Július közepén a teljes hazai bulvársajtó arról a csonttöréssel végződő teaszeánszról cikkezett, melyet követően VV Anett, polgári nevén Béres Anett eltűnt, majd életveszélyesen megsérült.
Kapcsolódó
Sáfrány Emese a csonttöréssel végződő szeánszról: Bízom benne, hogy Anett minél előbb felépül
"A hír igaz."
Az egykori Való Világ szereplő több mint egy héttel az első hírek után az Instagramján jelentkezett be, a kórházból tájékoztatta a követőit, hogy a történet valóban róla szól, és amint jobban lesz, elmondja majd, mi zajlott azon a bizonyos ayahuasca-szeánszon, ami kis híján az életébe került.
Béres ma a Fókusznak adott interjút, melyben elmondta, hogy Sáfrány Emesével ellentétben ő komolyan hallucinálni kezdett a szertartáson fogyasztott főzettől, a szeánszot tartó nőt pedig egyenesen a sátánnak képzelte, miután a szer kifejtette a hatását.
Mondtam Emesének, hogy én már ilyen furcsaságokat látok. Ő mondta, hogy ő még nem. Egyszer csak beütött. Különben az, hogy kígyókat láttam, nem igaz, nem tudom, honnan vették. Bárcsak kígyókat láttam volna. Konkrétan én a sátánt láttam. Amit átéltem, azt senkinek nem kívánom. (…) Ordítottam, hogy takarodj a testemből, azt képzeltem, a sátán belém akar költözni. A nőt, aki a szertartást tartotta, én őt a sátánnak láttam
- magyarázta az egykori villalakó, aki úgy érezte, egy másik dimenzióban ragadt, amiből nem tud kiszabadulni.
Béres a szeánszot vezető nőtől úgy tudta, a szer hatása hat órán belül elmúlik majd, de emlékei szerint csupán egy rövid ideig volt tiszta. Nem mert elaludni, mert attól félt, akkor sosem lesz vége az éber rémálomnak. Azt képzelte, a szertartást vezető nő ki akarja őket rabolni, félt tőle. Mindenképpen el akart menekülni a helyszínről, és amikor Sáfrány a holmijáért ment, valóban neki is iramodott.
Először elkezdtem az úton lefelé szaladni a kocsim irányába, bár lehet, jobb, hogy nem ültem autóba. Az volt bennem, hogy ezek az emberek megtalálnak engem, ha az úton vagyok, ezért befutottam az erdőbe.
Béres az erdőben sem az ösvényt követte, kerítéseken mászott át, szarvasokat látott, bár utóbbiakról nem tudja, valódiak voltak-e. Időről-időre pánik tört rá, hogy egyedül maradt, benne egy lidérces álomban. Órákon keresztül rohant, már félhomály volt, amikor megérkezett egy magasleshez.
Felmásztam a magaslesre, ott ücsörögtem. Nagyon-nagyon féltem. Próbáltam legyőzni a félelmemet, a következő képem az, hogy lent vagyok
- emlékezett vissza a valóságshow-szereplő, akinek az esés következében eltört a csigolyája, több bordája és a sarokcsontja is.
Amikor magához tért, voltak ugyan fájdalmai, de azt hitte, csak zúzódásai vannak. Lábra állni nem tudott, annyira fájt a bokája, ezért négykézláb indult tovább. Kezdetben a nap elől igyekezett az árnyékba kúszni, este pedig már annyira fázott, hogy levelekkel próbálta betakarni magát.
Olyan fájdalmaim voltak, hogy hangosan ordítottam, és annyira fáztam már, hogy a fogaim összeverődtek. Azt éreztem, hogy én ezt nem bírom tovább. Feküdtem ott és mondtam a Jóistennek, hogy szeretnék meghalni. Vártam, hogy kiszáll a testemből a lelkem. Azt éreztem, én ebbe a fájdalomba bele fogok halni.
Bérest több mint 200 ember kereste, a szüleit viszont csak 12 órával később értesítették az eltűnéséről. Sötétedésig keresték, miután viszont leszállt az este, azt mondták nekik, a lányuk talán túl sem éli az éjszakai hideget.
Mint mondja, kálváriája alatt többször is azt hitte, meghalt. Imádkozott, hogy valaki rátaláljon, végül egy autó gurult el mellette, aminek utasai kéthetente járnak annak a szülőültetvénynek a közelében, ahol végül megmentették az egykori villalakó életét. Béres egyébként elmondta, hogy nem volt meztelen, amikor megtalálták, csak a pólóját vette le menekülés közben.
Miután a mentő megérkezett, azonnal kórházba szállították, ahol több mint öt órán keresztül műtötték. A gerincét csavarokkal stabilizálták, később a sarokcsontját is helyre kellett hozni. Az első hetekben rémálmok gyötörték, amikre gyógyszereket is kapott, ezek viszont mostanra megszűntek. Jelenleg az édesanyja viseli gondját, és bár még mindig vannak napok, amikor elsírja magát a történekre gondolva, végső soron hálás, és úgy érzi, boldognak kell lennie, nem szabad panaszkodnia, hiszen sikerült megúsznia. Ma már sokkal jobban értékeli azt, amije van.
