A Balassagyarmati Törvényszék másodfokú tanácsa helybenhagyta a büntetés-végrehajtási bíró döntését, amellyel az egykori olaszliszkai ügy III. rendű vádlottját nem bocsátotta feltételes szabadságra, ezzel a döntés jogerőre emelkedett.


2006. október 15-én Szögi Lajos a kocsijával Szegilong irányából haladt Olaszliszkára az akkor tizennegyedik életévét betöltött középső lányával, és az ötéves legkisebb lányával. A településen H. K. a haladási irányát hirtelen megváltoztatva kifutott Szögi Lajos autója elé, majd az út melletti árokba esett. A bíróság megállapította, hogy a pedagógus gépkocsija nem okozott sérüléseket a tizenegy éves kislánynak.

A tanár megállt segíteni, de az autójából már kiszállni sem tudott, mert az I. rendű és a III. rendű vádlottak, majd igen rövid idő alatt a II. rendű vádlott is odaszaladt a kocsijának elejéhez és az I., II. és III. rendű vádlottak együttes erővel kirángatták a gépkocsiból. A vádlottak a IV., VI., VII. és VIII. rendű vádlottakkal kiegészülve agyonverték a tanárt a gyerekei előtt.

A Debreceni Ítélőtábla 2009. november 13-án a III. rendű vádlottat másodfokon jogerősen 15 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elítélt feltételes szabadságra bocsátása a büntetése 4/5 részének kitöltésére tekintettel 2018. október 20-án lett volna esedékes.

Az elítélt a büntetés végrehajtása során kifogástalan magatartást tanúsított, azonban a Balassagyarmati Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája úgy ítélte meg a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában tartott bírósági meghallgatáson, hogy a magyar kriminalisztika egyik legbrutálisabban elkövetett és egyik legnagyobb társadalmi felháborodását kiváltó ügyében a büntetési célok továbbra is csak úgy érhetők el, ha az elítélt nem kerül szabadlábra, hanem továbbra is rácsok mögött marad.A büntetés-végrehajtási bíró döntése ellen az elítélt és védője fellebbezést jelentett be az elítélt feltételes szabadságra bocsátása érdekében.

A törvényszék másodfokú tanácsa a felülbírálat során hangsúlyozta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás nem alanyi jog, hanem csak egy jogszabályi lehetőség az ítéletben meghatározott idő eltelte előtti szabadulásra. Az elítéltnek a büntetés-végrehajtása alatt kifogástalan magatartást kell tanúsítania, másrészt pedig fontos szempont, hogy megállapítható legyen az, hogy az elítélt kész a törvénytisztelő életmód folytatására.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a törvénytisztelő életmód folytatására irányuló készség kialakulásának vizsgálata során nemcsak a büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartását kell figyelembe venni hanem azt is, hogy az elítélt szerepe mennyire volt meghatározó a bűncselekmény elkövetésekor.

Az elítélt részt vett a sértett gépkocsiból történő kirángatásában, majd annak a saját gyereke előtti agyonverésében is. A személyiségjegyeit is tekintetbe véve, jelenleg nem állapítható meg megnyugtatóan, hogy kész a törvénytisztelő életmód folytatására.

A bíróság rendelkezett arról is, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét egy későbbi időpontban ismét részletesen meg kell vizsgálni. A bíróság döntése 2018. szeptember 4-én jogerőre emelkedett.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!