Befagyasztottuk, betonra dobtuk, de így sem törtük meg a Nokia strapamobilját

A Nokia márkanevet birtokló HMD Global öt darab régi-új mobilt mutatott be a berlini IFA-n, melyek közül a Nokia 2720-as kagylómobilt már teszteltük is. A legérdekesebb készüléknek ugyanakkor a Nokia 800 Tough strapamobil tűnt, főleg, hogy a kiállításon jégtömbbe fagyasztva, homokba dugva lehetett rálelni - már akkor is eljátszottunk a gondolattal, hogy szívesen alávetnénk hasonló kínzásoknak.

A Nokiáról sokaknak még mindig a legendásan strapabíró 3310-es ugrik be elsőre, és a cég szívesen alapoz erre a bizalomra. A cég rendsezresen jelentkezik hagyományos okostelefonokkal is, de a másodlagos készülékként használható, retróval leöntött mobilokkal is rendszeresen előállnak. Ezek a készülékek bizonyos szempontból menőnek számítanak és a legtöbbször hozzák az aktuális mobilokat napokkal/hetekkel leköröző üzemidőt, de a negatívumok oldalára is fel tudunk sorakoztatni pár jellemzőt.

Még mindig menő a Nokia kihajthatós mobilja, de nem biztos, hogy megéri az árát

Kipróbáltuk, mire elég ma a Nokia régi kagylómobiljának modern reinkarnációja.

A báránybőrbe bújt farkas

Amit a Nokia 800 Tough esetén már az elején érdemes tisztázni, hogy az ellenálló kialakítása nem megy a használhatóság kárára, a saját kategóriájában bátran nevezhető könnyűnek. A téglamobil 145,4 x 62,1 x 16,11 milliméteres, a súlya pedig 161 gramm. A csúszásgátló felület és a gumival bevont oldalkeret és sarkak a készülektestet védik és a tapintásuk is kellemes: a mobil fogása stabil, nem kell félni attól, hogy kicsúszik a kezünkből, aki pedig biztosra szeretne menni, a nadrágjához, övéhez is csatolhatja.

A mobil tetején két gumírozott fül található, amik védik a microUSB portot, valamint a jacket, és ide került a zseblámpa is. A SIM-kártyákat (két nanoSIM, vagy egy nanoSIM és egy micro-SD kártya) a bal oldalon rejtőzködő, kis munkával elővarázsolható fül kinyitásával lehet a helyükre applikálni.

A mobil előlapjára egy 2,4 hüvelykes, 240 x 320 pixel felbontású TFT panel került, ami hozza a tőle elvárhatót - a menük olvashatók, színkontrasztrokról, betekintési szögekről és nitekről viszont felesleges beszélni. Belül 4 GB tárhelyet kapunk, ami microSD-vel bővíthető, ha szeretnénk még több mp3-at felpakolni rá. A kemény műanyagból készült hátlapra 2 megapixeles kamera került egy LED-villanó társaságában: nem ezzel készülnek majd életünk képei, szelfizni pedig egyáltalán nincs mivel. Autófókusz nem jár a fotózáshoz, a fixfókusszal pedig simán benne van a pakliban, hogy elmosódott felvételek készülnek, de meglepődnénk, ha bárki ezzel a mobillal szeretné megörökíteni élete fontos pillanatit.

Összességében nézve - főleg egy strapamobilhoz képest - ízléses külsejű mobilt kapunk: itthon ugyan csak fekete színben érhető el, de van belőle egy kamuflázs változat is, amit mondjuk egy füves terepen, vagy a szavannán nem szívesen hagynánk el.

Szívós a kicsike

És ami a lényeg: a készülék IP68-as védettségét (ami a víz- és porállóságot jelenti) kiegészíti a MIL-STD-810G katonai szabvány is. Ezt azon mobilok szokták megkapni, amik többek közt kibírják a párát, a hősokkot, a napsugárzást, a savas atmoszférát, a ballisztikus becsapódást, az alacsony és magas hőmérsékletet. Ebből ugyan nem minden körülményt tudtunk előidézni szerkesztőségünkben (bár a ballisztikus becsapódás eléggé jól hangzik), de három egyszerűbb helyzetnek így is kitettük a készüléket.

A mobilt megáztattuk egy akváriumban a halak között, majd a fürdőzés után egy fagyasztóba költöztettük, hogy jégtömbbe fagyjon. A fagyóban ráadásul hosszabb időre kellett magára hagynunk: délután kettőkor tettük be a vacogókamrába, és csak másnap reggel nyúétunk újra hozzá. Ezt követően az udvar kövére dobtuk, hogy kiszabadítsuk a jégsubából - a telefon működött tovább, mintha mi sem történt volna.

Nagy kockázatot persze nem vállaltunk a tortúrával, hiszen a gyártó leírása szerint az eszköznek -20 és 55 celsius fok közt nem eshet bántódása, és 1,5 méternyi víz alatt fél órát kell kibírnia úgy, hogy semmi anomáliát ne produkáljon, betonra is 1,8 méterről zuhanhat. Tehát tényleg senkit nem fog cserbenhagyni egy nyaralás, keményebb túrázás, építkezés alatt, és akkor sem történik baj, ha vízbe pottyan.

Netezni még mindig nem akarunk rajta

A telefonon kaiOS operációs rendszer fut, ami a cég saját fejlesztése. A szoftver jellemzője, hogy a butatelefonok hagyományos funkciót kiegészíti olyan modern lehetőségekkel, mint az előrelepített közösségi appok, vagy a Google szoftverei, így van rajta többek közt Facebook, YouTube és Google Térkép is. A mobilt két 1,1 GHZ-es processzormag hajtja a Qualcomm 205 mobilplatformnak köszönhetően, emellé az Adreno 304-es grafikus gyorsítója került, ami elég szufla a mindennapi használathoz, illetve kissé gyér minőségű videók megtekintéséhez, vagy egyszerűbb játékokhoz.

Ahogy azt a Nokia 2720-nál már megjegyeztük, a kaiOS sosem lesz a kedvencünk, netezni továbbra is frusztráló rajta. És itt most nem arról van szó, hogy a hardver gyenge lenne, hanem a rendszer navigációja miatt sokáig vele egy-egy interakció elvégzése, az A-ból B-be történő eljutás. Egy fotó készítése, majd posztolása a Facebookra az okostelefonokhoz képest négyszer annyi időt vesz igénybe. A navigáció a nyílgombokkal történik, lévén nincs érintőképernyő. A nyomógombok egyébként puha felületűek és kényelmesen, így a gépelés a mára lassúcskának számító T9-es szövegbevitel ellenére is jó élmény.

Aki okostelefont használ, annak viszont időbe telik az átszokás.

A rendszer annyiban próbál segíteni az appok kezelésekor, hogy automatikusan az ikonok felé igazítja a kurzort, ha érzékeli, hogy mit szeretnénk. A használat viszont még így is kínkeserves: mire kiguglizunk valamit, addigra megőszültünk, a facebookozás is idegtépő. Ha a lassúságtól eltekintünk, végülis örülhetünk annak, hogy egy "butatelefonon" arra is van lehetőségünk, hogy modern appokat használjunk, de vélhetően csak akkor fanyalodnánk rá, ha nagyon szükségünk lenne valamilyen információra. Szerencsére a Google Asszisztens a folyamaton tud némileg gyorsítani, főleg keresésnél hasznos.

Megéri, de nem biztos, hogy ennyiért

A mobil másik nagy előnye, hogy egy 2100 milliamperórás akkumulátort kapott, ami a kategórián belül elég szép szám, főleg hogy a hatékony rendszer miatt több mint egy hónap (43 nap) készenléti időt és 12 óra beszélgetési időt ígér. Ez remekül megszabadít minket attól a kényszertől, hogy a nap végén mindenképpen konnektor közelébe akarjunk jutni. Ha valaki szereti magát kínozni a böngészéssel, videónézéssel, akkor ez persze sokkal rövidebb. Amit még érdemes lehet tudni, hogy a hangszórók erejét a szokásosnál is jobban megnövelték, így hangosabb, zajosabb terepen sem kerüli el a fülünket a hívás. Ami pedig a csatlakozást illeti: kapunk 4G-t, VoLTE, VoWiFi és Bluetooth 4.1 támogatást is.

4 Fotó megtekintése

Befagyasztottuk, betonra dobtuk, de így sem törtük meg a Nokia strapamobilját

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

Még több

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

Még több

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

Még több

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu

Még több

A Nokia 800 Tough biztosan nem hagy cserben egy hosszabb túrán. A por, a víz, a hideg-meleg nem fog ki rajta, így remek választás másodlagos készüléknek. Főleg azoknak ajánljuk, akik építkezéseken dolgoznak, nehéz fizikai munkát végeznek, vagy szeretnek sokat kirándulni. Nekik nem kell lemondaniuk az internet előnyeiről sem, amennyiben a böngészéssel és az applikációk használatával kapcsolatban nincsenek túl nagy elvárásaik, és a fotózás sem fő szempont - azért mégsem egy okostelefonról van szó.

A 42 ezer forintos ár viszont merésznek mondható, hiszen mégis csak egy strapamobilról van szó, amiből a konkurenseknél simán találhatunk hasonlóan szívós, de akár pár tízezerrel olcsóbb készülékeket, mondjuk a CAT kínálatából - de itt nem a strapabíróvá alakított okostelefonokra kell gondolni, hanem a hasonlóan "buta" modellekre. A felárat a KaiOS és az előrelepített modern appok indokolhatják, viszont kérdéses, hogy a vásárló ezeket valóban kihasználja-e, egyáltalán szüksége van-e rá.