Évszázadosnál is hosszabb múltra tekint vissza a balatoni vitorlázás, aminek mindig volt egy rákfenéje: hova kerüljenek a hajók (főleg a nagyobbak, amiket nem lehet csak úgy ki-berakosgatni a tóba)? Hol kikötői helybőség volt, hol tumultus alakult ki a szűkös kapacitások miatt. Ebben a hullámzásban most éppen azokat az időket éli a Balaton, amikor megteltek a kikötők, ennek megfelelően az egekbe emelkedtek a kikötői díjak, a helyhiány miatt pedig rengeteg hajós vakarhatja a fejét, hova parkoljon a vízi járművével.
Támogatom a balatoni hajós turizmus fejlődésének ügyét azzal, hogy a településrendezési tervekben, kikötő létesítésének lehetőségére kijelölt partszakaszokon (például: Siófok, Révfülöp, Balatonföldvár stb.) a természetvédelmi előírások teljeskörű betartása mellett kikötőhelyek létesüljenek megfelelő számú, de kikötőnként legalább 10 kijelölt vendéghellyel.
Ezzel a felütéssel még petíciót is indítottak 2022 márciusában. A kétezernél is több aláírást összeszedő petíció egyik elindítója, Szentandrási Szabó Attila a szignógyűjtés sikere után írt cikket a kezdeményezésről a Vitorlázás Magazinnak még március végén. Arról számolt be, hogy van egy szántódi vitorlás egyesülete, kis hajókkal túráznak a Balatonon, táborokat szerveznek rendszeresen, ám kikötői hely gyakorlatilag már nincs, ahogy az épp csak beugró hajóknak fenntartott vendéghelyekben is hiány van (ha épp akad, akkor meg pokoli sokat kérnek érte). Hosszú a várólista, miközben egyre több elektromos jacht, csónak, hajó közlekedik a tavon.
Az örök kritikája a szenvedélyes hajósoknak, hogy sokan csak presztízsből tartanak hajót, és aki így tesz, általában van olyan vagyonos, hogy meg tudja fizetni a horribilis kikötői díjakat is.
Az írás szerint a vitorlázók élénkítik a turizmust, mert főszezonon kívül is hajóznak. Munkahelyeket is teremt egy kikötő építése, fenntartása, fejlődik a település tőle. Lenne azonban egy jó megoldás a szűkös kapacitásokra:
a hajók bóján tárolása.
Egy Facebook-csoport is indult már azért, hogy legálisan lehessen a nyílt vízen vesztegelni a vitorlásokkal, amiket az aljzathoz rögzített lánc végén lévő bójákhoz lehetne kötni. Így úgynevezett bójamezőket lehetne létrehozni. A csoportban kérdőívet is közzétettek, hogy felmérjék az igényeket, a HírBalaton cikke szerint több mint kétszáz hajós jelezte, hogy élne vele. Az is kiderült ebből, jelenleg sokan illegális úton oldják meg a bójázást, süllyedt már el hajó emiatt.
A 24.hu is beszélt több lelkes balatoni hajóssal, akiknek a véleménye megoszlik a kérdésben. A fő csapásirány az, hogy több kikötői hely kéne, és akkor nem kéne a bójázásról elmélkedni, főleg azért, mert a bóján tartás elég kényelmetlen. "Én inkább koplalok a kikötődíjamra - még van helyem, fingers crossed, hogy maradjon is -, minthogy kis csónakkal evezgessek ki a hajómhoz" - fogalmazott érzékletesen egy nevét nem vállaló hajótulaj.
Kikötői helyárak
Kiválasztottunk pár vitorláskikötőt a Balatonnál, és a Bahart árait is betettük összehasonlításul. A különböző hajóméretek és hajóhelyek miatt nagy a szórás még kikötőn belül is az árakban, így az éves díjak alját és tetejét is ideírtuk. Zárójelben a vitorlás túrázók számára fontos vendéghelyek napi ára szerepel.
Fenyves Yacht Club: 850 000-2 000 000 forint (vendéghely napidíj: 10 000-15 000 forint).
Alsóörs Marina: 950 000-2 350 000 forint (vendéghely napidíj: 6000-10 000 forint).
Öreghegyi Kikötő - Balatonalmádi: 622 000-1 476 000 forint (napi tárolási díj vízen: 9200-11 500 forint).
Keszthelyi Yachtkikötő: 956 000-1 722 000 forint (vendégéjszaka túrázóknak: 10 000 forint).
Hajógyári Kikötő - Balatonfüred: 890 000 forinttól (vendéghely napidíj: 20 000-30 000 forint).
Bahart kikötői: 120 000-1 375 000 forint (vendéghely napidíj 3 óra használat felett: 10 000-12 000 forint).
Kishajós menekültek
Más elmondta, folyamatosan érkeznek az új hajók a Balatonra, ma már átlagban egy helyre két hajó jut. Ráadásul a kikötők zömét a régebben nagynak számító vitorlásokra méretezték, amik viszont a mostani monstrumokhoz képest már kicsinek számítanak (és jönnek az e-hajók is csőstül). A trend egyértelmű: a kisebb hajókkal rendelkezőket vagy elküldik, vagy árat emelnek nekik a kikötők. A helyzet pedig hónapról hónapra változik, forrásunk szerint Balatonfenyvesen "tavaly még befogadtak kishajós menekülteket", az idén már elküldték őket.
Egyedül (hosszas balhé után) a Bahart kezelésében maradt vitorláskikötőkben emberiek még az árak (kerestük a Bahartot, de nem kaptunk válaszokat). Jellemző, hogy a Balatonfüreden épülő új kikötőnek már el is kelt az összes helye, pedig forrásunk szerint öt évre előre elkérték a bérleti díjakat. A megkérdezett vitorlázónk az idén már nem tervezi vízre tenni a hajóját. Sokan szerinte úgy oldják meg a helyzetet, hogy egy hajót többen használnak, vagy egy vitorlásnak több tulaja van, így szétdobják a költségeket. A bóján tárolás sem egyszerű, hiszen kell egy csónak (belsőégésű motorja nem lehet), amivel az ember minden alkalommal odaküszködi magát a vitorláshoz.
És az ember akkor megy ki vitorlázni, ha szél van, akkor viszont - főleg evezős csónakkal - kihívás megközelíteni a nyílt vízen veszteglő hajót.
"Vissza kéne engedni az embereket a bójákra"
Gerő András, a vitorlázással foglalkozó Porthole magazin főszerkesztője drámai képet festett: "akár 500 hajó is kiszorulhat a kikötőkből" a brutális díjemelések és a helyhiány miatt. Környezetvédelmi átok is lehet ebből, hiszen ezek a hajók a partra kerülnek, nincsenek használva, pusztulnak, és ez sokszor azt jelenti, hogy veszélyes hulladékként rohad el az üvegszálas vízi jármű a susnyásban.
Több száz hajó fog szétporladni a Balaton partján, ha nem történik valami
- fogalmazott keserűen Gerő, pedig szerinte a tengerpartok és a nagyobb tavak esetén Európa több országában is az az attrakció, hogy szép tágas kikötők vannak, azok köré épül a települések centruma, miközben a bóján tartott hajók látványa is hozzátartozik a látképhez. A Balatonnál azonban a települések elszakadtak a tótól, "zárt rezervátumokban éldegélnek a hajók". Sokan nem is használják a hajójukat.
A bójázás Gerő szerint nem újdonság, régen is vesztegeltek vitorlások a nyílt vízen ily módon, minden hajóhoz tartozott egy csónak is. Gerő András szerint ezzel a módosítással akarták feltölteni a kikötőket. De ezek mára megteltek, "vissza kéne engedni az embereket a bójákra". A többi jogszabály sem egyszerűsít, ellenőrző szervek hada működik a vízügytől a rendőrségen át a környezetvédelmi hatóságig, ráadásul az egész Balaton hajózási útvonalnak számít (leegyszerűsítjük: mintha az M7-esen akarnánk parkolni).
Gerő András azt vallja: kijelölt bójamezőket kéne létesíteni, no meg "erős dereguláció is szükséges lenne".
A hajók rögzítését meg lehet biztonságosan oldani, kell egy masszív, 1,5 tonnás nehezék, megfelelő lánc speciális forgószemekkel (így nem szakad el az ide-oda forgás közben), kell a bója és annak különleges kötélzete. Ezt persze geodéziai mérésekkel alátámasztva kéne telepíteni, amihez szükséges búvárok bevetése. Télen a bójákat az esetleges jegesedés miatt le kellene szedni. Ennek az egésznek még így is "lényegesen kisebb a környezeti lábnyoma, mint a kikötőké" - mondja Gerő.
Fentebb vágyak tömkelegéről írtunk, azonban Gerő szerint ennél jobban áll az ügy. Már van egy érdekeket képviselő, a szabályozáson gondolkodó csoport, sőt bójákat is elkezdtek gyártatni. Állítása szerint már az idén százat le tudnának telepíteni egy "pilot projektben", erre mintegy 240 jelentkező van. Gerő elmondta, a déli part elé a mederviszonyok miatt nem tudnának bójamezőt telepíteni, északon viszont Balatonfűzfőtől Keszthelyig kitűnő bójázóhelyek alakíthatók ki. "Ideális a strandok elé telepíteni" Gerő szerint, ott nincsenek nádasok, és a ringatózó hajók látványa a strandolóknak is kellemes lenne.
Hajó < csónak
Alibán András vitorlás újságíró, sokadik generációs vitorlázó is arról beszélt a 24.hu-nak, hogy "komoly hagyománya van a bóján tárolásnak", és nem sok olyan történetről tud, hogy hajók elszabadultak volna emiatt (bár ősszel akadt egy ilyen sztori, írtunk is róla). Aki most bójázik, az egy jogi kiskaput használ ki (de hallottunk olyanról is, aki nem feltétlen legálisan, például traktorgumiba öntött betonnehezékkel oldja meg a tárolást a vízen). A kiskapu lényege, hogy "hétméteres hajóhossz és tíz négyzetméternél kisebb vitorlafelület alatt csónaknak számít a vízi jármű", azt pedig lehet tárolni nyílt vízen. Ez esetben az előírt kivilágítás és az állandó horgonyőrség sem kötelező.
Olyan példa is akadt, hogy valaki megegyezett a közeli kikötővel, betonkockát tett a fenékre vízügyi engedéllyel, vízhasználati díjat fizet, a kikötőtől pedig kapott egy nyilatkozatot, hogy a kikötő ellátja a horgonyőrséget.
Több esetben előfordul, hogy német és osztrák tavakról hoznak be kritikus hossz alatti hajókat 500-1000 euróért (aktuális árfolyamon mintegy 192-384 ezer forintért), mondván ezeket lehet bóján tartani. Természetesen Alibán is tud a bójás mozgalomról és petícióról, de vannak kétségei.
Szerinte a régi vitorlázók zömmel rutinos hajósok voltak, akik hosszú idő alatt beletanultak a sportba, de most több a rutintalan ember, valamint több az új műtárgy is a tavon, a bójára ráállás pedig akár bonyolultabb művelet is lehet, mint a leparkolás a kikötőbe.
Kérdéses szerinte az is, hogy vannak-e olyan helyek a Balatonon,
- ahol lehetne több bóját telepíteni,
- azok útban lennének-e,
- szélvédett lenne-e a helyük,
- megoldják-e a jelölésüket,
- kapnak-e hullámvédelmet,
- mi legyen a jogszabályi háttér,
- és persze meddig telíthető a Balaton bójázóhelyekkel.
"A bóján álló hajók hozzátartoznak a Balatonhoz", ezt Alibán András is osztja, de hogy ez a 2020-as években jogilag, gyakorlatilag megvalósítható-e, abban bizonytalan. Ami biztos, hogy szerinte ez most egy részprobléma a tónál, a fő gond az, hogy össze kéne végre hangolni az igényeket a Balatonnal kapcsolatban.
Egy kikötővezető vallomásai
Egy nevét nem vállaló északi parti kikötővezető történelmi kitekintést is nyújtott lapunknak. Szerinte régen is, most is a magasabb körök vitorláztak, ez költséges sport. A szocializmusban változott ez meg, akkor a nagyobb állami cégeknek voltak saját vízitelepei és vitorlásklubjai, így átlagemberek is bekerülhettek a sportba. Gyakorlatilag ennek a visszarendeződése zajlik most.
Forrásunk szerint azok, akik a magas kikötői árakat bírálják, nem gondolnak bele a rengeteg költségbe. Nagyon sok előírásnak kell megfelelni, kell éjjeliőr, kotorni szükséges a medret, fejleszteni kell az infrastruktúrát. Csak a bérköltségek 20 százalékkal kúsztak feljebb egy év alatt, és akkor az üzemanyagárakról még nem is beszéltünk (a kikötők nem kedvezményes áron veszik a gázolajat). Eközben az ingatlanárak is a magasba szöktek, sokan valójában üdülő helyett vesznek hajót, és annak fedélzetén élvezik a Balatont - ott laknak.
A bójázást szerinte a kényszer szülte, ami viszont rengeteg kérdést vet fel: hogyan közelíti meg valaki a bóján tárolt vitorlását, miként tölti fel az akksikat, hogyan üríti a szennyvíztartályt stb. Ráadásul a hajózási útvonalak a Balaton egy részét kizárják a potenciális bójamezőkből (szerinte tévedés, hogy az egész tó hajózási útvonal). Eközben rengeteg kikötőbővítés és -építés zajlik Alsóörstől Balatonaligán és Balatonalmádin át Balatonfüredig, az építkezés alatt viszont nem állhat vitorlás a kikötőkben, így a sok párhuzamos projekt miatt "most van egy szűk keresztmetszet, kevesebb a férőhely".
Ráadásul a balatoni kikötők európai mércével is minőségiek. Az egyik fentebbi kritikával ellentétben szerinte már nem annyira zártak ezek a létesítmények, egyre jobban integrálódnak a településekbe, Fenyves is jó példa erre, az egyik mólószárra ki lehet sétálni, és a kikötő területe sem zárt (és amúgy szabad hajóhelyek is vannak még forrásunk szerint). Akadnak már közösségi üzemeltetésű kikötők is, például Balatonalmádi-Káptalanfüreden.
A kikötővezető szerint is sok a nyitott kérdés: ki helyezhet el bóját, milyen legyen a bójasúly méretezése és annak kötélzete, télen mi lesz a bóják sorsa? Forrásunk úgy véli, a kishajózást kéne visszahozni, ezeket utánfutóról is be lehet tenni a vízre, nem kell nekik kikötői hely. Ő úgy érvel, nem feltétlenül lesz szép látvány a vízen horgonyzó sok hajó, inkább a kikötőfejlesztéseket kéne felpörgetni.
