Kiemelt kép: Emmanuel Dunnand / AFP